|
A szamádhit, a joga kemény és kanyargós útjának végső célja
Kalypszo 2007.01.13. 20:22
|
A szamádhit, a joga kemény és kanyargós útjának végső célját, a következő fejezetben tárgyaljuk. Meg kell említenem röviden mégis egy jelenséget, mely, mint mondják, a szamádhi előtti végfokok valamelyikén mutatkozik: bizonyos "benső fény" és különféle "benső hangok" vagy nadák elkövetkezésében. Emez utóbbiakról a Siva Szamhitá ezt mondja: "Az első hang olyan, mint a méztől bódult méh zümmögése, a következő, mint a fuvola hangja, aztán mint a hárfáé; azután a jóga - a világsötétség rombolójának - gyakorlója csengő harangok hangját hallja; végül mintha mennydörgés hasogatna mindent. Ha valaki teljes figyelmét erre a hangra összepontosítja, a félelemtől szabadulva eléri a szamádhit." Másfelől: a Pradipika a nadák más sorrendjét adja meg, méghozzá négy fokozatban: először könnyű kis hangokat hallunk, "akár ha díszek csingilingije volna", azután "egy üstdob döngése" következik; harmadjára egy másik dob robaja; végezetül "tökéletes hang, mely mintha fuvoláé lenne".
Érdekesebbek a fények, mert leírásuk emlékeztet valamelyest a keresztény misztikusok által emlegetett "fehér fényességére" - kápráztató, csaknem vakító ragyogás, mely minden mást kiolt. Bernard tudósít róla:
"A második hónap során a fények jelentkezni kezdtek. Eleinte olyan volt ez csak, mintha kaleidoszkópba néznél; de ez az állapot hamar elmúlt; maradtak külön-külön, tündökletes és ragyogó színek. Akkor jött a "fehér fényesség", ez az oly sokat emlegetett. Érdekes jelenség volt. Néha csaknem vakító; persze, nem tartott soká... Ami engem illet, képes voltam tágra nyílt szemmel ragyogó napvilágnál is látni ezt a fehér fényességet. S mintha elmémet egy ízig eltörölte volna, semmi nem maradt volna, csak ez a sziporkázó fényesség."
Persze, tekintve a jóga légelzáró és szem-forgató technikáit, a fényeknek és hangoknak egyszerű fiziológiai magyarázata adódhat. Ilyesféleképp volt kilencéves koromban egy különös élményem: a kápráztató fehér fény megjelent nekem abban
a pillanatban, hogy elaltattak (éterrel) egy kisebb műtét kapcsán; ugyanakkor - a fény megjelenésével pontosan egyszerre - megszűnt a fulladásérzet, a félelem. Hasonló (rémséges!) beszámolókkal szolgálnak azok a halálraítéltek, akik túlélték az akasztást, vagy mert elszakadt a kötél, vagy mert élve levágták őket: színes hallucinációkról tudunk a révükön, igaz, a domináns szín itt a zöld.
Nem gondolom, persze, hogy a misztikus élményekről szóló beszámolók mindig cáfolhatók ilyesféle érvelésekkel. Azt hiszem, hogy ilyen élményeket más utak mentén jobb keresni, nem a Hatha Jógáénál. Kundalini utazása a lótuszvirágok során a gerinctetőtől a fejig, átalakulása biológiai erőből spirituálissá - szépséges parabola; de az emberi elme alaptulajdonsága, hogy semmiféle szimbólumot nem tud békén hagyni, megpróbálja "átültetni" holmi álracionalizálásokkal; így tanulja az indiai misztikus, hogyan zárja le nyelvével a koponyaüregét, igya binduját, pislogjon a végbélnyílásával, hogy ekképp Brahmával eggyé válhasson.
A külső és a belső világ.
Amikor a kundalíni gyorsan elalszik, az ember a külső világra ébred. Ő meg akar kapni mindent, amit csak a külső világ ajánlhat számra, és azt érzi, hogy elégedettséget csak abból kaphat, amit a külső világ adhat számára.
Amikor a kundalíni ébren van, akkor teljesen tudatában van a belső világnak. Tudja, hogy a külső világ nem elégítheti ki belső igényeit. El kell érnie a belső világ kapacitását, és megértenie, hogy ez sokkal nagyobb, mint a külső világ kapacitása. Először is el kell jutnia az önmagában levő rejtett erőkhöz, az okkult erőkhöz. Akár jól, akár tévesen használja ezeket az erőket. Ha fenségesen használja a kundalíni erejét, akkor a Legfelsőbb Anya büszkeségévé válik. Ha tévesen használja őket, akkor az ember megtestesült tudatának legrosszabb ellenségévé válik, és saját személyes fejlődésének ellenségévé.
Ahogy mi mind szeretünk játszani, úgy a Fenséges Anya és a Fenséges Apa is szeret játszani. A Fenséges Anya, Parvati, és a Fenséges Atya, Shíva, játszani akarnak, és azt akarják, hogy gyermekük vegyen részt a játékban. De gyermekük hamar elalszik, úgyhogy ők egy ideig várakoznak. Amikor úgy érzik, hogy elérkezett az ébredés ideje és azt látják, hogy nincsenek erre mutató jelek, akkor az anya gyengéden, alulról megnyomja a gyermek muladhara csakráját, és az apa felülről gyengéden húzza őt szahaszrara csakrájánál fogva. Akkor a gyermek felkel.
Ha ébredéskor a gyermek jó, fenséges tudatállapotban van, akkor azt mondja, hogy "Ti olyan sokáig várakoztatok. Nagyon sajnálom. Bocsánatot kérek. Játszani akarok veletek. Kezdjük el a játékot." Akkor az anya leggyengédebben megtanítja a gyermeket az ő dinamikus erejével, hogyan kell a kozmikus játékot kitűnően játszani. És az apa leggyengédebben megtanítja a gyermeket az ő belső megvilágosító Fényével és Bölcsességével, hogyan kell a játékot kitűnően játszani. Esetenként gyermeküket egyedi és tökéletes játékossá teszi. Amikor egy különleges jó játékossá válik, ő egyszerre kell megküzdjön három ellenkező játékossal. Ez a három félelmetes ellenség a sötétség, a nemtörődömség és a halál. Meglepetésére könnyen legyőzi ellenségeit. Ő az örökké tartó győzelem az elhullt ellenségek fölött.
Ha a gyermek rossz, hétköznapi tudatállapotban van amikor a nyomást és a húzást kapja szüleitől, akkor azt mondja nekik, "az Isten szerelmére, ne zavarjatok. Szükségem van az alvásra, csak az alvásra. Semmi mást nem akarok. Nem akarok játszani." Akkor a szülők szomorúan azt mondják. "Aludj gyermek, aludj. Nélküled fogunk játszani."
Mindenki gyakorolhatja a kundalíni-jógát, ha őszintén akarja. Vagy ha csak tanulmányozni akarja, azt kell mondanom, hogy a kundalíni-jóga a legmélyebb tisztelettel való tanulmányozásra érdemes.
A kundalíni-jóga fő célja a dinamikus lét megértése a statikus létben, a tudat alsóbb állapotának átalakítása felsőbb tudatállapottá, a végeshez való kötődés átalakítása a végtelen szabadságává. |
|
|
Shakti a dinamikus létezés és a Shíva a statikus létezés. Amikor Shakti nincs jelen Shívában, akkor a Shíva statikus marad, Shakti, az Anya, az Erő, de az Apa, aki otthont ad a végtelen Erőnek.
Amikor egy kereső az Anya-Erővel akarja magát azonosítani, akkor intenzívvé kell tenni törekvését. Az intenzitáson keresztül válik eggyé Shaktival. Ha teljesen eggyé akar válni Shívával, a Fenséges Apával, tengerszerű hatalmasságán át teheti meg, hogy eggyé válhat Shívával.
Itt Nyugaton sokan vannak, akik úgy érzik, hogy a kundalíni-jóga erejei nem több burjánzó babonánál. Azt szeretném mondani azoknak, akik ezt a gondolatot dédelgetik, hogy teljességgel tévednek. Még az eredeti lelki Mesterek is tanulmányozzák a kundalíni-jógát, és saját tapasztalatuk alapján állítják, a rejtett okkult erők tagadhatatlan, hiteles jelenlétét a kundalíni-jógában.
Áldott az, aki önfelfedezése részeként gyakorolja a kundalíni-jógát, és nem azért, hogy erőre tegyen szert a hipnózis, a fekete mágia vagy egyéb alsóbbrendű okkult tevékenységében. Melyek működnek és formálják a hétköznapi világot. A kundalíni-jóga egy valódi tanulója maga próbálja egyesíteni az életerőt és a lelkiismereteket, tökéletes harmóniába az élet fejlődő lelkével. Egy valódi kereső sohasem fogja célként tekinteni a rejtett vagy az okkult erőket. Ő csak Istenhez törekszik. Ő csak Isten szerető jelenlétére vágyik életében.
A kundalíni erő a dinamikus erő bennünk. Amikor a dinamikus erő és a lelkiismeretek kéz a kézben mennek, akkor az Univerzális Tudatosság tökéletes harmóniája virrad, és az emberi lélek tudatos fejlődése eléri a transzcendentális önmagát.
A Tantrikus és a Vedantikus folyamat
Mindenki számára két út nyílik a kundalíni-jógában való belépésre: a Tantrikus vagy a Vedantikus folyamaton keresztül. A Tantrikus megközelítés szisztematikus és kidolgozott, de ugyanakkor elég veszélyes. A Vedantikus folyamat egyszerű és misztikus, de biztonságos, és semmi esetre sem kevésbé meggyőző vagy beteljesíthető.
A Tantrikus módszer azért veszélyes, mert először az alsóbbrendű élettel/élővel és az érzelmi élettel foglalkozik. A megközelítés dinamikus és bátor. Valaki vagy megtisztítja magát bátran belépve a mindennapi világba, és győzedelmesen kilép onnan, vagy teljesen elvész a mindennapi élet nemtörődömségében, ha belsőleg nem elég erős ahhoz, hogy legyőzze ott a hétköznapi erőket.
A Vedantikus út azért biztonságos, mert a kereső előbb koncentrál és meditál öntudatának felemelése, megtisztítása, és megvilágosodása érdekében, és csak azután próbál foglalkozni az obskurus, tisztátalan alsóbbrendű mindennapos erőkkel, amelyek meg akarják őt kötözni. Amikor a kereső belép a hétköznapi világba a megvilágosodás fényével, hatalmas meglepetésként azt látja, hogy a mindennapi élet megvilágosodott, megtisztult és fenségessé vált.
A Tantrikus folyamat a keresőtől a belső világ állandó és tudatos öntudatosságát kéri és felfele haladó mozgást a muladhara csakrától a szahaszrara csakra felé. A Vedantikus folyamat a keresőtől a fejlődő és felszabaduló öntudatos és állandó tudatosságát kéri.
Ha a kundalíni-jógát akarja gyakorolni, azt tanácsolom, hogy a Vedantikus módszert kövesse, amely biztonságos és ugyanakkor biztos. Ha a Vedantikus módszert követi, akkor a célt bizonyosan és biztonságosan eléri.
Ahhoz, hogy az ember a kundalíni-jógában ismereteket szerezzen, legelőször a következő gyakorlatot célszerű elsajátítani.
· A mundaka-upanishad így szól ezzel kapcsolatban:
"Om az íj, atman (az Én) a nyíl, és Brahman a cél; figyelemmel találd el, és légy vele egy, mint a nyíl a célponttal."
A nyílnak a céllal való: egyesülése a fejlődés 4. fokozatának elmertető jele. Az erők ezen a fokozaton spontán kelnek életre, semmiféle gyakorlatot nem igényelnek.
A bölcs Gheranda csak három meditációt ismert: a durva-anyagit, a fényben világítót, és a finom-anyagit, de az utolsót kettős jellegűnek mondja: először a hatalmas Kundalíni-Shaktit szemlélte, azután következett Brahmannak pontként való szemlélete. Azt tanítja, hogy amennyiben kundalíni ereje nagy szerencse folytán fölébredt valakiben, atmannal egyesülve a szemmagasságban lévő nyíláson át kilép a testéből, és bejárja a "királyi utat"; oly gyors, hogy szinte láthatatlan.
A lángnyelv élményét a 3. fokozaton ismertük meg. A 4. fokozaton a meditáció objektuma a "pontszerű Brahman" kell legyen.
· Gheranda erről így szól:
..."szemléld a bindut Brahmanként, és kösd véle össze a tudatod
" Ez az Én fölismeréséhez vezet. Éned helyezd "kha" közepébe, valamint "kha"-t helyezd Éned központjába. Énedet tehát szemléld "kha"-ként, és ne engedd magadat semmitől megzavarni. Boldogság érzet tölt majd el, és átmész a samashi (extasis) állapotába."
Az Én-érzetre kell koncentrálnunk, a hipofízis és a tobozmirigy közötti centruma, ahol előzőleg a lángnyelv vízióját adatott átélnünk. Az Én-érzet azonosuljon eme ponttal - a csepp formájú lánggal, ami maga Brahman, és ami eggyé olvasztható a tudattal.
Ez a legszubtilisabb meditáció, eredménye Gheranda megállapítása szerint az Én megismerése; ezt Patanfali így egészíti ki:
"... Az önmagunkba való elmerülés útján jő el az Énünkről való tudás. Ebből nő ki pratibha absolut hallása, érzése, ízlelése, szaglása. Ha elmélyülünk a lélek és az Én megkülönböztetésébe, mindenhatóvá és mindentudóvá válunk (absolut uralom minden lény és állapot fölött)".
És ez mégsem minden, - mert a misztikus beavatás 4. fokozatán el kell érni a vairagya legmagasabb szintjét, - a közömbösséget minden erővel és minek állapottal szemben, létezzék az akár formaként, akár forma nélkül.
Ez az állapot a misztikus adeptusi koronája. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
