|
A druidák
2007.01.13. 21:31
A druidák
Dann Istennő gyermekeinek népe a kilencedik hullámon belül élt. Márpedig a kilencedik hullámmal az istenek Mill fiainak (kelták) jelöltek ki birodalmat. Így hát, ha le akartak telepedni, a keltáknak nem volt más választásuk, mint megküzdeni ezekkel a félistenekkel, akik szinte legyőzhetetlenek voltak. Ám Mill fiai különleges erővel rendelkeztek, amit varázslóiktól (druidák) kaptak, ezért végül ők kerekedtek felül e gigantikus hősöket felvonultató csatában.
A fenti ír eredetmondához hasonló mítoszokon kívül szinte semmit nem tudunk a kelták keletkezéséről, e misztikus nép története tele van rejtélyekkel. A kutatók képtelenek egységes választ adni a legalapvetőbb kérdésekre is. Nem csak abban térnek el a vélemények, hogy hol és mikor bukkantak fel először, de az is vita tárgya, hogy pontosan kiket is tekinthetünk keltáknak. Maga az elnevezés egy gyűjtőfogalom, melybe általában a bretonokat (Brit-szigeteken élő őslakos népcsoport), a mai írek és skótok őseit, valamint a gallokat soroljuk. Ám bizonyos kulturális hasonlóságok okán egyesek szerint még a germánokkal is rokonságban álltak. Már csak azért is nehéz pontos képet alkotnunk e különös civilizációról, mert szinte semmilyen írásos emlék nem maradt fenn tőlük. Nagy óvatossággal kell kezelnünk az ókori történetírók gyér feljegyzéseit csakúgy, mint a középkorban készült kelta mondaleírásokat. Míg az egyik túlzóan barbárnak állítja be e népcsoportot, addig a másik a keresztény szellemiség olyan elemeivel itatódott át, ami nyilvánvalóan nem volt jellemző az ókori kelta kultúrára. Ráadásul a kelták nem rendelkeztek sem nyelvi, sem politikai egységgel és valószínűleg vallási különbségek is léteztek az egymástól elkülönülten élő törzsek között.
A régészeti leletek alapján a kutatók úgy vélik, hogy az i.e. 3. évezredben jelentek meg az első jellegzetesen kelta települések, lakóik a nyelvészek és néprajzkutatók többsége szerint indoeurópai eredetűek voltak. A történészek La Téne-korszaknak nevezik azt az i.e. 480 körül kezdődő periódust, melynek során megkezdődött a nagy kelta hódítás és népvándorlás. Ennek során délre húzódva megszállják az Alpokon túli Galliát, betörnek Itáliába, ahol i.e. 390-ben kirabolják Rómát.
Más törzsek Delphoi-ra csapnak le i.e. 279-ben, majd keletebbre vonulva eljutnak egészen Anatóliáig, ahol le is telepednek. Sikereik azonban rövid életűek. Keleten i.e. 230-ban döntő vereséget szenvednek a görögöktől, nyugaton pedig a nagy római hadvezér, Caesar i.e. 57-től 52-ig meghódítja egész Galliát, Nagy-Britannia és Germánia jelentős részeit, római provinciává változtatva ezzel a kelták birodalmának legnagyobb részét. Ettől kezdve kultúrájuk fokozatosan keveredik a rómaival és később a kereszténység térhódításával szinte teljesen eltűnik. Egyedül az ír, skót és angol területeken őrzik meg szokásaik egy részét, s a kelta mondavilág még hosszú évszázadokon keresztül él a Brit-szigeteken.
|
|
|
A fagyöngy levágása a napforduló ünnepén |
E mondák legjellegzetesebb és egyben legrejtélyesebb alakjai a druidák, akik a gyengén hierarchizált társadalomban nagyon fontos feladatot láttak el: afféle bölcsként szinte mindenhez értettek, ami a közösség számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor elméjének elvont, túlságosan bonyolult volt. Jól ismerték az isteneket és a természetet, jósoltak, gyógyítottak, bíráskodtak, verseket írtak és szavaltak, értettek a csillagászathoz, a kozmológiához, de jártasak voltak a matematikában is. Szerepük és tevékenységük jelentősen meghaladta a hagyományos értelemben vett papságét. A kutatók többsége úgy véli, hogy a kezdetekben ők töltötték be a törzsi vezető funkcióját. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a kelta civilizáció későbbi, viszonylag ismertebb szakaszában meghatározó szerepet töltöttek be, a törzsi gyűléseken a közösség számára meghatározó kérdésekben szavuknak legalább akkora súlya volt, mint magának a törzs vezérének, aki egyébként is csak úgy alakíthatta ki saját álláspontját, hogy előtte kikérte a bölcs véleményét. Ezáltal gyakorlatilag a druida döntött a legfontosabb kérdésekben. Ám e hatalom egyben nagy felelősséggel is járt, a közösség pedig nem bízott ekkora felelősséget akárkire.
A druida szó szanszkrit eredetű, a kutatók a „látni”, esetleg a „tölgy” szóval hozzák összefüggésbe, ami tökéletesen egybecseng azzal a képpel, ahogyan az ősi mondák festik le e regényes alakot: a bölcs és látnok remete, aki jól ismeri az erdőt, közel áll a természethez, ennek következtében képessé válik közvetíteni az ember és a láthatatlanok között. E képessége, amely megkülönböztette a törzs többi tagjától, nem öröklődött apáról fiúra, a kelták hite szerint csak az istenek kegyeltjei születtek annak birtokában. A tehetség azonban önmagában nem volt elegendő. Hosszú, bonyolult és fáradtságos tanulás várt a druida-jelöltekre, hiszen a későbbiekben az ő bölcsességük határozta meg a közösség jövőjét. Általában minden druidának volt egy vagy két tanulója, akik egyaránt részesültek elméleti és gyakorlati képzésben is. A széles látókör és a lehető legtöbb tapasztalat elsajátítása érdekében a tanulókat azonban nem csak egy mester tanította. A druida-jelöltek akár a tengeren is átkelve járták be a kelták földjét új mestert keresve, akinél újabb ismeretekre tehettek szert, majd ismét tovább álltak. E vándorlás volt az egyik legfontosabb összekötő kapocs a nagy területen szétszóródva élő kelta törzsek között, mert a tanuló druidák egyben híreket, információkat is közvetíttek. A tanulóidő befejeztével általában visszatértek szülőfalujukba, ahol a törzs idősebb druidájával együtt tevékenykedtek, egészen addig, amíg az meg nem halt. Ekkor szállt rájuk mesterük tisztsége.
Bár a druidák a kor polihisztorai voltak, mindegyikük szakosodott egy, a különleges adottságainak megfelelő tudományágra. A látók, más néven váteszek a jövendőmondás, prófétálás nagymesteri voltak. Többféle módszert is alkalmaztak a jövőbelátásra, ezek közül a legfélelmetesebb az emberáldozat bemutatása volt. Az áldozatok hadifoglyok, vagy bűnözők voltak, akiknek a haláltusájából hátborzongató jóslatokat olvastak ki a
druidák. A La Téne-korszakban ez a módszer már nem volt jellemző, a váteszek békésebb eszközöket használtak a jövőbelátásra.
Bár minden bölcs rendelkezett igazságérzettel, a kelták nagybírái a brehonok voltak. Ékesszólásuk és a törvények maximális ismeretének segítségével vitákat simítottak el, bírságot szabtak ki, ítéleteket hoztak, és ha szükség volt rá, új törvényeket hoztak.
Bonyolult képzésen estek át a költők, az ollamh-ok, akiknek különösen jó memóriára volt szükségük mesterségük gyakorlására, hiszen a kelták által használt ogam ábécé nem volt alkalmas a történetek leírására, ugyanis, bár készítettek feliratokat, nem volt rájuk jellemző a klasszikus értelemben vett írásbeliség.
Bár nem beszélhetünk a kelta egyház semmilyen formájáról, a druidák mégsem elszigetelve és egymástól teljesen függetlenül tevékenykedtek. Több forrásból is tudjuk, hogy évente egyszer összegyűltek egy ünnepségre, amely egyfajta druida fórumként funkcionált. Itt megvitatták ügyes-bajos dolgaikat, ha szükség volt rá, segítséget kértek egymástól és üzeneteket is továbbítottak. E találkozók nagyban elősegítették a kelták terveinek összehangolását, fenntartva a törzsek közötti szövetség intézményét. A találkozók helyszínéről megoszlik a kutatók véleménye, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy minden évben másutt rendezték, és az is bizonyos, hogy Stonehenge is sokszor adott otthont a rendezvénynek. (A Skóciában található leghíresebb kelta építmény sok fejtörést okoz a kutatóknak. Úgy vélik, hogy szentély és csillagvizsgáló is volt egyben, de feltételezhetően még sok más funkciót is ellátott.)
Ahogy a római hódítások hatására a kelta civilizáció hanyatlani kezdett, úgy szorult háttérbe a druidák szerepe is. A hódítók elleni háborúk idején a törzsek irányítását lassacskán a harcosokból kikerülő vezérek vették át. Ezzel egy időben kezdett kialakulni a kelta társadalomban egy sokkal tagoltabb hierarchia. De a bölcs remeték csökkenő befolyásuk ellenére is félelmet keltettek a hódítókban, olyannyira, hogy végül a rómaiak betiltották a kelta provinciákban a druida mesterség űzését.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
