|
Teremtés, Létezés, Megvilágosodás
Forrás: ismeretlen 2007.03.02. 14:24
Az önismeret útját járva, számtalanszor felmerül az emberben, hogy:
- Honnan jövök?
- Hová tartok? és hogy
- Mi végre vagyok itt? Mi a célja a létezésemnek?
Sőt, ezek a kérdések sokszor már gyerekkorunkban felmerülnek és ha nem kapunk kielégítő és hihető választ, akkor bizony megválaszolatlanul merülnek vissza a tudatalattinkba.
Létezésünk értelmének és okának a keresése a jövőnk miatt is fontos! Aki tudja, hogy miért van egy úton és hova kellene eljutnia, az onnantól tudatosabban tud haladni, ráadásul sokkal hatékonyabban is! Ezért ha megfejthetnénk a létezésünk titkát, akkor talán nem is lenne annyi problémánk a jelenben, illetve tudnánk, hogy mi módon lehet azokat megoldani!
Teremtés elméletek
A gyökereket kutatva, először induljunk ki, a már meglévő teóriákból! Ezek, bár évezredek óta léteznek és emberek milliói hisznek bennük, de ez még nem kellő indok számunkra, hogy elfogadjuk őket, mint valós információforrást!
Másrészt, hiába találunk egy olyan elméletet, amely nagyjából hihető, ha azt nem érezzük a magunkénak vagy nem működőképes a gyakorlatban, akkor fabatkát sem ér!
Amit nem érzel a magadénak, arra nem fogsz hallgatni, nem fogod követni az ajánlásait, így számodra nincs is!
Amelyik pedig nem hozza az életünkben a várva várt nagy megvilágosodást – hétköznapi dolgok megértését és megoldhatóságát, attól előbb-utóbb elhidegülünk
Több teremtés elmélet leírása is kezembe került és mindegyikben találtam értelmes és hasznos információkat. Egyiket sem szeretném a többi fölé emelni, azt gondolom, mindenki eldönti majd, hogy hozzá melyik áll közelebb, melyiket tudja hasznosítani!
Számomra, az indiai teremtés mítosz nyújtotta a legteljesebb képet a kezdetről és általa értettem meg leginkább létezésünk okát.
Indiai teremtés mítosz
Kezdetben volt a végtelen üresség. Ebben nem volt sem idő, sem tér, sem fény.
Az ürességből egyszer csak megszületett az első és egyetlen lény. Ez a lény körbenézett, szemlélődött, de mivel rajta kívül semmi más nem létezett, így önmagán kezdett gondolkodni:
- Ki vagyok Én? – ez volt a létezés első és azóta is legfontosabb kérdése!
Azonban hiába is elmélkedett, nem jött rá a válaszra. Elhatározta hát, hogy világokat teremt, azokba beleárad és az alkotásán keresztül fogja megismerni önmagát! Miként a szobrász vagy festő műve is utal a készítőjére, úgy a Teremtőt is műve jellemzi.
Neki is kezdett a teremtésnek, világokat hozott létre, majd megsokszorozta magát és ezeket az egyéni lelkeket küldte el az új világokba, hogy megtapasztalják a teremtett dolgokat, vagyis saját magát!
Létezés
Az egyéni lelkek kezdetben nagyon meglepődtek, mert új volt számukra ez a különválasztottság. Ők, az Egységhez szoktak és ezért vissza akartak térni, de nem lehetett, mert ki lett szabva a feladatuk!
- Menjetek, tapasztaljatok, majd térjetek vissza Hozzám!
Így, elindultak hosszú útjukon. A tapasztalás sokszínűségéhez igazodva, újra és újra testet öltenek, új környezetbe születnek, hogy a teménytelen tapasztalnivalóval kapcsolatba kerülhessenek. Minden élet egy új színtér, ahol a teremtett világ és a többi szereplő által lehetőségük van érzések, érzetek, gondolatok, energiák, összefüggések megtapasztalására.
Amikor a Teremtő kiárasztotta magából az egyéni lelkeket, akkor mindegyiknek adott egy jó adag tapasztalni valót. Ezt a leckét – tananyagot cipeljük azóta is, és próbálunk öntudatlanul a végére érni.
Az egyéni lelkek az egység elhagyása után lassan elfelejtették, hogy honnan jöttek, hová s miért tartanak? Elkezdtek azonosulni az adott életükkel és az arra kiszabott testtel, így öntudatlanságba merülve, elvesztették a kapcsolatot Istennel is!
Ahogy megszakadt a kapcsolatuk a Legfelsőbbel, úgy halványultak a képességeik is, és csak nagy nehézségek közepette tudták teljesíteni feladatukat, a Mindenség megtapasztalását.
Hiába születtek, nem akarták, nem tudták befogadni lelkükbe a tapasztalatot, hanem kizárták azt, így felszínessé vált a tapasztalás és nem érte el eredendő célját.
Belemerültek a létezés illúziójába és csak vergődtek a tapasztalnivalók szorításától!
A jógik
Hosszú-hosszú idő eltelt, amikor néhány lélek olyan tudatosságot ért el, hogy elkezdett emlékezni az eredetre.
Felismerték létezésük okát és onnantól tudatosan keresték és vállalták a tapasztalást, hogy mielőbb végére érjenek feladatuknak. Az út így is, több százezer élet alatt volt csak teljesíthető, de legalább nem öntudatlanul tévelyegtek a létezésben!
/ Azokat, akik tudatosan járnak az útjukon, mert tudják honnan, s hová tartanak, ezentúl jógiknak fogom nevezni. /
Látták a jógik, hogy sok a tapasztalni való, hosszú az út, ezért elkezdtek kitalálni különféle módszereket, hogy felgyorsítsák a lelki folyamatokat. Így alkották meg:
- a koncentrálás technikáját, hogy a tapasztalásra sokkal jobban oda tudjanak figyelni.
- A kontemplálást, hogy a tapasztalás ne csak felszínes legyen, hanem a dolgok mélyére hatoljon.
- A tudatállapot módosítást, mert azzal tudtak utazni saját tudatukban. És a
- Különböző meditációkat, melyekkel kitágították a tapasztalás határait.
Ezen hatékonyabb módszerek alkalmazásával, már hamarabb elértek az út végére, így az, lerövidült pár tucat élet hosszra.
A renitens jógik
De némely jógi, ezzel sem volt elégedett! Még ebben az életükben be akarták fejezni az utat.
Ráadásul, lázadásuk jogos volt, hiszen őket nem kérdezte meg Teremtőjük, hogy vállalják-e ezt a hosszú és viszontagságos utat!
Így elkezdtek elmélkedni azon, hogyan lehetne letenni a létezést és visszatérni Istenhez még ma!
Minden lény kötődik ahhoz, hogy tapasztaljon, nehezen bírja a semmittevést, és a létezésben-körforgásban, részt akar venni! A létezéshez így, maga a tapasztalási kényszer, a teremtéskor ránk osztott tananyag köt minket. Ezt, nem mi választottuk, hanem erre kiválasztódtunk!
Ha ezt a kötést feloldjuk magukban, akkor el tudjuk engedni a létezéshez fűző kötődést is, és hazatérhetünk az eredetbe. Ebben, szabad akaratunk van, de nem könnyű a mélyről jövő isteni programnak ellenállni és azt feloldani!
Ezért, csak kevesen képesek rá, hogy feladják a tapasztalás hosszú útját, bár sokan tudják, hogy mindez felesleges!
Az értelmetlen teremtés
A hosszú úton, teljesíti a lélek a rá szabott feladatot, végigtapasztalja, amit kell, és utána hazatérhet az Egységbe.
Ott viszont azzal szembesül, hogy még mindig nem tudja, hogy ki Ő valójában?!
Hiába tapasztalta végig a fél világot, az csak a teremtménye volt és nem önmaga!
Ugyan belőle fakadt és hasonlított is rá, de nem önmagát ismerte meg, hanem csak azt, amit alkotott!
Egy szobrász, képes következtetni a saját tulajdonságaira a szobraiból. De önmagát megismerni csak akkor tudja, ha saját magára pillant!
Így kellett volna tennie az Egyetlen Lénynek is, mielőtt neki kezdett a teremtésnek!
Ha önmagába néz és megtalálja a választ első kérdésére, akkor most is Önmaga lehetne. De így, csak szétszóródva, bolyongva keresi önmagát, belefeledkezve saját illúzió világába.
A rövid úton járó jógik felismerték ezt, ezért közvetlenül az Önvaló megismerésére koncentrálnak, másra nem!
Mivel a hosszú tapasztalást járók, nem ismerik meg útjuk során valódi énjüket, és nekik is meg kell válaszolniuk előbb-utóbb ezt a kérdést, így útjuk teljességgel felesleges!
A megvilágosodás
Amikor a jógi végre elmélyül önmagába, tudatosul benne, hogy ki és mi nem Ő, mely szerepekkel azonosította magát tévesen életeken keresztül! Így vizsgálva legmélyebb énjét, végre megismeri Önvalóját, legbelsőbb lényegét.
Ezután, tisztán tapasztalja önmagát és ezzel visszatért a színtiszta létezéshez, de most már teljes tudatossággal rendelkezik!
Ezt az állapotot hívják spirituális megvilágosodásnak.
Ám a megvilágosodott lény útja ezzel még nem ért véget! Látja, hogy teremtményei, a korábban kiárasztott „lélek testvérei” nem találják az utat haza, az Önvalójukhoz! Ezért visszatér hozzájuk, hogy tanítsa őket, megmutassa a megvilágosodás, Önvalójuk megtalálásának módját.
Abszolút tudatosságával számtalan módszert ismer, amellyel hazaterelheti az eltévedt lelkeket, de minden léleknek meg van a szabad akarata, hogy vissza akar-e térni, vagy még a rá kiszabott tapasztalati úton kíván haladni!
Mivel a lelkek közül csak igen kevesen ismerték fel, hogy feleslegesen róják köreiket, így a többség megmarad a hosszú úton, még ha egy isteni inkarnáció vagy egy megvilágosodott Mester próbálja őket rávenni a megszabadulásra.
Önismeret és spiritualitás
Nem könnyű tehát megszabadulni a tapasztalás elrendeltségétől. Igen nagy tudatosság, erős akarat és sokszor a létezés értelmében való csalódottság kell hozzá, hogy egy lény minden képességét latba vetve feladja a tanulást és az ezzel járó örökös problémamegoldást.
Az ehhez szükséges tudatosság, akarat és képességek viszont sokszor csak akkor jelennek meg, ha valamelyest már kiemelkedett az adott lélek élete illúziójából!
Így, a személyiség megismerése, a világ összefüggéseinek megértése és az ebből fakadó problémamegoldás már spirituális értelmet kap, ha nem a kényelmesebb élet, hanem az Önvaló megtalálása a végső célunk.
Küldte: Mana
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
