A BÖLCS KIRÁLY
2007.04.15. 12:42
(TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL)
Írta: Valentinyi Márta (harmony)
(2005)
A BÖLCS KIRÁLY (TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL) Írta: Valentinyi Márta (harmony) (2005)
Eljöttem Sábából Izraelbe Hosszú utat megtéve Hogy láthassam a Bölcs Királyt De mikor megérkeztem Gonosz kezek elfogtak A Király elé hurcoltak azt mondván a Király halálát akarom Nem szóltam semmit csak vártam csendesen. Láncra verve vezettek, lökdöstek a Királyhoz vezető úton. Amikor a nép leköpködött megalázott, kezeiket emelték rám A Király haragra gerjedt népe iránt "Hagyjátok ti vérszomjas nép Attól hogy a foglyom Ő még Királynő. Ítéletem holnap hajnalban hirdetem népem előtt." "Király, megbabonázott téged az asszony, de tudod néped mit vár tőled! Nem hagyhatod cserben néped és nem sötétítheted be igaszságod.." "Sába királynője, azt mondják meg akarsz ölni. Mit mondasz erre?" De én nem feleltem. Fájt a szívem nagyon. Tömlöcbe vetettek. Sírtam a sötét falak között. Ekkor hangot hallottam... "Sába királynője!" Felnéztem, a Király volt az. Bejött hozzám a tömlöcbe. "Sába királynője! Követeket küldtem országodba, hogy bizonyságot hozzanak ártatlanságodról. De nem tértek vissza." "Miért mondod ezt Bölcs Király, hogy megnehezítsd rabságom idejét?" "Nem akarom hogy egyedül légy." szólt szelíden a Király. "Pedig egyedül leszek és holnap egyedül leszek a halálomban is." "A népem Királya vagyok. Ha meghalsz, Király maradok. De ígérem holttestedet személyesen kísérem nyugvóhelyére, és mindenre gondom lesz." Csendben elaludtam. elérkezett a Hajnal. A Király színe elé hurcoltak. "Elérkezett ítéletem napja." szólt a Király. "Sába királynője! Azt mondják azért jöttél Izraelbe, hogy engem megölj." Csendben lehajtott fejjel vártam. Lepleztem könnyeimet. "Nem szólsz semmit mentségedre?" "Ha szólnék is Bölcs Király, mit jelentene? Azért jöttem Izraelbe, mert hallottam Igaszságodról és Bölcsességedről. Színről színre akartalak látni." "A népem mást mond. Ítéletem saját kezeimmel kell véghez vinnem." Lehajtottam fejem és vártam halálom. Éreztem a kardot a torkomon... De valami történt. A Király elerőtlenedett és könnyek jöttek ki szeméből. "Nem tudom megtenni. Halljátok hát döntésemet népem! Feláldozom a Királyságom felét. Íme itt ez a palást." Hatalmasat csapott rá a karddal az kettéhasadt és így szólt: "Ez a királyságom mostantól. Észak és Dél, a népem, egyiken én uralkodom másikon szolgám, Péter." Péter megpróbálta leplezni hogy örül az ítéletnek. "Nem teheted Uram" Szóltam. "Nem adhatod fel országod értem!" "Inkább meghalok csak hogy Király maradhass." "És ímé szól a Király: "Mondjátok csak, ki az én hűbb szolgám? Az Asszony, aki életét áldozná azért hogy Országom Királya maradhassak, vagy a Férfi aki uralkodni akar?" "Az Asszony vagy a Férfi? Az Asszony vagy a Férfi?" kérdezte felindultan a Király. "Nem is tudom.. ééén... nem tudom" szólt a szolga. "Megmondom én néktek: az Asszony!" kiabálta a Király. "Halljátok hát ítéletem: az Asszony békében visszatérhet Országába, Sábába. Semmi bántódása nem eshet. Népem és országom fele pedig mostantól más kezekbe kerül. Péter, mostantól tiéd Észak. De ne lássalak soha többé. Feláldozom népemet és Királyságomat. Ez az én ítéletem." "Asszony, Asszony, visszatérhetsz békével országodba!" Aznap éjjel együtt háltunk én és a Király. Tudtam ez az egy nap mi adatott a boldogságra és holnap örökre elhagyom Izraelt. Így szólt hozzám a Király: "Csókoljon engem szája csókjával! Hisz szerelmed bornál is édesebb!" Így szóltam válaszul: "Méltán szeretnek Téged! Lebarnult vagyok, mégis szép ó Jeruzsálem lányai!" A Király folytatta: "Ha nem tudsz eligazodni te legszebb a nők között indulj és menj el a nyáj nyomán, és legeltesd gidáidat a pásztorok sátrai mellett! Olyan a kedvesem hozzám mint a mirhatáska: a kebelemen pihen az éjjel. Alighogy elhagytam őket, megleltem akit szeret a lelkem, megragadtam el nem engedem amíg be nem viszem anyám házába édes szülőm kamrájába. Elzárt kert vagy mátkám, húgom elzárt kert, lepecsételt forrás. Tégy engem mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra mert erős a szerelem mint a Halál."
|