ÉBREDÉS
2007.04.15. 12:44
Írta: Valentinyi Márta (harmony)
(2005)
ÉBREDÉS Írta: Valentinyi Márta (harmony) (2005)
késő éjjel elmerengtem elmerültem tengerekben édes álmok tengerében olyan volt mint egy mesében álmomban veled voltam szeretettől meg is holtam mert oly nagy volt szeretetem elviselni lehetetlen de te csókot adtál csendben felébredtem s mostmár érzem te is szeretsz, csak titokban eljössz hozzám álmaimban annyit vártam rá hogy érezd szeretlek és ez a lényeg itt a titok, nincs más hátra éljünk tegnapról a mára ha úgy érzed nem jó velem menj csak tovább én megértem csak azt kérem szelíden hogy szeress engem mindegy hogy hogy érző lény vagy sok sok vággyal ki szemben úszik az árral sötétségben fényt keresel világosban el- elveszel mire vágysz még mondd ki halkan nem tudod hogy minden dallam kettőnkről szól de nem érted tudod meghalnék teérted tudom hogy mi benned lakik több annál mint ami látszik lehet hogy csak némán nézel mégis értem bármit érzel olvasok a lelkedben eltitkolnod lehetetlen te vagy az kiért születtem tudom azt hogy érted jöttem tudom azt hogy egyek vagyunk magunk után nyomot hagyunk üzenetet fűnek fának üzenetet a világnak az igaz szerelem létezik ki megismeri nem éhezik te is keresd másik feled Ő lesz az ki sosem feled. Bár megfogadtam Isten előtt, nem érintlek idő előtt, Ha mi egymásért létezünk, Isten megmutatja ezt nekünk, Letöröl majd minden könnyet, s felnyitja majd a nagy könyvet, Megláthatod mit ír benne, s a válasz bármi lenne, én mindig szeretni foglak, Barátomként vagy társamnak.
|