|
Külömböző nézőpontok
http://www.cryingvoice.com/Endtimes/Abortion1_mag. 2007.04.22. 18:06
 Abortusz: napjaink egyik legnagyobb gonoszsága
„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.” (Ésaiás 59,7)
Évente körülbelül 45 millió magzatot ölnek meg művi abortuszok során világszerte, 26 milliót közülük törvényesen, vagyis az állam engedélyével. Itt valójában Sátán háborújáról van szó magatehetetlen kicsiny emberi lények ellen, melynek majdnem annyi halálos áldozata van évente, mint a második világháborúnak összesen. A gyilkosok megússzák büntetés nélkül, némelyikük pedig óriási hasznot húz e tragédiából. Ezek az emberek nem hallották vagy nem fogják fel Isten kijelentéseit: „Ne ölj.” (2 Mózes 20,13), „[A]z ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak.” (2 Mózes 23,7) és „Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.” (1 Mózes 4,10)
„Az abortuszháború elmúlt három évtizedében csak az Amerikai Egyesült Államokban közel 40 millió gyereket gyilkoltak meg brutálisan az anyák méhében. Ez javarészt annak az alattomos propagandakampánynak köszönhető, amely amerikaiak millióit győzte meg arról, hogy a védtelen magzat nem gyermek, nem egy kicsiny emberi lény, Isten ajándéka, hanem egy személytelen szövetdarab, amit el lehet távolítani, ha akadályozza valakinek a karrierjét vagy életcéljainak elérését.” — William F. Jasper, The Survivors (A túlélők)1
Az élet a fogamzással kezdődik, az abortusz tehát gyilkosság
Az abortőrök a még meg nem született gyermekről néha úgy beszélnek, mintha az csupán „magzati szövet” vagy „a fogamzás terméke” lenne. Ezzel próbálják lecsendesíteni a saját lelkiismeretüket és a magzatelhajtásra jelentkező tájékozatlan nőkét. Ők azonban nagyon jól tudják, hogy a magzat emberi lény már fogantatásától kezdve, következésképpen az abortusz emberi életet olt ki. Az orvosok maguk is beismerik, hogy nem létezik olyan időpont a magyat növekedése során, amely előtt az nem lenne emberi lény.
„Az orvosok nagyon jól tudják, hogy ezek gyerekek, vagyis emberi lények, akiknek fejük, karjaik és lábaik vannak, akik mozognak és nagyon aktívak. Amikor az orvos az ultrahangos készüléket egy terhes nő hasára helyezi, mindig eszébe jut, hogy egy gyerekről van szó, mert látja a szívét verni és a karjait hadonászni” — Dr. Anthony Levatino, volt abortőr2
„A szándékos abortusz szándékos emberölés. Az abortusz valódi kisbabákat öl meg. Ezt semmilyen okoskodás sem tudja megcáfolni. Az emberi magzat nem válik egyik pillanatról a másikra emberré, amikor kijön az anyja méhéből. Ő a fogantatás pillanatától kezdve egy Istentől kapott, növekvő emberi élet (Zsoltárok 139,13–16), amely növekedése során mindvégig kimutathatóan emberi.” — Robert Doolan, The baby-killers (A magzatgyilkosok)3
„Ma már senki sem meri tagadni, hogy az élet a fogamzással kezdődik, s az ember kialakulása egységes és megszakítatlan folyamat, amelyben biológiailag nem lehet olyan szakaszokat kijelölni, amelyek bármelyikétől számítva mintegy origótól kezdődhetne az emberré válás... Az új emberi élet keletkezésekor egyetlen komoly, nagy és egyúttal csodálatos ugrást ismerünk: ez pedig a fogamzás! Ennek során egy soha nem volt, és a jövőben sem megismételhető egyediséget mutató új élet indul el, amelyben a megtermékenyített petesejt génszerkezete immár magában hordozza a leendő egyed élettani és szellemi tulajdonságait.” — Prof. Dr. Széll Kálmán, Hungary4
Ma már tudjuk, hogy a 3. héten a magzat szíve elkezd verni, az 5. hét után elkezdenek kialakulni a szemei, lábai, kezei, 6 hetes korában már műszerekkel érzékelhető az agyműködése, 8 hetes korában már minden lényeges testrésze jelen van, 11 hetes korában minden szervrendszere működik és ujjlenyomatai vannak, 12 hetes korában érzékeli a fájdalmat, 20–22 hét után életben tartható az anyja méhén kívül is, és ami a legfontosabb: mindvégig ember.
„Mivel az abortusz ártatlan emberi életet olt ki, gyilkosságnak számít. Ezért teljesen mindegy, hogy abortuszpártiak által hangoztatott ‘nehéz helyzetekről’ van-e szó, úgymint: ‘Mi van akkor, ha a nőt megerőszakolták?’, ‘És ha nyomorék a gyerek?‘, vagy ‘Az anya nem tudja eltartani a gyereket‘” — Jonathan Sarfati, Abortion — The answer’s in Genesis (Abortusz — válasz a Teremtés könyvében)5
„A világot beborítja a halál kultúrája. Mindennap a halál gőzét lélegezzük be, a halál földjén járunk és a halál világát szemléljük. A mi generációnk szembesül az emberi történelem eddigi legnagyobb erkölcsi gonoszságával: a vegyi és sebészi abortusszal.” — Jeff Ziegler, A most urgent work of mercy (Nagyon sürgős irgalmassági cselekedet)6
Barbár ölési módszerek
Jó lenne, ha minden magzatelhajtást fontolgató várandós nő először utánanézne prospektusokban, orvosi könyvekben vagy internetes honlapokon, hogy mi is történik egy művi terhességmegszakítás során. Valószínűleg sokan közülük meggondolnák magukat és elkerülnék a mészárlást.
A terhesség első trimeszterében (a 3. hónap végéig) alkalmazott vákuum-aspirációs és tágítás és küret (D&C) módszerek, valamint a második trimeszterben (3-6. hónap) alkalmazott tágítás és eltávolítás (D&E) eljárás során a magzatot különböző eszközökkel darabokra tépik vagy vágják és eltávolítják az anyaméhből.
Az első timeszterben végzett vegyi abortuszok lényege abban áll, hogy az adott vegyület, például az RU-486 abortusztabletta, elpusztítja a magzatot védő és tápláló környezetet, ezért a gyermek éhenhal ill. elsorvad. Ha az anyának methotrexatot adnak, akkor azzal a magzatot megmérgezik. Mindkét esetben egy másik szert, prosztaglandint is adnak az első után, hogy a halott magzat kilökődjön az anyaméhből.
A második és harmadik trimeszterben végzett indukciós módszer esetén először általában megölik a gyermeket, majd az anyának szülést megindító szert adnak. A kisbabát sokszor úgy ölik meg, hogy injekciót adnak a szívébe. A sómégezéses eljárásnál a magzatvíz egy részét kiszívják és helyére koncentrált sóoldatot fecskendeznek be egy tű segítségével. A só a gyermeket megmérgezi, bőrét kimarja, aki így lassú, kegyetlen halállal hal meg. Néha só helyett más mérget használnak. Amikor a magzatot nem ölik meg először, akkor a megszületés után hagyják meghalni. Ez történik akkor, amikor szülést megindító prosztaglandint fecskendeznek a magzatburokba.
Részleges szülést a terhesség 20. hete után végeznek. „Az ultrahang irányítása alatt az abortőr benyúl a méhbe, egy fogóval megragadja a baba lábait és kihúzza őt a szülőcsatornába olymódon, hogy a feje bennmaradjon a méhben (ekkor a magzat még él). Azután az abortőr ollót nyom be a gyermek koponyájába hátulról és szétnyítja, hogy a seb kitáguljon, majd kihúzza az ollót és helyére szívócsövet helyez fel, amivel kiszívja a baba agyát. Az összeesett kicsi fejet végül eltávolítja a méhből.”7
A hysterotomiát a második és harmadik trimeszterben használják. Ez az eljárás nagyon hasonlít a császármetszéshez: az anya hasát és méhét felnyitják, majd kiemelik a kisbabát, aki gyakran életben van, de hagyják meghalni.
Észrevétlen magzatgyilkosság vegyi úton
A fogamzásgátlóként reklámozott vegyi anyagoknak, úgymint a fogamzásgátló és esemény utáni tablettáknak, a Depo-Proverának, a Norplantnak, valamint a spirálnak és más méhen belüli eszközöknek nemcsak fogamzást gátló, hanem abortív hatásuk is van, mivel megváltoztatják a méh belső falát, hogyha meg is termékenyül a petesejt, ne tudjon beágyazódni. Becslések szerint csak az USA-ban több millió magzat hal meg évente ezen születéskorlátozó módszerek következtében.
Túlnépesedés vagy elnéptelenedés a láthatáron?
Állandóan azt halljuk, hogy egy túlnépesedési válsággal kell szembenéznünk, és az éhínségek, háborúk és pusztító járványok elkerülése érdekében korlátozni kell a népszaporulatot. A túlnépesedés mítosza „a legnagyobb féltretájékoztatási kampány az emberiség történelmében”7. Valójában arról van inkább szó, hogy nemsokára a világ egy alul-népesedési krízissel fog szembesülni. A világ lakosága öregszik, főleg az ún. fejlett országokban. A termékenységi arányszám csökken, az abortuszok száma és a fogamzásgátlók használata növekszik.
„1985-ben a világ teljes termékenységi arányszáma 4,2 volt, azaz az akkori termékenységi mutatók alapján arra lehetett számítani, hogy egy nőnek átlagosan 4,2 gyermeke születik élete folyamán. Napjainban ez a szám már csak 2,9 és egyre csökken. 79 ország haldoklik, mivel a születések száma kisebb az elhalálozások számánál. Ebben a 79 országban él a világ lakosságának a 40%-a. Becslések szerint 2015-re a világ lakosságának kétharmada olyan országban fog élni, ahol az egy nőre jutó születések száma kisebb lesz vagy épp eléri a fennmaradáshoz szükséges 2,1-et... Ez azt jelenti, hogyha ez a tendencia folytatódik, 40 év múlva a világ elkezd elnéptelenedni. Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége 2040 és 2050 között majdnem 100 millióval fog csökkenni.”9
„Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok!... Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.” (Máté 23,23–24)
A legtöbb művi vetélés azokban az országokban történik, ahol a törvény a magzatot nem tekinti emberi lénynek és ezért engedélyezi a terhességmegszakítást. A többi országban minden valószínűség szerint az istentelenség és a még meg nem született gyermekek emberi mivoltát tagadó abortuszpárti propaganda felelős a magzatelhajtások nagy számáért.
Úgy tűnhetne, hogy a törvények általában véve egyre engedékenyebbé válnak, de erről szó sincs. A Gondolatrendőrség nagyon buzgó, amikor arról van szó, hogy megbírságoljon vagy börtönbe tegyen valakit egy politikailag helytelen vélemény kinyilvánításáért, mondjuk a fentebb említett világháború eseményeivel kapcsolatban. Másik példa a „terrorizmus-ellenes háború”. Az abortőrök több magzatot ölnek meg naponta az Amerikai Egyesült Államokban, mint amennyien meghaltak a 2001. szeptember 11-i terrorista támadásokban, ennek ellenére a támadások ürügyül szolgáltak az Afganisztán elleni háborúhoz. A történelem folyamán sohasem voltak olyan igazságtalan és esztelen törvények, mint manapság.
Két vélemény ezzel a képmutatással és kettős mércével kapcsolatban:
„A legtöbb ember kettős gondolkodásmódot alakított ki, hogy megőrizze valamennyire a józanságát. A szeszes italokra és a cigarettákra rányomtatjuk, hogy fogyasztásuk veszélyes a magzatokra. Ugyanakkor teljesen jogszerűnek véljük az abortuszt, esetleg 'felelősségteljesnek' tartjuk azt az anyát, aki megmérgezteti méhmagzatát vagy darabokra tépeti egy magzatelhajtó orvossal.”10
„Tudathasadásos korban és társadalomban élünk. Mert vajon mi másnak nevezhető az, hogy egyfelől — nagyon helyesen — védjük, gondozzuk a gyermeket, számára szociális kedvezményeket biztosítunk, bölcsődéket, óvodákat és iskolákat működtetünk, ugyanakkor kivégezzük a még meg nem született gyermekeket? Helyes, hogy a világra jött testi fogyatékosoknak esélyegyenlőséget igyekszünk biztosítani a hivatalokban, a közlekedésben stb., de ugye nem az, ha a fogyatékosnak diagnosztizált, induló életeket még az anyaméhen belül elpusztítjuk?! Észbontó, hogy míg a társadalom egyik kezével halomra gyilkolja az ép magzatokat, a súlyosan károsodottak számára költséges Perinatális Intenzív Centrumokat (PIC-eket) működtet. Felfoghatatlan, hogy miközben a társadalom — helyesen — megszüntette a legsúlyosabb bűnözők halálbüntetését, az ártatlan életek kioltására törvényi felhatalmazást (így mondják: 'lehetőséget') ad. Más szóval: az elvetemült szülő vagy gyermekgyilkos bűnösnek szavatolja az életét, de egy bűntelen ártatlanét minden további nélkül hajlandó kioltani. Ha egy újszülöttet a kukába vagy emésztőbe dobnak, hetekig szörnyülködik a széplelkű újságíró had, de ugyanők megkérdőjelezhetetlen szabadságjognak fogják fel, ha ezt a gyermeket néhány hónappal korábban, magzatként ölik meg.”4
Az abortusz törvényesítése ellentmond a nemzetközi egyezményeknek
Az abortuszt engedélyező törvények nemcsak a Hippokratészi Esküvel ellentétesek, hanem olyan nemzetközi dokumentumokkal is, mint a Genfi Nyilatkozat és az ENSZ Gyermekek jogairól szóló nyilakozata, amelyek a meg nem született gyermekek életét védik.
A Nemzetközi Orvosi Eskü része a Genfi Nyilatkozatnak, amelyet 1948 szeptemberében fogadott el az Orvosok Világszövetségének Közgyűlése a svájci Genfben, válaszul a náci Németországban elkövetett orvosi rémtettekre. Ebben az áll, hogy „Az emberi életet a fogamzástól kezdve a legteljesebb tiszteletben tartom, fenyegetés hatására sem fogom orvosi tudásom az emberiesség törvényeivel szembenálló módon felhasználni.”
Az ENSZ Gyermekek jogairól szóló nyilakozata (1959) kimondja, hogy mivel „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után egyaránt”, ezért őt „különös védelemben kell részesíteni, és a törvény segítségével és más módon lehetőséget kell neki biztosítani a kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődéshez a szabadság és emberi méltóság körülményei között”, „a gyermeket és az anyát különleges védelemben és gondoskodásban kell részesíteni a születés előtt és után”. „Minden esetben a gyermek az első, akit védeni és segíteni kell”, valamint „meg kell őt oltalmazni mindenféle elhanyagolástól, kegyetlenségtől és kizsákmányolástól.”
Az Egyezmény a gyermek jogairól (1989), amelyet aláírtak a különböző kormányok meghatalmazottai — a Magyar Országgyűlés az 1991. évi LXIV. törvényben fogadta el —, alapvetően ugyanazokat jelenti ki, csak kibővítve. Megismétli, hogy a gyermeknek „különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után egyaránt". A 6. cikk új: „1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. 2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életbenmaradását és fejlődését.” A 24. cikkben többek között az áll, hogy „2. Az Egyezményben részes államok erőfeszítéseket tesznek a fenti jog teljes körű megvalósításának biztosítására, és alkalmas intézkedéseket tesznek különösen arra, hogy a)csökkentsék a csecsemő- és a gyermekhalandóságot...”, a 37. cikkben pedig az, hogy „Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a) gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni...”
Következtetés
Az abortusz gyilkosság és sohasem lenne szabad törvényesíteni. De mégha a törvények meg is engedik, bizonyos érdekcsoportok pedig reklámozzák, a várandós nőknek akkor is mindenáron el kellene kerülniük, a keresztényekre pedig vár a feladat, hogy harcoljanak ellene szóban és írásban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
