|
Kereszténység
http://www.cryingvoice.com/Endtimes/6Comm1_mag.htm 2007.04.22. 17:37
 Mit tanít a Szentírás a halálról és feltámadásról?
Isten tökéletes világot teremtett, melyben nem volt sem halál, sem gyilkosság
A hatodik parancsolat így szól: „Ne ölj” (2 Móz. 20,13. 5 Móz. 5,17). Ezt az erkölcsi törvényt Isten azonban már a Teremtés óta minden ember szívébe belevési. A bűnbeesés előtt Ádám, Éva és az összes állat növényekkel táplálkozott (1 Móz. 1,29–30.2,9), a földön pedig nem létezett sem szenvedés, sem gyilkosság, sem halál (1 Móz. 2,17). Az erőszak ismeretlen volt a Mindenható által teremtett tökéletes világban, mivel Isten maga a szeretet, ugyanakkor végtelenül bölcs és hatalmas. Ezt az elvesztett Paradicsomot Isten helyre fogja állítja, mikor a győztesként visszatérő Jézus Krisztus uralkodik majd a földön. Akkor majd „lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat...Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével” (Ésa. 11,6–9).
Miért jött a halál a világra és mikor fog majd eltűnni?
Isten mindenható és maga a szeretet (1 Ján. 4,8), ezért minden „igen jó” (1 Móz. 1,31) volt, amit Ő teremtett. Miért kellene meghalnia egy tökéletes embernek vagy élőlénynek? A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a teremtett világban eredetileg nem volt halál.
A halál Sátán műve, a feltámadás pedig Isten kegyelméből van
A halál a bűn által jött be a világba, a bűn pedig Ádám és Éva engedetlensége folytán (Róm. 5,12). Az első emberpár a bűn szolgája lett (Róm. 6,16), és Sátáné, aki „emberölő volt kezdettől fogva” (Ján. 8,44) és akinek „hatalma van a halálon” (Zsid. 2,14). Mivel „a halál fullánkja pedig a bűn” (1 Kor. 15,56) és „a bűn zsoldja halál” (Róm. 6,23), Ádám és Éva meghalt. Ugyanez érvényes az egész emberiségre: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róm. 5,12). A halál tehát Sátán műve, nem Istené.
A Szentírásból tudjuk, hogy egyszer majd vége lesz a bűnnek és a gonoszságnak ezen a világon, helyettük örök igazság fog lakozni (Dán. 9,24. 2 Pét. 3,13) az új földön és az új égen (Ésa. 65,17). Romlott és bűnös emberek nem örökölhetik Isten országát (1 Kor. 15,50). Mivel Isten nem engedi meg, hogy a gonoszság örökké tartson, ezért az emberek sem élhetnek örökké bűnös állapotukban és meg kell halniuk: „elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet” (Zsid. 9,27).
Az istenfélő emberek is vétkeznek és meghalnak, de feltámadnak majd, romolhatatlanságba öltöznek és élnek örökkön-örökké (1 Kor. 15,51–57. Jel. 22,5). Ez azért lehetséges, mert megtisztulnak bűneiktől Jézus Krisztus vérében és önfeláldozása folytán, azaz megfehérítik magukat a „Bárány vérében” (Jel. 7,14)
A halál egy ellenség és Isten csak azért tűri el egy ideig, mert célja van vele, de Jézus Krisztus ezeréves országlása és a végítélet után elpusztítja majd a tűznek tavában (1 Kor. 15,26. Jel. 20,14).
Halál és feltámadás
Az első halál
A halál beálltakor a halhatatlan lélek elhagyja a halandó testet. A test elporlad, a lélek pedig vagy a Paradicsomba (Luk. 23,43. 2 Kor. 12,4), vagy a pokolba kerül (Zsolt. 9,17. Luk. 16,23. stb.). A Biblia ezt nevezi első halálnak. A Szentírás szerint eddig csupán két ember kerülte el az első halált: Énókh és Illés. Énókh istenfélő ember volt, aki 365 évig élt, utána felvitetett Istenhez (1 Móz. 5,24), hogy ne lásson halált (Zsid. 11,5). Illés, a próféta, tüzes szekérben ment fel az égbe (2 Kir. 2,11). Lelke azután visszatért Keresztelő Jánosban (Máté 11,14.17,12) — ha jól értjük Jézus szavait —, és ezen második teste szenvedte el a halált. Az Apokalipszis során egy adott pillanatban az akkor még élő keresztények el fognak felhőkön ragadtatni az égbe Jézus Krisztushoz (1 Thess. 4,17) és ők azután már nem fognak meghalni.
A halottak feltámadása, örök élet és örök büntetés, ami a második halál
A halottak feltámadnak majd, pontosabban a testük támad fel, mert lelkük nem szűnik meg létezni, és a kettő egyesül (Ján. 11,24. Csel. 24,15). A hívők Jézus Krisztus igazsága által megigazulva megszabadulnak a kárhozattól (Róm. 5,18. Jel. 20,4–6) és örökké fognak élni egy új, szép és igazságos világban, ahol „halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel. 21,1–22,5). Jézus ezt nevezi az élet feltámadásának (Ján. 5,29). A többi embert Isten meg fogja ítélni cselekedetei alapján, és „ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” (Jel. 20,11–15.21,8). Ez a második halál: nem megsemmisülés, hanem a kárhozat feltámadása (Ján. 5,29), „örökkévaló útálatosság” (Dán. 12,2).
A második halál elkerülésének és az örök élet elnyerésének egyetlen útja van
Hinni Istenben és hinni Jézus Krisztusban:
Jézus Krisztus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (János 5,24)
Jézus Krisztus: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (János 11,25–26)
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)
„Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róm. 6,23)
Az állatok halála és megölése
A Biblia nem tér ki arra, hogy a bűnbeesés után az állatok elkezdtek megöregedni és elpusztulni, de ez egyértelműen következik abból, hogy az egész világ a rothadandóság rabságába került (Róm. 8,21). Isten ölte le az első állatokat, hogy bőrruhákat készítsen Ádámnak és Évának meztelenségük betakarására (1 Móz. 3,21). Hasonlóképpen, később állatáldozatok szolgáltak a bűnös emberek lelki meztelenségének betakarására.
A Biblia azt mondja, hogy a bűnbeesés után az egész föld megromlott és tele lett erőszakoskodással (1 Móz. 6,11–13), ezért Isten elhatározta, hogy elpusztítja az embereket és a szárazföldi állatokat egy özönvízzel (1 Móz. 6,7). Valószínűleg nemcsak az emberek ölték egymást, hanem az állatok is. És bár nem ír arról a Szentírás, de nyilvánvaló, hogy a bűnbeesés után Isten megváltoztatta az állatok emésztőrendszerét is, ragadozóvá téve egyeseket közülük.
Nézzük meg, mit mond a Biblia az állatok emberek általi megöléséről. A Biblia Ábelt említi, mint az első embert, aki állatokat ölt. Juhainak első fajzását Istennek ajánlotta, és Isten szívesen fogadta ezt az ajándékot (1 Móz. 4,4). A Szentírás azután Noét említi, aki az özönvíz után oltárt épített az Úrnak és égőáldozattal áldozott azon (1 Móz. 8,20). Noénak és leszármazottainak, azaz az egész emberiségnek Isten elrendelte, hogy „Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl” (1 Móz. 9,3). Ezt az eszükbe kellene véssék azok az állatvédő aktivisták, akik a vegetarianizmust hirdetik. Ellenkezik továbbá a Bibliával az evolucionisták azon elképzelése, miszerint az emberek csupán fejlett állatok. Az állatok nem lettek Isten képére teremtve, mint az emberek, és nem rendelkeznek halhatatlan lélekkel, amely vagy Isten jelenlétében, vagy a pokolban tölti majd az örökkévalóságot.
Állatok, mint engesztelő áldozatok
Isten az evésen kívül más célokra is elrendelte az állatok megölését, amelyek közül a legfontosabb az, hogy állatok pusztuljanak el az emberek helyett ezek bűneiért. Állatokat áldoztak a bűnök bocsánatáért, engesztelésül az emberek lelkeiért: „És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” (Zsid. 9,22) és „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” (3 Móz. 17,11). A húsvéti bárányok voltak a legelső állatok, amelyek azért lettek leölve, hogy embereket, mégpedig tízezreket mentsenek meg a pusztulástól az izraeliták Egyiptomból való kivonulása előtti éjszakán (2 Móz. 12,1–27).
Isten szövetséget kötött Izráel népével a pusztában, és ők megígérték, hogy megtartják Isten parancsolatait és törvényeit. Ha azután valamelyikük előre megfontoltan szegte meg a parancsolatokat, halálos bűnt követve el, akkor kivégezték (2 Móz. 21,12–29*). Ha nem szándékosan vétkezett, akkor állatot öltek le helyette engesztelő áldozatul (3 Móz. 4,1–6,7; 4 Móz. 15,22–29). Ezek a törvények csak a „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak” (Zsid. 8,5), és Jézus Krisztus betöltötte őket egyszer s mindenkorra, feláldozva önmagát az emberiség bűneiért. Jézus Krisztus „az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (Ján. 1,29). Ő meghalt a múlt, jelen és a jövő összes bűneiért és teljesen fölösleges már állatokat áldozni (Ésa. 1,10–17. Zsid. 9,1–10,18). Tilos a bűnösök kivégzése is, mivel Isten fog büntetni, a bosszúállás az övé (Máté 7,1–2; Róm. 12,19.14,10–13. Zsid. 10,30)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
