Jóformán egyetlen lakóház, palota sem vészelte át az évezredek pusztulását. Annál több sírépítmény maradt meg annak köszönhetően, hogy többnyire kőből készült és a föld alatt helyezkedtek el, kivéve a korai dinasztiákat. A sírok az örökkévalóság számára épültek. Ha építője hamarabb meghalt, mint ahogy sírja elkészült volna, akkor az eredeti tervtől eltérően a sír gyakran kisebb lett. Ha viszont az építető hosszú életű volt, akkor a tervezettnél akár jóval nagyobb is készülhetett.
Az ókori egyiptomiak túlvilághite, amelynek vallásukban döntő jelentősége volt, nagy hatással volt a sírépítészet alakulására. Az emberek legfontosabb feladatuknak tartották, hogy már életükben gondoskodjanak minél jobban felszerelt sírjukról. Hitük szerint a lélek tovább él a fizikai halál után, ha a testet megvédjük az enyészettől. Ezért próbálták mumifikálással a lehető legtökéletesebben megőrizni a test eredeti külsejét. Ezen kívül az elhunytat el kellett látni minden szükséges holmival, amelyet a túlvilági életében használni fog. Erre szolgáltak a sírnál bemutatott áldozatok is: élelmiszereket, italokat, ruhaneműt, ajándékoztak a halottnak. A sírba rakott tárgyak jelképek is lehettek pl: miniatűr edények , agyagtálcák , ételmodellek. Sőt a falakra, táblákra vésett áldozati listák, kívánságok is teljesülhettek, főként ha valaki elmondta az áldozati imát a halott nevével. A sírokhoz gyakran hozzátartoztak kis szolgaszobrok , majd usébtik (múmia alakú szobrocskák). Az volt a feladatuk, hogy az elhunytat a halála után is szolgálják.
A korai időkben a túlvilágról alkotott elképzelések nem voltak egységesek. A halhatatlanságot jelképezték a Sark körüli csillagok, amelyek sohasem nyugszanak le . Az ő közelükbe igyekeztek a lelkek, ezért néz a piramisok bejárata is észak felé. Az óbirodalomban a Nap veszi át a csillagok szerepét. Ré napisten éjszaka a halottak birodalmán utazik keresztül bárkájában, s ítélkezik a halottak felett. Ez utóbbi tisztség Oziriszre szállt, aki a piramis szövegekben is feltűnik, mint az alvilág uralkodója. Később azután általánosan elfogadott hitté válik, hogy aki kedvező ítéletet kap, azonosul Ozirisszel. Ezért is igyekezett, aki csak tehette, Ozirisz szent városában temetkezni, vagy legalább jelképes sírt, áldozati imával ellátott sztílét emeltetni ott magának. A sírok falképei gyakran ábrázolták a halottat bárkában, ahogy Abüdosz felé utazik .
A túlvilági hithez tartozott a lélek felfogás is. Vallásuk szerint az embernek több lelke is van, a két legfontosabb Ba és a Ka. A Ka a szellemi hasonmás, amellyel a halál után találkozik, ezért fontos szerepet kapott a halottkultuszban: „Ka hazának” nevezték a halotti kápolnát, a halotti papot pedig a "Ka szolgájának”. A Ka teszi képessé az elhunytat az életfunkciók elvégzésére. A Ba tulajdonképpen a lélekmadár, ez a lélek a halál után elhagyja a testet és felszáll a mennybe. Az ember belső energiájának , isteni lényegének is tartották. Az eredeti elgondolásban csak a fáraó részesült a túlvilági létben.
A halotti papok olvasták fel azokat a varázsigéket, amelyek ezt biztosították. Később ezeket felírták a piramisok falára. A király halhatatlanságot ajándékozhatott a családtagjainak, előkelő hivatalnokainak azzal, hogy megengedte saját sírja mellé való temetésüket. Varázsszövegeket azonban nem véshettek sírjuk falára az óbirodalom végéig, csak a papok olvashattak fel nekik. Az egyszerű ember nem nyerhetett halhatatlanságot, csak ha magával vitte. Az óbirodalommal együtt megszünt a piramisszövegek felírásának királyi előjoga . Az újbirodalom elejére alakult ki, részben az ősi szövegek alapján, a legnépszerűbb vallásos szöveggyűjtemény, a Halottak Könyve, amelyek sírba helyezett illusztrált példányai túlvilági vezetőként szolgáltak. |