|
A Tibeti Halottaskönyv
- A tibeti vallás -
 |
A tibeti buddhizmus minden keletkutató álma. Olyan vallás ez, amelyet a XV. sz. után kevés lényeges változás érintett, s így közel ötszáz éven keresztül majdnem változatlan formában maradt fenn. Tanulmányozásával olyan vallási viselkedési formákat lelhetünk fel, amelyek az európai vallásokból több száz éve kivesztek. Az egyetlen olyan vallás, amely szinkretikus keveréke, a Közép-Ázsiára mindenütt jellemző samanizmusnak, és a dél-ázsiai hinduizmusnak és buddhizmusnak. Így talán az egyetlen olyan vallás, amely két magaskultúra vallási eszméinek és a természeti népek ösztönös hiedelmeinek a keverékéből áll. Kialakulásának története rendkívül érdekes, és számos olyan elemet rejt magában, amelyre eddig egyetlen keletkutató, buddhológus vagy tibetológus sem hívta fel a figyelmet. Ennek minden valószínűséggel a kutatásuk módszere volt az oka. Az közismert tény, hogy a legelső tibetológusok, mint például Kőrösi Csoma Sándor, elsősorban filológusok voltak. A tibeti kultúrát, és annak történelmét, illetve keletkezését elsősorban magukon a tibeti szövegeken keresztül tárták fel. Éppen ezért az általuk rekonstruált tibeti történelem, a tibeti történetírók szemléletmódját tükrözi. A keleti kultúrák történetírása azonban hatalmas mértékben különbözik az európai történelem írástól. Egy ilyen történeti feljegyzésben nem szerepelnek pontos évszámok, de még pontos nevek sem, így ezek alapján pontos, kronologikus tényekből álló sorozat felállítása lehetetlen. Így az európai történelemhez hasonlatos objektív eseménytörténet nem létezik a legtöbb keleti kultúrában.
Tibet története és a tibeti vallásos kultúra megalapítóinak életrajza éppen ezért tele van számos meseszerű és mitologikus elemmel. E miatt, a korai tibetológusok által felállított eseménytörténet csak rendkívül vázlatos. Ezek a kutatók hitelesen jártak el, amikor azt az utat választották, hogy étikusan tárják fel a tibeti kultúra keletkezését.(4) Hiszen számukra kihámozhatatlan volt, hogy a tibeti történetekből mi tekinthető ‘valós’ eseménynek, és mi az, ami pusztán a tibetiek ajkán élő legenda. A későbbi kutatók ugyan megpróbálták émikusan feltárni a tibeti kultúra keletkezéstörténetét, de a túlzott szcientizmussal fertőzött kutatási módszerük miatt a tibeti történetek puszta csontváza maradt kezükben.(5)
Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a tibeti vallásnak az ősi helyi bon (Hamvas szóhasználatában: bön) vallásra rátelepedett buddhizmus, és az ebből később kialakult lámaizmus az alapja. Források szerint a buddhizmus a VI. században honosodott meg Tibetben Srong-bstan sgam-po király alatt.(6) Hamvas szerint a „Bön tulajdonképpen gyakorlat és pedig az ember és a természetfölötti Hatalmak között levő rituális érintkezésnek részletes, pontos, rendszeres gyakorlata. A Bön a misztikus aszkéta praxisa; a láthatatlan erőkkel való kapcsolatot ezzel tartja fenn. A praktikus eljárások gyökerében levő vallásos metafizika itt sem más, mint egyebütt, kivétel nélkül minden őskori népnél. Metafizikai hagyomány csak egy van.”(7)
A Halottaskönyv rövid története
A könyv a Tibeti Halottaskönyv címet viseli, noha az eredeti cím a Bardo Thödol Csenmo (bar-do thos-sgrol chen-mo)(8) jelentése: „A köztes létből hallás útján való szabadulás”. Ezért is lett a másik magyar fordítás címe a „Köztes Lét Könyvei”.(9) Vagy Alexandra David – Neel fordításában: „Hallása annak, ami a bardoból kiszabadít ”(10) Hogy Halottaskönyv lett a Bardo Thödol használatos címe, az W.Y. Evans – Wentz angol orientalistának köszönhető, aki 1910 – ben kapta a kéziratot egy dardzsilingli kolostor lámájától. Kazi Dawa – Samdup személyében tudós lámát talált Evans – Wentz, akivel közösen fordították angolra a szöveget. 1927 – ben Oxfordban jelent meg először az Egyiptomi Halottaskönyv mintájára, Tibeti Halottaskönyv címen, noha az egyiptomi eszkatológia semmiben sem hasonlít a Tibetihez.
A két magyar fordítás között alapvető különbség van, mert mindegyik másik szövegből indul ki. Ennek oka, hogy a Bardo Thödolnak sok változata maradt fenn, nemcsak a szöveg régisége és a szövegromlás miatt, hanem azért is, mert a különböző buddhista iskolák többféleképpen értelmezték, így több hagyománylánc részeként is ránkmaradt.(11) A másik alapvető különbség inkább technikai jellegű, ugyanis Kara György tibetológus professzor fordítása sokkal szöveghűbb és nem adja meg a nyugati gondolkodású olvasónak azt a nagy előnyt, hogy a nyugati terminusokat használja a tibeti fogalmakra, még akkor sem, ha ezáltal az amúgy is elég ködös megértését a szövegnek tovább nehezíti.(12) Az eredeti szöveget a legenda szerint Padmasambhava, nagy buddhista tudós, a lámaista iskola tulajdonképpeni megalapítója fektette le.(13) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
