|
A Tibeti Halottaskönyv
Forrás:http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www 2007.09.16. 18:26
 A Tibeti Halottaskönyv
- Bardo fogalma
A bardo átmeneti állapotot jelent. Mint ahogy az éjszakai alvás az átmenet a tegnap és a ma ébrenléte között, úgy a két élet között az átmenet a bardo, a túlvilági vándorlás éjszakája. A Bön, a Veda s később a buddhizmus tanítása szerint a lélek a halál után csak akkor kerül végleges helyére vissza, ha önmagát megváltotta. Éppen ezért a bardo egyben egy tudatállapotot is jelöl, amelyben az ember éppen tartózkodik. Profán értelmezésben azt mondhatjuk, hogy amikor az ember mérges, akkor a harag bardojában tartózkodik, amikor viszont kiegyensúlyozott, akkor a kiegyensúlyozottság bardojában. Egyik állapot sem tart örökké. A buddhista felfogás szerint az életünk állapotváltozásit nyugodtan leírhatjuk úgy, hogy a tudatállapotok változásairól beszélünk, azaz az egyik tudatosulási pillanatból meghatározott törvényszerűségek irányítása mellett, a következő tudatosulási pillanatba hullunk. A tudatállapot váltás folyamata az átlagos tudatműködés mellett nem irányított, ezért gondolják általában az emberek, hogy az életük eseményei sorsszerűek, vagy esetlegesek. Az automatikus tudatműködés esetében ugyanis, az adott személy tudattalan elvárásai, megszokásai és indítékai határozzák meg, hogy a következő másodpercben mi is az, amit érzékel. Ha a tudati beidegződéseket felismerjük, és azokat módosítjuk, például meditációval, akkor a tapasztalás folyamata is megváltoztatható, és így lehetségessé válhat olyan tudatrégiók megismerése, amelyek például az ‘élet’ utáni tudatállapotokhoz tartozik. Az egyes tudatállapotokat a tibetiek hat nagy csoportba sorolják éppen ezért, hat bardo létezik, amely a tudati működés hatféle alaptípusát írják le. Ezeket is két csoportra osztják, a halál előtti három bardora és a halál utáni háromra. A halál előtti három bardo „ Az emberi világ bardoja”, „Az álom bardoja”, „A meditációs állapotok bardoja”.
A halál utáni három bardo lényegében az a három átmeneti szakasz, amivel a Halottaskönyv foglalkozik. Ezek a „Haldoklás bardoja”, „A valóságos átélésének bardoja”, és „az újászületések bardoja.” Evola indeterminált síkoknak nevezi őket, amelyek egyúttal három, egymással hierarchikus viszonyban álló „válaszútnak” vagy sorsfordulónak is megfelelnek: ezek tibetiül a chikai-bardo, a chönyid-bardo és a sidpa-bardo. Mindhárom szint „kapuk” sorozata. . Aki képtelen megmaradni az első bardoban, annak a másodikban újabb lehetőségek nyílhatnak meg; ha a második bardoban sem állja ki a próbákat, fennállnak még bizonyos lehetőségek – a már sokkal feltételesebb megnyilvánulást képező – harmadik bardoban. De a harmadik bardoban is megtörténhet a bukás. Mégpedig akkor, ha a samsarai maradványok olyan erőteljesek, hogy az Én-princípium kezdeményezéseit hatálytalanítani tudják. Lényegében a cél az, hogy a láma segítségével, aki hallás útján, azaz a könyv olvasásával segíti a távozóban lévő lelket, hogy a különböző rémségektől nem rémüljön meg, hanem mindent tegyen meg azért, hogy a samsaraból kikerülhessen, de ha ez nem megy legalább egy magasabb rendű testben szülessen újjá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
