Minden, ami: ezoterika, misztikum, hit, szépség, szeretet és fantázia...

 

Ha zenét akarsz hallgatni itt indítsd el

 Menü

 

Energia gyógyászat és Meditáció

Részletek a tibeti halottaskönyből

Reinkarnáció-karma

 
 

Kérlek a társalgóba csak olyant írj másról, amit magadról sem tartanál sértőnek. Más nickjét nevét ne használd, ha valamit írsz vállald a nevedet. A trágársággal magadat minősíted. Köszönöm, hogy betartod.

Társalgó.
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
átlátszó
 
Karma és a reinkarnáció
Karma és a reinkarnáció : A téridő kulcsa:A Tudat

A téridő kulcsa:A Tudat

http://users.freestart.hu/alazo/terido/terido3.htm  2007.05.05. 22:13

TUDAT ÉS ENERGIA 3. fejezet Az időzár Az anyag A derékszögű, a komplex szférikus és a szektoros tér Kondicionálások Tudattartalmak orientációja, lokális determináció Frekvenciák keletkezése Események keletkezése A vertikális energiacsatorna Az idő iránya "Kint az van, ami bent" - az aura kifordulása Az orgon-energia A szabadenergia Virtuális valóság

Ebben a fejezetben a mai materialista alapokon nyugvó tudomány, és a szellemtudomány közötti hézagot igyekszünk kitölteni, ezért ez az írás legnehezebb fejezete. A tudományos-technikai beállítottságú emberek a leírtak jobb megértése érdekében próbálják meg előhívni intuitív beleélő készségüket, a szellemtudományok művelői pedig logikailag is megérteni azokat a dolgokat, amelyeket részleteiben ugyan ismernek, de még nem állt bennük össze egy logikusan összefüggő, egységes világkép! Az se baj, ha ez nem sikerül, de ebben az esetben az előbbieknek el kell fogadniuk az intuitív módon, az utóbbiaknak a logikailag megérthető dolgok helyességét.


Az időzár

Az előző fejezetben leírtuk, hogy a tér és az idő a tudat felosztása, differenciálódása során keletkezett, ugyanakkor annak módját, részleteit nem írtuk le. A folyamat valószínűleg ismert volt korábban létezett, és lehunyt civilizációk (elsősorban Atlantiszra) korában. Ez a tudás kerülhetett át - "a tudás őrzői" révén - Egyiptomba, képi-nyelvi szimbólumok formájában a páli/szanszkrit nyelvű írásokba ill. a különböző vallásokba. Ebben a részben ezeknek a szimbólumoknak a segítségével próbáljuk meg ezt az ősi tudást "rekonstruálni", és a ma emberének nyelvére lefordítani.

Az előző fejezetben az asztrológusok kaptak egy feladatot: a téridő differenciálódása alapján értelmezzék az egyes fényszögeket, és a hozzájuk tartozó orbisokat. Rendszerezzük előbb a fényszögeket:

A fényszögek mindegyike a kettes-hármas osztás elvét követi. Mi állhat a kettes-hármas osztás mögött? Próbáljuk meg először a keleti T'ai Chi szimbólum alapján értelmezni:

A fekete rész jelenti a pozitív "férfi", a fehér a negatív "női" energiát. Az Egységes Tudat tehát két részre osztja fel magát, pozitívra és negatívra. A Kettőt, az ellentét, a polaritás jellemzi, a megosztottság ilyen állapotát a továbbiakban polárisnak fogjuk nevezni. Mivel a két fél egymást "szemléli", a kettes osztással - amennyiben az egyik fél a másikat külső jelenségnek fogja fel - létrejön az objektum és a szubjektum különválása. A két elem összekapcsolódása miatt a megosztottság csak látszólagos, valójában az Egység továbbra is fennáll.

Hogyan lesz az Egyből és a Kettőből Három? Nézzük meg jobban a szimbólumot! A fekete részben levő fehér, ill. a fehér részben levő fekete pötty az Egész visszatükröződését jelképezi mindkét félben. Az egész persze két részből áll, és ez is látszik a tükörképben; a két részre osztottság is visszatükröződik. (Vagyis mindkét pöttyben valójában egy újabb T'ai Chi szimbólum található.) Természetesen a tükörképben maga a visszatükröződés is visszatükröződik... Ez egy végtelen sor.

Felfedezhetjük, hogy a keresztény Szentháromság fogalma a T'ai Chi szimbólummal  azonos jelentéstartalommal bír. Az Atya jelenti a férfit, a Szentlélek a nőt (csak ezt a férfiközpontúság miatt a keresztények nem mondják). A Fiú Kettőjük szülötte, hasonmása, vagyis tükörképe.

Az ókori Egyiptomban Ozirisz, Izisz és Hórosz, ill. az asztrológiában a kardinális-fix-változó hármas a keresztény Szentháromsággal analóg jelentéstartalommal rendelkezik. (A kardinális az, ami létrehozott valamit, a fix ami megőrizte azt, a változó képlékeny, teremtőjüktől elszakadt, és "új utakra" tért.)

Az Egyet először kétfelé, majd háromfelé osztottuk. Az Egy, az Egység harmonikus és diszharmonikus elemeket is magába foglal. A Kettő az ellentétet, a polaritást, a diszharmóniát ill. az ellentétek egyensúlyát jelenti. A hármat ezzel szemben a tiszta harmónia jellemzi, ezért a megosztottság ilyen állapotát a továbbiakban harmonikusnak fogjuk nevezni. Folytassuk tovább az osztást! Vágjuk ketté a Kettőt, majd a Hármat! A Kettőből úgy lesz négy, hogy a tükörképek önálló életre kelnek. A tükörképek ill. az eredeti tudattartományok tulajdonképpen semmiben nem különböznek egymástól, a négy "egyenrangú" tudattartomány közvetlen kapcsolatban áll egymással:

A folyamat után tehát az alkotóelemek mindegyike, a most szétváltak is közvetlen kapcsolatban maradtak (a + tűz a + levegő, a - víz a - föld mellett van), ezért a felosztásnak ezt a módját a továbbiakban térképző transzformációnak nevezzük. Térképző transzformációval térdimenziókat kapunk. Figyeljük meg az alakzat tükörképi jellegét, tengelyes szimmetriáját! A tér tükörképi jellegű, és ezzel egyben látszólagos, virtuális. Amennyiben nem ismerjük fel a tükörképpel való azonosságukat, a tükörképet rajtunk kívül eső dolognak fogjuk fel: az objektum és a szubjektum közötti vélt különbség folytán létrejön a "kívül" és a "belül" élménye.

A Három kettéosztásánál már van több megoldás is. Az első megoldás hasonló az előbbi tükrözéshez, vagyis térképző transzformáció:

Hogyan osszuk ketté másképpen? "Jaj, csak nehogy elszakadjunk egymástól!" - mondanák a keresztények, vagy "Csak úgy, hogy minden a Tudaton belül maradjon" - így a buddhisták. Úgy kell tehát kettéosztani, hogy az Egyben is maradjon. A másik megoldást most a Möbiusz-szalaggal fogjuk szemléltetni. Készítsük el az alábbi papírcsíkot:

Most tekerjük meg a szalag egyik végét 180°-kal, és fogjuk össze a két végét! Ekkor az x és o jelzések egybeesnek. Ragasszuk össze a szalag két végét! Egyperdületű Möbiusz-szalagot kaptunk. Vágjuk szét a szalagot a ------- vonal mentén! Pontosabban nem "szét", mert nem fog kettéesni, és ez a legfontosabb! A keletkezett szalagon ez látható:

Így "Egyben maradtunk", viszont önmagunkkal való azonosságunkat csak vagylagosan tudjuk megélni, pl. vagy a kardinálissal vagy a kardinális'-sal azonosítjuk magunkat. Ettől kezdve tehát önmagamat csak részleteiben, mint események egymásutániságát tudom megtapasztalni. Ezzel megszületett az idő. Az idő tehát abból következik, hogy nem vagyunk képesek önmagunkat teljességében "egyszerre" átélni, hanem csak részleteiben, a részletek egymás utániságát időnek érzékeljük - ez az idő lényegének buddhista felfogása. A tudatfelosztás során tehát egyes alkotóelemek elkerülnek egymás mellől, ugyanakkor ugyanazon láncon, szekvencián belül maradnak. A felosztásnak ezt a módját a továbbiakban időképző transzformációnak nevezzük. Időképző transzformációval időt kapunk. Figyeljük meg a keletkezett alakzat középponti szimmetriáját! Az idő a térhez hasonlóan - az Egység fennmaradása miatt - szintén látszólagos, virtuális.

Egy köznapi példa az idő virtualitásának érzékeltetésére: ha olvasok egy könyvet, és most csak az első fejezetnél tartok, nem jelenti azt, hogy a további fejezetek nincsenek még meg. Most is megvannak, de egyszerre nem tudom az egész könyvet felfogni, ezért soronként, oldalanként kell elolvasnom. Amit már elolvastam, azt múltnak, amit most olvasok, jelennek, ami pedig ezután fog következni, jövőnek nevezek. Olvasás közben csak részleteiben vagyok képes a könyvet megérteni, de ha elolvastam az egészet, az információtömeg azzá az eggyé áll össze, amely valójában az egész könyvet jelenti.

A tér és az idő létrejöttével a szubjektum már rajta kívülállónak (tér) vélt események (idő) sorozataként látja magát visszatükröződni. A vélt kívülállóság események egymásutániságában való megjelenése vezet a karma létesüléséhez, amelyet fentről az alacsonyabban fekvő ok-okozati sík felé tekintve inkarnációkként, a fizikai sík felé tekintve karmikus események ismétlődésében látunk megnyilvánulni.

Láttuk, hogy hogyan lesz a Háromból hat. Most nézzük meg, hogyan lesz a hatból tizenkettő! Térképző transzformációval:

Időképző transzformációval:

A szalagot tekerjük össze gyűrűvé, és fedezzük fel benne az alábbiakat:
- a "férfi" és a "női" háromszöget, amely egymásba fonódik (a + és - polaritás az előbbi osztás után un. archetípusként újra jelentkezik!):

- a "tűz-víz-föld-levegő" szabályos elrendeződését, amelyben most még csak a száraz (+) és nedves (-) komponensek különülnek el:

- a horoszkópábrán egyébként szemben levő asztrológiai jegyek (pl. a kos és a mérleg) még most egybeesnek.

Most is ragasszuk össze a szalag két végét, majd a ------- vonal mentén vágjuk szét!

Figyeljük meg az eredményt:

- az ellentétes elemek újra elkülönülnek, de egymás mellé kerülnek (a tűz a víz mellé, a föld a levegő mellé);
- a jegyek horoszkópábrának megfelelő sorrendben helyezkednek el.
 

A 2, 3, 4, 6, 8, 12... számokat mandala-számoknak nevezik. A mandalák az indián kultúrától kezdve a keletieken át a keresztény templomok rózsaablakain keresztül mind a Teremtést szimbolizálják. Az európai ember számára a kör alakú, és a mandala-számok szerint szimmetrikusan osztott rózsaablakok a legismertebbek, amelyeknek középpontjában az Isten, körülötte pedig egy-egy inkarnációja vagy megnyilvánulása látható. Ennek az osztástechnikának az ismerete sokkal régebbi, mint a keresztény kultúra. Talán éppen erre utal, hogy a lyoni katedrális egyik rózsaablakának közepén furcsa módon a T'ai Chi szimbólum látható.

A térképző és az időképző transzformáció tehát minden osztásnál vagylagosan alkalmazható, hogy egy adott esetben mikor melyik történik, az előző fejezetek alapján már sejthetjük a választ, és azt is, hogy a különböző tudati - és a többi hasonló, "fizikai" - folyamatok ilyen transzformációkon keresztül játszódnak le. Említettük, hogy egy magasabb szintre "szeretettel", azaz az összeköttetés helyreállításával (a szalag "visszatekerésével") juthatunk, amit - fizikai értelemben is - energiának nevezünk.

Látnokok és spirituális gyógyítók gyakran emlegetik, hogy energiájuk nem más, mint a szeretet. Ezt szó szerint kell érteni: a szeretet és a fizikai értelemben vett energia azonos.

Az energia tehát az előbbi transzformációs folyamatok következménye, és egyben jelenti a szintek közötti közlekedést is. Ebben a fejezetben főképpen ezeket az energiával összefüggő folyamatokat ismertetjük és elemezzük.


Az anyag

A tér differenciálódása a fizikai sík alatti síkokon tovább folytatódik. Míg a fölötte levő síkokon zajló folyamatok (pl. bolygók keringése) szabályosnak, periodikusnak látszanak, addig az alsóbb síkok idejének magasabb differenciáltsági foka miatt azok kaotikusnak tűnnek. Ezeken az alsóbb síkokon lejátszódó folyamatokat képes értelmezni a kártyavető, ... stb.

A "mikrovilág", az anyagi részecskék világa még az előbbieknél is alacsonyabb szinten (szinteken) helyezkednek el. Az anyag tudati jellegét számos fizikai kísérlet és jelenség egyértelműen igazolja. A fotonok pl. döntési képességgel rendelkeznek.

Számos eset ismeretes, hogy egy ember hirtelen egy adott helyről eltűnve egy másik helyen jelenik meg, és ő sem érti, hogyan történhetett ez meg. A jelenség tudati jellegéről az árulkodik, hogy nemcsak megőrzi testi épségét (nem hiányzik pl. a karja), hanem öltözékét sem felejti az előző helyen. Mintha ismerné az erkölcsi elvárásokat. Természetesen - ha idáig nem derült ki egyértelműen - nem az anyagról, hanem furcsa módon éppen az ember tudatáról volt most szó.

Az alkimisták az anyag tanulmányozása útján jutottak el a megvilágosodásig. Állításuk szerint "profán anyag nincs", vagyis az anyag tudati jellegű képződmény. A buddhisták ennél is világosabban fogalmaznak: az anyag benne van a nagy Tudatban. Ha nem lenne benne, nem is tudnánk az anyag létezéséről, mert csak azt érzékelhetjük, ami a Tudatban benne van.

A hinduista mesterek egy csoportja a Teremtésre való képesség igazolását a spirituális érettség egyik próbatételének tartják. Tudati úton közvetlenül képesek anyagi testtel rendelkező személyt, un. kylkhort ("démon") létrehozni (és természetesen megsemmisíteni). A kylkhort először csak az asztrálsíkon formálják meg, és csak ott látható, mint "szellem", majd amikor anyagi teste is kifejlődik, minden ember számára láthatóvá válik.

A keresztény kultúrából a stigmák testi megjelenése, a "könnyező Madonna" hasonló tudati jellegű jelenséget takarnak.

A hétköznapi ember ilyen dolgokat általában nem tapasztal, viszont ismeri a pszichoszomatikus betegségeket. Ezek távolról, kevésbé meggyőzően, de mégis az anyag és a tudat kapcsolatára utalnak.

Az anyag a tudat egy igen alacsony szinten, a mikrovilágban elhelyezkedő formája, amely csak egy felsőbb szinten elhelyezkedő tudat által nyer annak megfelelő értelmezést: vagyis az anyag éppúgy látszólagos, virtuális, mint a tér és az idő.

A mai tudomány mikrovilágra vonatkozó nézetei csak egy modellnek tekinthetők. Az atomok fizikai fogalmának körül-belül annyi köze van a valósághoz, mint az előző részben bemutatott papírszalagoknak a térhez és az időhöz: modellnek jók, a gyakorlatban bizonyos keretek között használhatóak, de nem tanácsos a modellt összekeverni a valósággal. Az atomoknál erre a bizonyos "keretre", amely a használhatóságot korlátozza éppúgy utalnak a fenti jelenségek, mint ahogy a homeopátia hatásossága, ami az alkalmazott nagy hígítások miatt az atommodell alapján szinte kérdésesnek tűnik - mégis működik! A gömbbe zárt atom modellje a "kívül" és a "belül" különállóságára épít, ez a hibás feltételezés pedig magával hozza mindazokat a fogyatékosságokat, amelyek sok fontos jelenség megnemértéséhez vezetnek. Hasonló a helyzet a bolygók és a személyiség összefüggésével. Hogyan függ össze a kettő, amikor az egyik kívül van, a másik meg belül? "Kívül ugyanaz van, mint belül" - mondják az ősi tanok: nemhogy összefügg, hanem azonos.


A derékszögű, a komplex szférikus és a szektoros tér

A tér kialakulásának okát már a fejezet elején megfogalmaztuk: a kettes osztással kapott két fél a másikat rajta kívülálló külső jelenségnek fogja fel, létrejön a "kívül és a belül", az objektum és a szubjektum különválása. A két elem összekapcsolódása miatt a megosztottság azonban csak látszólagos, az Egység valójában továbbra is fennáll. Ha ez az egység az a két fél összefüggésének nemismerete miatt nem jut érvényre, a tudati hiányosság egy dimenzió megjelenését jelenti. Amennyiben nem ismeri fel a másik félben megjelenő a tükörképpel való azonosságát sem, a tükörképet szintén rajta kívül eső, tőle független dolognak fogja fel: az objektum és a szubjektum közötti vélt különbség, a "kívül" és a "belül" élménye fokozódik, ami további térdimenziók valamint az idő megjelenését eredményezi. A látszólag felosztott tudat tehát magát függetlennek tekinti a külsőnek vélt dolgoktól. Mivel a függetlenséget a geometriában merőlegesnek nevezik, ily módon derékszögű tér keletkezik.

A fentebb körvonalazott séma megértése, konkrét értelmezése érdekében először ismerkedjünk meg egy másik tértípussal, amely a fentebb leírtak alapján alternatívaként adódik! A megismerés "alternatív módja" "belső látáson" alapszik, amikoris a megismerő szubjektum és az objektum nem különül el ("kívül az van ami belül" elv). Ez az érzékelés az összetett gömbi, vagy komplex szférikus tér keletkezéséhez vezet. A komplex szférikus tér legjobb példája az emberi aura. Itt most nemcsak a belső látással történő észlelésre, hanem magának az aurának a szerkezetére is gondolunk, hiszen az észlelő (látnok) és az észlelt tudattartalom (aura) nem válik el egymástól.

Az inkarnáció előtti aura azért gömb alakú, és réteges felépítésű, mert az egyes inkarnációk között a megismerés, a tudatosodás, az összefüggések megismerése leáll. A komplex szférikus tér az időtlenséget, a puszta létet mutatja. Az aurából ezért sem lehet azt megállapítani, hogy a látvány milyen időhöz kötött (múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli állapotot tükröz).

A komplex szférikus térnél az Abszolút, az Egész, az "Isteni" mindig belül, a középpontban van, körülötte pedig a különböző, 2, 3, 4, 6... megosztottsági fokot képviselő rétegek találhatóak. Az összetett szférikus tér azért összetett, mert egy adott belső réteg mindig tartalmazza teljes egészében a rajta kívül álló réteg(ek) tartalmát is. Ez a tértípus tehát az Egységet, az Egységgel ("Istennel") való kapcsolatot is jelképezi.

Az inkarnálódott ember aurájának rétegeire hasonló szabály érvényes, mint általában a komplex szférikus térre, csak itt figyelembe kell venni, hogy az aura kifordul. Így: az aura egy adott rétege egyben tartalmazza az összes alatta levő réteg tartalmát is. Az auralátók hangsúlyozzák is, hogy az aura nem olyan, mint egy hagyma, amit levelenként szét lehet szedni, mert a felső rétegek belenyúlnak az alsóbbakba. A második réteg teljes egészében tartalmazza az elsőt, a harmadik a másodikat és egyben az elsőt is.

Az élményegységek meditatív technikával önmagukban is megtekinthetők. Pl. amikor megkívánunk valamit, a "vágy" belül narancssárga, kívül ibolya színű gömbként jelenik meg "lelki szemeink" előtt. Az élményegységek önmagukban tehát komplex szférikus térrel jellemezhetőek. A normál látás folyamatában észlelhető képek - az egymást követő élményegységek láncolata - azonban már a háromdimenziós derékszögű térben jelennek meg. Ezt könnyen beláthatjuk az alábbi séma alapján:

Látható, hogy a három térdimenzió nem egyenrangú. A szubjektum a "kívül" levő objektum felé irányul, ez az irány jelöli ki az első dimenziót. Az objektum és a szubjektum kölcsönösen tükrözik egymást, így a szubjektumnak mindig van "elképzelése" az objektumról, ami egyben alapvetően befolyásolja az érzékelés eredményét. Ezeket az elképzeléseket "memóriájában" tárolja. Az érzékelés egy adott időpillanatban egy adott élményegység irányába történő elmozdulást jelent. Ez egy idővel jellemezhető folyamat, amely során az élményszekvenciához a memóriából az érzékelés pillanatában még független asszociációk kapcsolódnak, vagy meglévők felbomolva függetlenné válnak, ill. cserélődnek.

Megfigyelhető, hogy a komplex szférikus élményegységből hogyan keletkezik háromdimenziós kép. A látómező perifériáján ha figyelmesek vagyunk, időnként észrevehetünk ilyen gömbi alakzatokat. Ezek csak akkor jelennek meg, ha nem tudjuk mi a konkrét tárgy, vagyis nem kapcsolódnak hozzá asszociációk. Amint van elképzelésünk az adott tárgyról, rögtön háromdimenzióssá változik.

Emlékezzünk vissza az előző fejezetben az élményegység definiálásánál leírt zuhanyrózsa példájára! Addig amíg be nem következett a baleset, a vízcsap úgy tűnt, nincs a zuhanyrózsára állítva: eddig ezt "látta" az illető, a baleset után a memóriatartalom az "ellenőrzés" után kicserélődött. A megnyilvánulás ebben az esetben a fröcskölő hideg víz érzete volt, amely egyben az érzékelést is feltételezi és jelenti.

A szubjektum tehát további két dimenziót különböztet meg: az egyiket az időhöz kötött megismerési folyamat jelöli ki, a másikat az érzékelt élményegységnek a memóriatartalommal való kapcsolódása/elválása. A három térdimenzió egy érzékelési sajátosság, melynek oka a tudatban keresendő, a dimenzióhoz kötött időt pedig ezért is nevezik a szellemtudományok a megismerés koordinátájának.

A jóga meditatív irányzataiban előrehaladottak egy fényes pontot látnak a szemük előtt: ez az Egység, a Teremtési Pont. Minden, a megosztottság különböző stádiuma, a világ eseményei is e pont köré csoportosulnak. A pontra, majd a periféria megfelelő részére hangolódva, a derékszögű tér mintegy "kinyílik", elkezdenek peregni az események. Így bepillantást nyerhetünk pl. előző életeinkbe.

Az asztrológiában a kvadrátot, a 90°-os szöget a "rá nem látás" fényszögének nevezik. Azok a tudattartalmak, amelyek nincsenek tisztában kapcsolatukkal, 90°-os szögben helyezkednek el. Valójában kapcsolatban vannak egymással, és éppen ebből erednek a negatív élmények: a "rá nem látás", a kapcsolat fel nem ismerése nem jelenti azt, hogy a kapcsolat nem létezik. A merőlegesség, a kvadrát az asztrológiában is fel nem ismert, vélt függetlenséget jelent.

A kettes-hármas osztási rendszerben háromnál több térdimenzió nem jelenhet meg a derékszögű térben. Fizikusok a parajelenségek leírásakor gyakran négy (öt, hat stb.) dimenziós derékszögű teret, un. hiperteret tételeznek fel. A hipertér ilyen formában azonban nem létezik. A háromdimenziós derékszögű tér dimenziói sem függetlenek valójában, a hármon felüli dimenziók pedig végképp nem azok. A negyedik dimenziónak tekintett idő - amelyben a Tudat belső összefüggéseinek megismerése, a tudatosodás, mint folyamat lejátszódik - nem független, az egyik térdimenzióhoz kötött. Az ötödik, a hatodik és a hetedik stb. dimenzió valójában az első, a második és a harmadik dimenzió tudatosodás, (ön)megismerés által "átgyúrt", transzformálódott változata, amelyek ezért is jelennek meg más szinteken.

A derékszögű térben önmagában, abszolút értelemben vett irányok, dimenziók a fizikai jelenségek szempontjából sincsenek. Már a geometriában is csak megegyezés kérdése, hogy egy tárgynál mit tekintünk hosszúságnak, szélességnek ill. magasságnak. A fizikában az egyik dimenziót szintén mindig egy időhöz kötött folyamat jelöli ki, a másik egy megnyilvánuláshoz, "effektushoz" kötött, a harmadik megnemnyilvánult marad. Például az elektromágneses hullámoknál a terjedés iránya jelenti az egyiket, a másikat az elektronok, mint diszkrét objektumok mozgása, a harmadikat a mágneses érőtér.

A derékszögű tér tehát az összefüggések időbeli megnyilvánulásokon keresztül történő megismerési folyamatát jellemzi, a tudatból fakadó érzékelési sajátosság.

A teljesség kedvéért térjünk vissza még most egyszer az emberi aurához! Inkarnációkor az aura kifordul, és mintegy hozzákapcsolódik a derékszögű térhez. Az aura első három rétege, amely az inkarnáció ideje alatt változásokon megy keresztül, követi a test alakját. (Pontosabban - mint ahogy azt az ELSŐ FEJEZETben említettük - fordítva van, inkább az anyagi test "nő rá" az aura első rétegére.) Az előző életeinket tartalmazó szellemtest azonban most sem hozzáférhető, továbbra is le van zárva, állandónak tekinthető, ezért az aura további rétegei már nem követik a testfelszínt, alakjuk leginkább a tojáséhoz hasonlítható.

A szektoros térről a MÁSODIK FEJEZETben, és e fejezet elején a térképző és az időképző transzformáció definiálásakor már volt szó. A szektoros tér a tér és az idő analógiáját tükrözi, és egyben a különböző téridő struktúrák és a különböző szintek közötti transzformációs kulcsot is jelenti. Leginkább asztrológusok használják.


Kondicionálások

Az ELSŐ FEJEZETben már megfogalmaztuk, hogy a kondicionálások különböző tudatszinteket kötnek össze egymással. Ezek a tudatszintek az aura rétegeiben mintegy kivetítve láthatóak. A kondicionálás kialakulása során a fizikai test érzetei az érzelmi, majd az értelmi kapcsolódás után az időzáron keresztüljutva a "magasabb szintű tudáshoz" kötődve a jövőben kulcsként szolgálnak emlékek felidézésében, képességek előhívásában. A kapcsolódások egyre fentebb és fentebb elhelyezkedő egységekbe kötik be az érzetet, és ezzel egyre összetettebb egységek keletkeznek:


 

Az időzáron való áthaladáskor teljesülnie kell az un. egyidejűségi feltételnek. A tudatelemek kapcsolódása ugyanis csak akkor következhet be, ha fentről (a spirituális síkról) nézve azok térben egymás mellé kerülnek, ill. lentről (a fizikai síkról) nézve egyidőben, egyszerre vannak jelen tudatunkban. Az összpontosítás, a koncentráció nem más, mint tudatelemek egyidejűségének létrehozása. Amikor szétszórtak, dekoncentráltak vagyunk, nem tudunk semmire visszaemlékezni. Összpontosításkor minden mást igyekszünk kiszorítani tudatunkból, a megfelelő érzetre, majd érzésre és végül a mentális (képi) jelentéstartalomra gondolunk. Ha ez sikerült, nyílik az időzár, és egy emlék ugrik be. (Az időzárat azért neveztük el időzárnak, mert mint ahogy a zár nyílásakor az összes lamellának megfelelően kell állnia, a tudatban pl. egy emlék felidézésekor az összes szükséges dolognak hasonlóképpen egyidejűleg kell jelen lennie.)

Az asztrológiában ismeretesek un. látnoki fényszögek. Ha például a Nap (értelem) és/vagy a Merkur (gondolkodás), a Vénusz (érzelem) és/vagy a Neptunusz (empátia) valamint a Plutó (dolgok mélyére látás beleéléssel) a horoszkópban harmonikus viszonyban állnak egymással, született látnoki hajlamról tanúskodhatnak. Ezek a fényszögek "kedveznek" az összeszedettség állapotának létrehozásához, az összpontosításhoz. "Koncentrálok, és beugrik az előző élete"- mondják a látnokok. Nekik könnyű, de mások is megtanulhatják. Erre szolgálnak a különféle meditatív technikák, amelyek elősegítik az érzetek, az érzések és a mentális jelentéstartalmak felismerését, azok összekötését. "Vágyaim, érzéseim és gondolataim most már összhangban vannak"- mondja a jógi.

A "kapcsolódás" nem más, mint energia. Ez az energia fizikai eszközökkel különösen jól jelezhető intuitív folyamatoknál, amelyeknél a második időzáron (a karmazáron) való áthaladást is szükséges.

Tegyünk egy alufólia-csíkot egy függőlegesen leszúrt tű tetejére, és helyezzük el közelünkben. Amikor a fólia hirtelen elkezd billegni, tudjuk, hogy gondolkodásunk során az intuitív Kozmikus Tudatunkhoz fordultunk. Figyeljük meg, mire gondoltunk! Hogy éreztük magunkat közben?


Tudattartalmak orientációja, lokális determináció

A tudattartalmak orientációjának és a lokális determináció lényegének megértéséhez emlékezzünk először vissza a Kozmikus Tudat és az egyes földi inkarnációk példájára! Mi a fizikai síkon a Kozmikus Tudat részének tekintjük magunkat, tudatunk annak felosztásával keletkezett. A Kozmikus Tudat viszont nem érzi magát felosztottnak, önmagát azonosnak tekinti velünk. Az egyes inkarnációit önmaga egy-egy megnyilvánulásának, oldalának tekinti. Ami lent megosztottságnak tűnik, és amit időben lejátszódó eseményekként élünk meg, az fent az egységes tudat térbeli irányainak látszik. Különböző életeiben önmagát különböző pontokból, az aszcendensből kiindulva körbejárja, és ennek megfelelően különböző megvilágításban,  a különböző életterületek szerinti beosztásban látja megnyilvánulni. Ez vezet az asztrológiában is ismert lokális determináció fogalmához.

Az asztrológiában az életterületeket a házak jelentik. A házak meghatározása az aszcendens számításához kapcsolódik. Az aszcendens, mint már említettük, a Kozmikus Tudat orientációja: ez az időpont és a térirány eredendő azonossága. A házak a Kozmikus Tudat többi oldalát jelentik, amelyek helyzetüknek, lokalitásuknak megfelelően más és más életterületeken tudnak megnyilvánulni.

Gyakran tapasztaljuk, hogy amit egy adott előző életünkben tettünk, az más formában jutalomként vagy büntetésként visszaköszönt. Néhány jól megfigyelhető esetet ismertetünk:

1. Ha valaki valamilyen erkölcsileg kifogásolható tettet hajt végre, az a következő életében egészségügyi problémaként üt vissza.

Pl. ha valaki lopott, és ezért felakasztották, az elkövetett vétség a következő életében fulladásos betegségben köszönt vissza. Az akasztás miatt fellépő fuldoklást az erkölcsi bűn elkövetése (9. ház: morál, filozófia, ambíciók) miatt szenvedte el. A következő életében poros munkahelyen dolgozott, amelynek következtében asztmatikus, fulladásos megbetegedést kapott (6. ház: munka, egészség).

2. A megpróbáltatásokkal való sikeres megbirkózás a következő életben képességekben, kedvező családi környezetben nyilvánul meg.

Pl. ha valaki gyermekkorában szegénységben él, sokat éhezik, mégis amije van, azt megosztja testvéreivel, ill. gondoskodik szüleiről idősebb korukban (2. ház: család, amelybe beleszülettünk), következő életében elhízásra hajlamos lesz, és bőséges gyermekáldásban részesül (4. ház: család).

3. Erkölcsi vétségek a következő életekben testi stigmaként jelentkeznek.

Pl. ha egy nő a középkorban házasságon kívül létesített kapcsolatot egy férfival (9. ház: morál), és ezért büntetésképpen arcát elcsúfították, az a mostani életében az arcán megjelenő allergiás jellegű kiütésként köszönt vissza (2. ház: vele született testi adottságok).

Ezek a példák az aszcendens és a házak "vándorlását" mutatták be. A különböző inkarnációk ugyanazt a Kozmikus Tudatot jelenítik meg, és az életterületek amelyekben a különböző tudattartományok megnyilvánulnak az aszcendens vándorlásának megfelelően változnak. Az elkövetett tetteinkért járó jutalom vagy büntetés tehát nem a "trónoló Istenség" ítélete. Tetteink mi magunk vagyunk. A hétköznapi ember számára ez csak az idő csalóka jellege, a lokális determináció átláthatatlansága miatt nem nyilvánvaló. Kevesen tudják, hogy a karma szó elsődleges jelentése: cselekvés, és csak a másodlagos az ok-okozat. Ok és okozat felsőbb szinteken ugyanis azonosságként látszik: "gondolataim, tetteim és sorsom azonosak" - mondják a jógik.

A Kozmikus Tudat persze önmagát a Egységtudat részének, az Egységtudat a Kozmikus Tudatot pedig önmaga egy-egy oldalának tekinti. A Kozmikus Tudatnak is van orientációja, amelyet a napjegy jelez, és itt is érvényesül a lokális determináció. Az aszcendens és a napjegy sem függetlenek, mintegy fogaskerékszerűen kapcsolódnak egymáshoz.

Már említettünk egy példát:
Az aszcendenssel szemben álló deszcendens jegyében született anya, apa, nagymama, nővér stb. jelentheti a szülöttel való szembenállását, és azt, hogy a karmikus jelenetben konfrontálódó félként szerepeltek. Ha a hozzátartozó az aszcendens jegyében született, akkor egyetértésben ketten fognak össze a világ ellen, és a karmikus jelenetben egy külső személy játssza az ellenfelet.

A születési horoszkóp többi bolygója hasonló jelentéstartalommal bírhat:
A skorpió jegyében tartózkodó Neptunusz jelentheti pl. azt, hogy a férj neptunuszi személyiség, és a skorpió jegyében született (vagy legalábbis házasságukban skorpiókra jellemzően viselkedik). Ha a szülött személyes bolygója szemben áll a szűz jegyben tartózkodó Marssal, egy szűz jegyében született (vagy legalábbis a kapcsolat jellege miatt a szűzre jellemző módon viselkedő) Mars típusú (személyiségű) ellenfelet jelent.

Az emberek közötti kapcsolatok alakulása tehát teljes egészében csak felsőbb szinten értelmezhetőek.

Például, ha valaki az egyik életében mostohán bánt lányával (4. ház: család), egy másik életében "szerepet cserélnek". Most ő lesz kiszolgáltatva lányának, aki most éppen anyja. Ugyanakkor a személyre szóló karmikus feladat ugyanaz, csak más megvilágításban kerül újra elő. Például, ha az előző életében a leánygyermek hajlamos volt a hazugságokra, most anyaként is az, és be kell látnia, hogy most az erő pozíciójában ugyanúgy bekövetkeznek a negatív eseményeknek, mint amikor ő volt a gyengébb. (A személyes szenvedésnek csak a személyes vétség lehet oka!) A karmikus feladat tehát személyre szól, ugyanakkor az Egységtudat számára felsőbb szinten átértelmeződik, és magasabb jelentéstartalomra tesz szert. Az Egységtudat "dönti el", hogy ki milyen más emberekkel kerül össze életében - ez az ő feladata - , viszont az események kimenetele személyes döntéseken múlik - ez itteni feladat.

A Kozmikus Tudat így inkarnációs alciklusokat alkot az Egységtudat legalsó szintjéhez tartozó ciklusokon belül. A sor felsőbb szintek bevonásával tovább folytatható. Így válik lehetségessé sok ezer földi inkarnáció keletkezése. Az Egységtudat Naprendszerhez tartozó "részének" orientációját a tavaszpont helyzete adja. A különböző Világkorszakok, amelyeket ... bika, kos, halak, és most vízöntőnek nevezünk, az Egységtudat ezen "részének" egy-egy oldalát jelenítik meg. (A tavaszpont teljes körbejárásának időtartamát Nagyévnek nevezik.) A lokális determináció tehát a szó szoros értelmében összefügg a lokalitással, az orientációval: gyökereit a Világegyetem csillagászati felépítésében, kozmikus folyamatokban és eseményekben láthatjuk visszatükröződni.

A lokális determináció tehát a tudatmegosztás látszólagosságából, virtualitásából következik: az alsóbb szinten elhelyezkedő tudat megosztottságot, a felső azonosságot lát, amely a különböző orientáció miatt a lokális determináció következtében a tudatot különböző oldalról jeleníti meg.


Frekvenciák keletkezése

A tudatunk tartózkodási szintjénél alacsonyabban fekvő tudatelemek, élményegységek mennyiségileg frekvenciaként érzékelhetőek. Ez az idő megjelenésének következménye. A frekvenciákat nevezhetjük a tudat "energiamintázatá"-nak, mennyiségi megnyilvánulásának is. Most az első meghatározásnál fogunk maradni.

A keletkező frekvenciáknak ezek szerint tükröznie kell a tudatfelosztás matematikai alapját képező kettes-hármas osztás elvét. Az auralátók által színként érzékelhető frekvenciák ma már fizikai eszközökkel is mérhetőek. Ezeknél az adatoknál azonban figyelembe kell venni azt, hogy még nincs erre a célra egységesen használt mérőeszköz, és az aura színeit a látnok a megváltozott tudatállapot következtében sokkal szubjektívebben ítéli meg, mint normál látásnál. Lássunk a szín és a frekvencia összefüggésére egy ilyen méréssorozatot:
 

aura színe
frekvencia (Hz)
kék
250-275
zöld
275-475
sárga
475-700
narancs
700-1000
vörös
1000-1200
ibolya
1200-2000

Az adatokból két dolgot rögtön megfigyelhetünk:
1. a színek a normál látással analóg módon, a frekvenciáknak megfelelően a szivárvány színeinek sorrendjében, de ellentétes irányban helyezkednek el;
2. a szivárvány színeinek skálája nem egy oktávot tesz ki, mint a normális látásnál.

Nézzük most az aura egyes rétegeinek színét és mintázatát:

Megfigyelhető, hogy állandó, egyszínű és változó, tarka rétegek váltják egymást. Az első réteg kék, a harmadik sárga. A sárga szín frekvenciája a kék kétszerese, ami megfelel a kettes-hármas osztás alapján várhatónak. Az ötödik réteg azonban nem vörös, hanem kék, mint ahogy az első. Ez a szintek virtualitása miatt van így.

A MÁSODIK FEJEZETben azt sugalltuk, hogy a memóriasíkok közül csak a spirituális szinten elhelyezkedőt nevezik Akashának. Valóban a látnokok többsége ezt a Nagyidővel jellemezhetőt olvassa, ugyanakkor a fizikai síkon történik az Akasha "írása", és a felsőbb memóriaszintek is az Akashát jelentik. Akasha csak egy van, és hogy milyen szinten tudjuk azt "olvasni" csak tőlünk függ: ha nem rendelkezünk látnoki képességekkel, csak arra tudunk visszaemlékezni, ami tegnap, tegnapelőtt... történt velünk, ha látnokok vagyunk, az előző életeket is láthatjuk, ha különösen jó látnoki képességgel rendelkezünk, mint Nostradamus, a társadalmi eseményekbe is bepillantást nyerhetünk. Valójában az összes memóriasík Akasha, különválásuk csak látszólagos - mint ahogy a szintek is virtuálisak.

Másképpen fogalmazva: miután az auralátó az ötödik réteget a Nagyidőből szemléli, és az időmegosztás a fizikai (a fizikai mérőműszer által mért frekvencia!) ill. a spirituális szint (az auralátó tartózkodása) között 4:1, a színérzetet jellemző "szubjektív" frekvencia a mérőműszer által mért frekvencia negyedrésze. A vörös szín frekvenciáját néggyel osztva éppen a kék szín frekvenciáját kapjuk meg. Hasonló okból kifolyóan a hetedik réteg úgy, mint a harmadik, sárga. A páratlan számú rétegek a kettes, poláris számhoz kötődnek. Ezek magát a "két tükröző felületet" jelentik.

A páros számú rétegek tarkák. Említettük, hogy a derékszögű tér az összefüggések megnyilvánulásokon keresztül történő keresésének színtere, a komplex szférikus tér pedig a megnyilvánulások nélküli puszta létet mutatja. Az összefüggések megléte azonban nem kötődik a derékszögű térhez, a komplex szférikus térben is fellelhetők, azokat a páros számú rétegekben színek és alakzatok formájában láthatjuk. Ismert, hogy az aura színének jelentése van, pl. ha valaki mérges, vagy gyakran hord piros ruhát, vörös színűre változik, vagy ha spirituális dolgokkal foglalkozik, ibolyára. Most nézzük a legelső tarka réteget, a másodikat! Ez a réteg tehát azért tarka, mert minden más réteghez tartozó tudattartalommal, pl. más személyekkel, tárgyakkal való kapcsolata visszatükröződik benne. A hét fő csakra színe azonban állandó. A normál színlátásnál kiegészítő színt akkor látunk, ha valami elnyeli az összetett fehér fény egyes komponenseit. Az elnyelt és a látott szín között komplementaritás áll fenn. A vertikális színlátásnál van egy hasonló jelenség, itt most a látott színt nevezzük inverznek, mert ilyenkor nem komplementaritás, hanem a színskála megfordulása tapasztalható. Ilyen megfordulás történik a csakrák színeinél (a második rétegben):
 

szín aura réteg inverz szín csakra csakra színe
kék 1. narancs 1. vörös
zöld   sárga 2. narancs
sárga 3. zöld 3. sárga
narancs   kék 4. zöld
vörös   ibolya 5. kék
ibolya   vörös 6. ibolya
(összetett   összetett 7. fehér)

Megfigyelhető, hogy nemcsak a skála fordul meg, hanem eggyel el is tolódik. Például az első csakra színe nem narancs (ez az első réteg kék színének inverze), hanem vörös. Ennek az az oka, hogy a térképző transzformáció helyett most itt időképző transzformáció történik, és miután a második réteget nézzük, nem az elsőt, éppen eggyel tolódik el a színskála.

A színek tehát frekvenciákat jelentenek. A színmeditáció ezért éppen oda vezet, mint az érzetek-érzések-mentális aspektusú tudattartalmak megfigyelésén alapuló. A színek frekvenciái a hangfrekvenciás tartományba esnek, így a frekvenciáknak megfelelő mantrák dúdolgatásával is ugyanez a hatás érhető el.

Feladat fizikusoknak: próbáljunk meg magyarázatot adni arra, hogy a teljes szivárvány-színskála vertikális látás esetén három, normál látás esetén viszont csak egy oktávot tesz ki!

Fontos még egyszer megjegyezni, hogy a rezgések a tudatfelosztás következtében keletkeztek, a rezgés tehát nem oka, hanem következménye a "Teremtés"-nek. Helytelen tehát azt mondanunk, hogy "a világ rezgések által lett teremtve".

Ismert, hogy fényképeken ritkán szellemek is láthatóak. Mostanában szellemek videokamerával történő felvétele is kezd elterjedni. A televíziókészülékre csatlakoztatott videokamerát a készülék képernyőjével szemben elhelyezve a zoom megfelelő beállításával felvételt készítünk, amelyet kikockázva szellemeket fedezhetünk fel. Fontos, hogy a jelenséget, amelyen a módszer alapul, ne hulláminterferenciaként (állóhullámként) próbáljuk meg leírni!


Események keletkezése

Tudattartalmak orientációja, a lokális determináció az élményegységek szintjén is létezik. A "gyöngyszemek" amelyekből emlékeink füzére felépül, egyenként azonosak, csak elhelyezkedésük, egymáshoz viszonyított helyzetük, az "energiamintázat"-ban elfoglalt helyük teszi őket látszólag különbözővé. Az előző fejezetben már említettük a két alapvető érzés, a "szeretet" és a "félelem" keletkezésének alapját. Az előbbi összekötöttséget, az utóbbi szétválasztottságot jelent:

A tudattartalmak időbeli találkozásánál élmények keletkeznek, amelyeket az egyes gyöngyszemek viszonya és nem maguk a gyöngyszemek határoznak meg. A találkozási pontokban ezzel újabb élményegységek jönnek létre. (Az élményegységek tehát nem maguk a gyöngyszemek, hanem az összekötő vonalak!) Ez esetben a gyöngyszemek összekapcsolódását szeretetnek, a szétválasztottságot félelemnek nevezzük.
(Pl. a csecsemőt és az anyát szeretet köti össze, ha szétválasztják őket, félnek egymás elvesztésétől.)

Nézzünk egy további példát, a buddhista pszichológia függő keletkezés képletét:

Az 1. tudattartalom vágya a még nem ismert, meg nem tapasztalt 2. tudattartalom felé mutat. Ha nem éri el, az fokozott vágyat szül a 2. tudattartalom irányában, és ellenszenvet eredményez az akadállyal szemben. Ha eléri, kötődés jön létre, amely ugyanúgy szenvedéssel jár, mint az ellenszenv és a felfokozott vágy.
(Pl. ha valakivel kapcsolatot szeretnénk létesíteni, az vágy a másikkal való összekapcsolódásra, ha tervünk meghiúsul, vágyunk fokozódik, majd ellenszenvet érzünk iránta. Ha a kapcsolat létrejön, kötődésünktől nem tudunk szabadulni, féltékenyek vagyunk iránta.)

Eseményeknek tudattartalmak időbeli találkozásakor keletkeznek. Egy adott esemény élménytartalma a kialakult kapcsolatnak megfelelően nyer értelmezést. Ezek a kapcsolatok alkotják emlékeink élményfüzérét. Tudatunkban, memóriánkban ezek a kapcsolatok vannak jelen, ezek jelentik a struktúrát, és az azzal kapcsolatos energiát. Emlékeknek valójában a tudati energiamintázatot érzékeljük. Az élmények gyarapodásával az energiamintázat a nagyszámú kapcsolat létesülése miatt egyre egyneműbbé válik: a dolgok megismerésével megszűnik a félelem, a vágyak teljesülésével a vágy, a gyűlölet, és ezzel együtt az érzéki világhoz való kötődés is. A tudat nem képes tovább a fizikai síkon megnyilvánulni, "eseményt generálni" s e síkról kilépve inkarnációi befejeződnek.

Az események tehát - mint ahogy a tér is az idő is - a tudat belső összefüggéseinek hiányos ismeretéből fakadnak, ezért szintén látszólagosak, virtuálisak.

A sziddhik közül a leginkább hihetetlennek a "minden kívánság azonnali teljesülése" tűnhet. Ha azonban átgondoljuk, hogy minden esemény virtuális jellegű, és minden kívánható dolog benne kell, hogy legyen a Tudatban, mint ahogy magának a kívánság tárgyának is - másképpen nem is támadhatna ilyen kívánságunk -, rögtön érthetőbbé válik a jelenség.


A vertikális energiacsatorna

A fizikai világban az energiát mindig valamilyen időbeli folyamathoz kötjük. Például a mozgási energiát a sebességgel, az elektromos energiát az elektronok mozgásával definiáljuk. A helyzeti, "potenciális" energiát csak bizonyos feltételek mellett alakíthatjuk át érzékelhető energiává. Például, ha egy tárgy leesik az asztalról, munkát tud végezni. A fizikában csak azt tekintjük energiának, ami valamilyen időbeli folyamatban képes megnyilvánulni.

Az energia azonban alapvetően mindig időtlen. Más kérdés, hogy itt a fizikai síkon a hétköznapi emberek csak időben tapasztalhatják meg. A látnokokkal más a helyzet: ők olyan energiát is látnak, amelyek a mai fizika szemszögéből nézve csak képzelődés. Az asztráltest például tudati energiát jelent, tehát csak képzelődés. De vajon akkor miért jelenhetnek meg szellemek a fényképeken, holott a filmen a kémiai folyamat energia nélkül nem mehet végbe? Nyilván a mai fizika energia-értelmezése nem teljes! Van olyan energia is, amellyel kapcsolatban az idő nem, vagy másképpen nyer értelmezést. Ezt az energiát a továbbiakban vertikális energiának nevezzük.

Az auralátók a szintek között az energiát a vertikális csatornán, és az azokat összekötő csakrákon keresztül látják áramlani. A vertikális csatorna a gerincoszlop mentén húzódik végig, a csakrák ebből tölcsérszerűen kiállva kötik össze a csatornát az aura egyes rétegeivel. A csakrák egymásba rakott tölcsérekhez hasonlíthatók, amelyek az egyes rétegekbe nyúlnak ki; így minden csakra minden réteget összeköt. A legfelső csakra, a koronacsakra tulajdonképpen az energiacsatorna folytatása a felsőbb szintek felé, csak ez nem látszik. Színe éppen ezért fehér. Érdekes, mi történik akkor, amikor valaki meghal. Az aura első három rétege a fizikai síkról a komplex szférikus formájából a harmadik csakrán keresztül a derékszögű formájává transzformálódva az asztrálsíkra kerül: "az aura első három rétege összetörik, és ebből alakul ki a szellem, amely a fizikai test tökéletes mása" - mondják az auralátók. Természetesen nemcsak a fizikai testnek mása az asztráltest, a "szellem",  hanem magának a tudatnak is, amely elhagyta a fizikai síkot. Az asztráltestekkel ezért lehet szóba állni, és ezért tudnak minden információt, amit az illető tudott életében. Ennyit az asztráltestről.

Maga a szellem a koronacsakrán keresztül távozik. Az elhunyt a vertikális csatornát ekkor fehér pontként látja, és elindul a "Fény" felé. Egyesül Felsőbb Énjével, a Kozmikus Tudattal. Az egyesülést az energia, a szeretet érzése kíséri.

Szellemi Vezetőink, spirituális tanítóink, az angyalok szintén a vertikális csatornán keresztül tudnak leereszkedni, ha erre szükség van (például spirituális gyógyászatban segítőként).

A hétköznapi emberekhez talán közelebb állnak a híradásokból ismert, szintén a vertikális csatornával összefüggő jelenségek:
1. belső öngyulladások, amelyben az emberi test látszólag ok nélkül az egyik percről a másikra elég;
2. a gömbvillám, amely a derékszögű térből figyelve hihetetlenül nagy energiát rejt magában;
3. az UFO-k mozgása és rejtélyes eltűnése, "térugrása".

"Belső öngyulladásban" elégett emberekről sokat hallhattunk. Jellemző rájuk a rossz társadalmi beilleszkedés, és az, hogy a halálos szerencsétlenség előtt szívproblémáik (pl. szívinfarktus) voltak. A szívcsakra nem más, mint egy időzár, egy energiakapu az emberi test vertikális energiacsatornáján. A hibás működés folytán (túlzott megnyílás vagy elzáródás) az energia a fizikai testben megrekedve a fizikai síkra transzformálódik. Ez vezethet az öngyulladáshoz. Érdemes tudni, hogy a jógik látják a vertikális csatornájukon áthaladó energiagömböt, és tudják, hogy ha a gyakorlat során elrontanak valamit, az végzetes következményekkel járhat.

A gömbvillámnál és az idegen lények járműveinél érdekesebb a helyzet, mert kijelölt dimenzió is van (a haladás iránya), mozgás közben érhetjük tetten a vertikális csatornán keresztül történő transzformációt. Ilyenkor a komplex szférikus tér első aspektusán keresztülhaladva a derékszögű térből a mozgás 90°-os megtörését lehet látni.

A gömbvillám egy spontán energiatranszformáció. Megfigyelések alapján azt lehet mondani, hogy akkor keletkezik, amikor a villám közel "derékszögben megtörik". A derékszögű megtörés a síkok közötti energiatranszformáció kezdetének jele. A következő lépésben a derékszögű tér komplex szférikus térbe transzformálódik, vagyis a közel egyenes vonalak mentén haladó villám a szinteken felfelé haladva gömb formát vesz fel. A felettünk levő szinteken - mint ahogy azt az előző fejezetben leírtuk - minden kisebb térrészben koncentrálódik, így adódik a gömbvillám látszólag igen nagy energiasűrűsége.

Az idegen lények járműveinek ("UFO"-k) mozgása, és maga az elv is hasonlít a gömbvillámnál leírtakra. Először egyenes vonalban haladnak előre, utána hirtelen derékszögben megfordulnak, és végül eltűnnek.


Az idő iránya

Különféle válaszokat hallhatunk arra, hogy mi határozza meg az idő irányát, vagyis azt, hogy a múlt a jelen előtt, a jövő az után következik:

"az, hogy előbb kell lennie az oknak, azután az okozatnak"
"az entrópia növekedése"
"a mai fizika ismeretei szerint semmi".

Valójában az idő iránya éppúgy szubjektív, vagyis csak a megfigyelő tudattól függ, mint maga az idő. Az idő irányának okát ezért szintén a tudatfelosztásban kell keresnünk.

Vegyünk először egy hétköznapi példát. Ahogy öregszünk, általában egyre romlik az emlékezetünk, kinek kevésbé, kinek jobban. Néhány öregedő embernél tisztán megfigyelhető, hogy először azokat a dolgokat felejtik el, amelyek éppen most történtek meg velük, a régebbi emlékek sértetlenek maradnak. Az orvosok ezt azzal magyarázzák, hogy a kor előrehaladtával a rövidtávú memória jobban sérül, mint a hosszútávú. Az emlékek azonban nem két lépcsőben tűnnek el, hanem folyamatosan időrendi sorrendben visszafelé.

Egy öregedő emberre panaszkodott a felesége, hogy mindig elfelejti azt, hogy feltette főni az ételt, miközben ifjúkori élményeit részletesen el tudja mesélni. Pár év múlva megkérdezi unokáját: "hogy megy a tanulás, kisfiam?". Már tíz éve befejezte tanulmányait. Később elfelejti ifjúkori élményeit is. Végül halála előtt közvetlenül feleségét sem ismeri meg.

Az idő iránya tehát valami módon memóriánkkal, vagyis tudatunkkal van kapcsolatban:

Most vegyünk elő egy már érintett problémakört, a lineáris idő és a párhuzamos idődimenziók alkotta időhálót. Azt mondtuk, hogy egy adott Kozmikus Tudathoz tartozó földi inkarnációk innen nézve látszólag nem azonos idődimenzióban helyezkednek el, ugyanakkor onnan nézve ugyanannak a Kozmikus Időben fejlődő tudatnak különböző megtestesüléseit jelentik.

Az előző fejezet időháló-ábráján azonban éppen az idő irányát nem jelöltük meg. A párhuzamos idődimenziók számozása azt sugallná, hogy a Kozmikus Tudat ideje összhangban van a mi időnkkel, pedig nincs így! A mi időnkben előre haladva a Kozmikus Tudat egyes részei eltávolodva egymástól elvesztik egymással kapcsolatukat, mintegy szétesnek: ez felejtés. És mint tisztáztuk, az idő ebben az esetben visszafelé kell, hogy haladjon, vagyis:

Az eredmény: a Kozmikus Idő és a Nagyidő iránya ellentétes. Ez várható is volt, hiszen a Kozmikus Tudat felől haladva lefelé tudatmegosztás, a fizikai síkról felfelé haladva tudategyesítés történik.

Felsőbb entitások, spirituális Vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy ők "ott" mindent fordítva látnak. Amit mi születésnek nevezünk, azt ők halálnak látják, mert inkarnációnkkal falat húztunk a Kozmikus Tudatunk többi része mögé, ezért elfelejtettük, kik is vagyunk valójában. Ez pedig a halál kezdete. Amikor a fizikai síkon meghalunk, azt a Kozmikus szinten születésként éljük meg: újra emlékszünk kik vagyunk. (Itt is látszik, hogy az idő iránya az emlékezettel függ össze!) Amikor a fizikai síkon tartózkodunk, egyre több és több számunkra lényeges dolgot falazunk el magunk elől. Ahogy a kisgyermekből felnőtté válunk, egyre több falat húzunk, és haladunk az általunk halálnak vélt dolog felé. Ennek a falnak a helyzetét nevezik az asztrológusok aszcendensnek, és ez a fal jelöli ki karmánkat. Ez az a fal, amely elválaszt többi inkarnációnktól, és egyben el is vezet azokhoz.

Megállapításunkat általánosíthatjuk: az egymás után következő szinteken tapasztalható idő ellentétes irányú. Ez az időmegfordulás elve. A jövőbe látó látnokok többnyire Kozmikus Tudatukat hívják segítségül. A Kozmikus Tudat ugyanis ellentétes irányból látja az időt, halálunktól visszafelé. Igaz az így meglátott események a vizsgált személy Kozmikus Tudatának jelenlegi fejlettségét tükrözik, ezért a jóslat tekintetében csak mint lehetséges jövőről lehet beszélni, amelyet megfelelő döntéssel - mely számunkra fejlődést jelent - meg lehet változtatni. Ez vezet a képlékeny jövő fogalmához. Most már érthető az a tény is, hogy a látnokok úgy érzik, a jövőbeli képek ismeretlen helyről és időből hirtelen villannak fel előttük, és a haláluk utáni eseményeket nem képesek meglátni (Silverberg-megfigyelés). A de ja'vue hasonló, de kevésbé tudatos, és ezért a gyakorlatban nem használható jelenség.

Most térjünk át a pszichológusok által felfoghatóbb, és a hétköznapi ember által is elérhető példára, a regressziós hipnózis működésére! Azért regressziós, mert időben visszafelé haladunk. Miért kell visszafelé haladnunk? A pszichológusok a Kozmikus Tudatot, Felettes Énnek, vagy szupertudatnak nevezik. Ahhoz, hogy a traumák okozta emlékezetbeli "gátakat", "falakat" átléphessük, és elérjük az elfelejtett emlékeket, a szupertudathoz kell fordulnunk, hozzá kell kérdéseket és felszólításokat intéznünk, mert ő ezeket a "gátakat", "falakat" nem látja. Ha a szupertudattal kommunikálunk, át kell vennünk az ő idejének irányát, vagyis visszafelé kell haladnunk. A regressziós hipnózis ezért kell, hogy regressziós legyen, vagyis ezért kell visszafelé haladnunk időben.

Elemezzük az ELSŐ FEJEZETben leírt férfi esetét! Képzeletben vessük regressziós hipnózis alá, vagyis idéztessük fel vele az eseményeket időben visszafelé!

Az időmegfordulás elvének a fizikai síkon van még egy nagyon "súlyos" következménye: az öregedés. Az asztrális szinten elhelyezkedő, ébrenléti állapotban a fizikai szintre tekintő "én" tudata ugyanis ellentétes irányban érzékeli az időt, mint ahogy az a fizikai ill. a Kozmikus síkon telik. Anyagi testünk születésünkkor van "kész", amikor még semmit sem tettünk érte, életünk végén van a legrosszabb állapotban, és amit tettünk, csak a következő életünkben látszik meg rajta.

Az idő irányára az ok-okozati sorrend szintén felvilágosítást adhat. Pl. a születési horoszkópunk egész életünket meghatározza, hiszen a kozmikus szint, ahol inkarnációnk gyökerei találhatók és az asztrál- ill. fizikai szint között, mint általában a szintek között nincs értelme időről beszélni, a szintek közötti kapcsolat időtlen. A látnoki jóslatok többnyire a kozmikus szintről származnak, ahol visszafelé halad az idő. A hétköznapi ember a mai tudomány által sugallt abszolút időkép, az idő megfordulásának nemismerete miatt áll értetlenül a jövőbelátás ténye előtt. Azok a homályos fogalmak, mint az intuíció, a kreativitás stb. is mind a Kozmikus Tudattal állnak összefüggésben, csak az idő irányának megfordulása miatt nem értjük származásukat.

Az Egységtudat szintjéről az idő azonos irányban látszik telni, mint az asztrálsíkon. Ezért van az, hogy a társadalmi tudat (amely az Egységtudat egy-egy felszíni szigetét jelenti), ill. az egyén "látják egymást", fejlődésük "közös mezőben", összehangoltan történhet.

Az idő megfordulása, mint ahogy maga az idő, szintén virtuális, és nem is abszolút érvényű. Ne felejtsük el azt sem, hogy az átélt eseményeket a különböző szintek tudatformái mintegy átértelmezik. Az idő megfordulását tehát ne úgy képzeljük el, mintha egy filmszalag visszafelé peregne! (Ezekről bővebben az "ÚTBAN A TELJESSÉG FELÉ" c. fejezetben olvashatunk).


"Kint az van, ami bent" - az aura kifordulása

A "kint" és a "bent" problémája sok hasonlóságot mutat az idő megfordulásával, a két dolog szinte ugyannak a jelenségnek két különböző megfogalmazását jelenti. Az aláb

 

   

 

Kék Karácsony

 

 



 

 Lovagrendek

 

 
 

 

Ahová még érdemes benézni

 

 

 Kattints a képre a teljes mérethez!

 

bannerem

banner.jpg picture by AndreaBp86

 

bannerem

 

 

 

 

 

 

mesék,versek,képek 

 

 

  

 

 

 

  

 

 

VIDEÓK-KLIPPEK

 
 
mennyien vagyunk?
Indulás: 2006-02-26
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre