|
A boldogság törvénye
A boldogság törvénye
Ha az íjat túlságosan megfeszítik, eltörik. Ám a lélek erejét veszti a tétlen nyugalomban.
Plutarkhosz
Semmi nem teszi az embert igazán boldoggá, amit kívülről megszerezhet. A boldogságot nem lehet birtokolni. Mindaddig, amíg kívül keresem a szerencsémet, a boldogságomat, keresésem eredménytelen marad. A boldogságot csak magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre, s elfogadom olyannak, amilyen. Valahányszor szenvedek, az azt jelenti, hogy valamiképpen nem fogadtam el az életet, és ezen kizárólag én tudok változtatni. Ha a szerencsémet, boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé, akkor minden helyzetben boldog lehetek.
Csakhogy már igen korán hozzászokunk ahhoz, hogy boldogságunkat valamilyen külső körülménytől tegyük függővé. A kisgyerek azt hiszi: „Ha majd az óvodába mehetek, és mindennap együtt lehetek más gyerekekkel, akkor leszek boldog." Amikor pedig mindez megtörténik, azt mondja: „Ha majd nagy leszek, és iskolába mehetek, akkor leszek boldog." Néhány év múlva pedig a következőket mondja: „Ha már befejeztem az iskolát, akkor leszek boldog." És ez így megy tovább, mígnem a „kisgyerek" hirtelen öreg lesz -
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
