A megfelelés törvénye
A megfelelés törvénye
Az életben örökké valamivé leszünk. Ha valaki úgy tartja, ő lett valamivé, az azt jelenti, hogy halott.
Friedrich Hebbel
A megfelelés törvénye, azaz az analógia azt jelenti: „Mint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként a legkisebben, azonképpen a legnagyobban, miként bent, úgy kint." A törvény azt is jelenti, hogy egy adott tartalomhoz mindig egy adott forma illik - a tartalom és a forma azonos.
Amennyiben én tudattal rendelkezem, akkor minden sejtnek, minden naprendszernek és az egész univerzumnak is van tudata. Minden létezőnek a létezés minden szintjén megvan a megfelelője. Amikor valamely szinttel ismerkedem, és azt megismerem, voltaképpen minden szintet megismerek, hiszen ezek egymásnak megfelelnek. Az ember, mint mikrokozmosz, pontos képe a makrokozmosznak, hiszen Isten a maga képmására teremtett bennünket.
Ez a törvény a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenre érvényes: a mágnességtől, az elektromos részecskéktől, az atomoktól, molekuláktól, biológiai sejtektől, szervektől és organizmusoktól kezdve az égitestekig, naprendszerekig, tejútrendszerekig és végül az egész univerzumig, sőt ugyanúgy érvényes a finomanyag szintjén és a szellemi szinteken.
Az alábbiakban megpróbáljuk „leképezni" a világot:
szellemi – mágnesség szellem szubsztancia elektromosság szellem őserő-rezgés rezgés -őserő Isten fizikai _ atomok Isten szubsztancia molekulák
Hermész Triszmegisztosz ókori bölcs ezt a törvényt a következőképpen fogalmazta meg: „Ami lent van, az azonos azzal, ami odafent van, és ami odafent van, az azonos azzal, ami lent van, ekképpen teljesítve be az Egyetlen csodaművét."
|