|
Érintkezés a világgal
Érintkezés a világgal
A lét három szinten jelenik meg, és ezeken a szinteken más és más módon kerül kapcsolatba az ember azzal, ami van. Az első szint a hatás szintje.
A legtöbb ember ezzel a szinttel kerül kapcsolatba, és realitásnak nevezi. Különbözőképpen lehet hozzáállni, például agresszívan elutasíthatom: nem értem ugyan ezt a realitást, de hatalmamban áll szétzúzni.
Lehet vágyakozva fordulni felé: szeretetem még „birtoklásként" fogalmazódik meg. Szerelmes tinédzserként rajongok társamért, teljesen magaménak akarom tudni, és féltékeny vagyok, ha másvalakivel is szóba áll. Teljes szeretetét, figyelmét és elismerését magamnak akarom, és ugyanezeket a struktúrákat élem majd meg később, „felnőttként", újabb és újabb formában.
Lehet semlegesen szemlélni: ezt a fajtát választom, ha például tudós vagyok. Mindennel foglalkozom, amit látni vagy mérni lehet, vagy amire hivatkozni lehet, és ekképpen egyre inkább felismerem a dolgokban rejlő törvényszerűségeket. Ahol azonban törvényszerűség létezik, ott lennie kell valakinek, aki a törvényt létrehozta, így hát keresem a hatások „okát".
Így jut el az ember végül a lét szintjére. Ha már felismerte, hogy minden az egyetlen erő kifejeződése, és ez az egyetlen erő minden oknak az oka, akkor egyszer valamikor azt is felismeri, hogy ő is ennek az egyetlen erőnek a kifejeződése. Választhatja azt, hogy ennek a benne és rajta keresztül ható egyetlen erőnek csendes szemlélője lesz, és hagyja, hogy történjék, ami történik, és önmagával és a léttel összhangban él, de aktívan be is avatkozhat. Felismeri teremtő lehetőségeit, és aktívan meghatározza a történéseket. Maga alakítja a sorsát, a másokét is, az egész teremtést. Felhasználja az egyetlen erőt, hogy a létet formálja, míg egyszer csak felteszi a kérdést: „Tulajdonképpen ki használja az egyetlen erőt?" És felismeri, hogy Én vagyok az egyetlen erő! Ebben a pillanatban azt is felismeri, hogy „én" egyáltalán nem is létezik: az én illúziója szertefoszlott. Mindig is az egyetlen erő cselekedett: a VAGYOK, én vagyok! Minden, ami létezik, az Egynek különböző megnyilvánulása - mind-egy. Csak én vagyok! S hogy ne legyek ilyen egyedül, kitaláltam az életjátékot, és sokaságként jelenítettem meg magam.
A tudás csak „fájdalomdíj" az önmagadhoz vezető úton.
Minden tudásnál fontosabb, hogy KÉPES IS VAGYOK
Nyomban kipróbálom hát, hogy mindarra, amit tudok, valóban képes vagyok-e.
Mindkettőnél fontosabb azonban a LÉTEZÉS.
Ha az VAGYOK, amit tudok és amire képes vagyok, már gondolnom sem kell rá. Nem szükséges szokásommá tenni, MERT ÉN VAGYOK.!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
