|
Szokarisz
Kalpszo 2006.08.26. 17:41
Szokarisz
Szokarisz a memphiszi régió ősi sólyomistene. Eredetileg a mesteremberek istene volt, de föld és termékenység istenként is tisztelték. Míg Ptah a kőfaragók és az asztalosok patrónusa volt, addig Szokarisz a fémmel dolgozóké. Őt tartották a fémmegmunkálás feltalálójának. A két istent már az Óbirodalomban azonosították egymással. Összevont istenségként, mint Ptah-Szokarisz, hitvesének Szakhmetet tartották.
Szinte ezzel egy időben összefüggésbe hozták a városkörnyéki nekropoliszokkal és hamarosan túlvilági szerepe lett a meghatározó.
Szokarisz és Szahmet, I. Szethi templomában, Abüdoszban.
A Piramisépítők Korában ő a királyi csontok megalkotója. A piramisszövegek sűrűn említik a túlvilággal összefüggésben, ezek szerint a király Szokarisz „henu bárkájába” jut és azonosul az istenséggel (PT 620, 1824, 2240 stb.).
A Középbirodalom idején három isten egyesítésével Ptah-Szokarisz-Ozirisz-ként tisztelték, ilyen formában a fáraókor végéig fontos túlvilági isten maradt.
Az Újbirodalom idején Szokarisz a nap megtestesülése lett az Amduat negyedik és ötödik órájában. A halottak könyve szerint, ezüst edényeket készít az elhunyt számára.
Az isten nevének jelentése bizonytalan. A piramisszövegek szerint Ozirisz fájdalmas kiáltásából ered (PT 1256), ez azonban abból az időből származik, amikor a két istent már társították, és csak akkor jelent meg, amikor Ozirisz jelentősége megnőtt. Egy másik elmélet szerint neve a sk r – a száj megtisztítása – kifejezésből ered (Koporsó szövegek 816-os mondás). Ezt a kifejezést a szájmegnyitás szertartásával összefüggésben használták, amelyben Szokarisz is szerephez jutott. A rituáléban Szokarisz területe a fémművesség, hasonlóan, mint Ptahnak, amikor a követ és a fát - a szobor alapanyagát - élővé teszi.
Számos jelzője van, mint „a Rosetau-i”, vagy a „A titokzatos régió ura”. Oziriszhoz hasonlóan őt is feltámadott istennek tartották, korlátlan mozgással és hatalommal, erre enged következtetni, a „Nagy isten, két szárnya kitárva” jelzője.
|
|
|
|
II. Sesonk fáraó ezüst szarkofágjának részlete |
Az Amduat 5. órájának részlete, falfestmény III. Thotmesz sírjából. |
Szokart számos formában megjelenítették. Eredeti formája sólyom, de gyakran ábrázolják sólyomfejű múmiaként. Az istenség leglenyűgözőbb megjelenítése ebben a formában II. Sesonk fáraó ezüst szarkofágja. Fejékként általában Ozirisz kúpos koronáját viseli, szarvakkal és kobrákkal. Jóval szimbolikusabb formában sólyomfejjel díszített sírhalom, melyet néha bárkára helyeznek, így jelenik meg az Amduat könyvének vignettáin, ahol Szokariszt úgy nevezik „ő, aki a homokján van”. III Thotmesz Királyok Völgye-béli sírjában egy háromfejű, szárnyas kígyó felett áll, sólyomfejű alakként, egy ovális alakú gyűrűben az Alvilágot is jelképező „Szokarisz földjén”, az Amduat 5. órájában. A gyűrű az Aker kettős szfinx hátára van elhelyezve. A kígyó bevilágítja a területet az isten számára és őrzi őt a Túlvilágon. Az 5. órában jut el a napisten az Alvilág legmélyére, ahol majd a 6. órában egyesül Ozirisz testével. A Későkorban az isten legáltalánosabb megjelenési formája a Ptah-Szokarisz-Ozirisz alakban van, a múmialepelbe burkolt, emberfejű alak egy szarkofághoz hasonló talapzaton áll. Ptah-Szokarisz-Oziriszt néha törpeszerű alakban is ábrázolták, fején skarabeusszal, talán ez volt az előképe a Pataikos figuráknak.
Az istenség kultuszközpontja Memphisz volt. Már az Óbirodalom kezdetétől minden évben megrendezték itt a Szokarisz fesztivált az akhet évszak 4. hónapjának 25-26. napján. Halotti ünnep volt, része volt a királyi nekropoliszba tett látogatás és halotti áldozatok felajánlása is. A Középbirodalomtól kezdve oziriszi aspektusokkal gazdagodott az ünnep rituáléja Abüdoszban, később pedig a nagy egyiptomi templomokban a Szokarisz-bárka (Hnw) körbevivését (is) jelentette a processziókon. A király halotti kultuszán keresztül Szokarisz túlvilági újjászületéséhez és a kozmikus körforgásokhoz (pl. napciklus) kapcsolódik. Az Újbirodalomtól a Szokarisz fesztivált Théba nyugati partján is megtartották, ennek ábrázolása látható III. Ramszesz Medinet Habui templomában. A Théba nyugati partján álló „millió évek templomaiban” több uralkodó – Hatsepszut, III. Amenhotep, II. Ramszesz - is helyiségeket szentelt Szokarisznak. I. Szethi abüdoszi templomában pedig kultuszhellyel rendelkezett. A Ptolemaiosz-korban, egy-egy kápolnát ajánlottak neki az edfui Hórusz templomban és a denderai Hathor templomban. A sólyomfejű Ozirisz-Szokarisznak utolsó ismert ábrázolása Karakalla császár idejéből való és Philén található.
Szokarisznak, mint halotti istennek szoros kapcsolata van a temetési rituáléval, a szájmegnyitás szertartásával és a halott újjászületésével. Különösen igaz ez a király újjászületésére és hatalmának újra megerősítésére a halál után. Szokarisznak az evilági létben is fontos szerepe volt, patrónusa volt a sírokat építő munkásoknak és azoknak a mesterembereknek, akik a sírfelszerelést készítették. Ezenkívül védelmezője volt azoknak, akik a mumifikálásnál használt anyagokat és rituális eszközöket állították elő.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
