|
Neith, Szaisz úrnője
Kalypszo 2006.08.26. 17:47
Neith, Szaisz úrnője
A legősibb istenségek egyike. Bőséges leletanyag támasztja alá, hogy az egyik legfontosabb istenség volt a predinasztikus és a kora dinasztikus időszakban, és tisztelete a fáraókor végéig fennmaradt.
A legkorábbi időktől összekapcsolták a szövéssel, a fegyverekkel, a vadászattal és a hadviseléssel. Legkorábbi szimbóluma a két íj, és a rajtuk keresztbefektetett két nyílvessző, ezt a jelképet már az első dinasztia idejéből származó tárgyakon is megtaláljuk. Jelzői voltak "Az íj úrnője" és a "Nyilak úrnője". Az Óbirodalom korában "Ré szemekének" is nevezték, utalva az istennő dühöngő, vad természetére. Több istennőt is azonosítottak "Ré szemével" (pl. Sahmet), ő volt az, aki dühöngésében majdnem elpusztította az emberiséget és Ré napisten csak csellel tudta megállítani. Neith a Hórusz és Séth történetben bölcs tanácsadóként tűnik fel, akihez Ré tanácsért fordul, ugyanakkor itt is ízelítőt kapunk agresszív természetéből, amikor azzal fenyegetőzik, hogy haragra gerjed, ha nem követik a tanácsát, és ledönti az eget a földre. A görögök Pallas Athénével azonosították.
A kairói egyiptomi múzeum udvarán álló sztélé Naukratisz városából származik, a 30. dinasztia első fáraója I. Nektanebosz mutat be áldozatot az istennő előtt.
A szöveg dekrétum formájában rögzíti, hogy Szaisz papsága jogot formál minden külföldről behozott javak tized részére.
A sztélén Neithet a Nagy Zöld úrnője jelzővel illetik.
Azonosították Nun-nal, az ősvízzel, ilyenkor teremtő aspektusát hangsúlyozzák. Leírva ez először a 19. dinasztia idején jelenik meg, Merneptah fáraó szarkofágján, ahol az írják Neith az a teremtőerő, amely kezdetben volt, maga az ötlet azonban már jóval korábbi.
Számos szöveg maradt fenn teremtésmítoszáról, legtelejesebb közülük az esznai templom falán található. Minden idők kezdetén Ihet tehénként mahifesztálódott, aki az ősóceánon sodródott. Ezután nevük kiejtésével megteremtett 30 istenséget, hogy a teremtésnél segédkezzenek neki. Miután sokat töprengett azon, hogy milyen módszerrel teremthetné meg a világot, elmondta 30 gyermekének, az ősisteneknek, hogy egy különleges istent fog teremteni: "Ma egy fenséges isten fog megjelenni. Amikor kinyitja a szemét, fényesség lesz, amikor lecsukja sötétség. Az emberek a könnyeiből lesznek majd, az istenek pedig szájának nyálából. Erőssé teszem az én erőm által, ragyogóvá fogom tenni, az én fényem által, hatalmassá teszem, az én hatalmam által...Mert az én gyermekem ő, belőlem keletkezett, és minden ország királya lesz ő örök időkig. Védelmezni fogom, és a karjaimba zárom, hogy semmi és senki ne árthasson neki. Megmondom nektek a nevét: Reggel ő lesz Kheperi, Atum este, és ő lesz a ragyogó isten, minden nap, mindörökre nevei közül ezen: Ré."
Egy alkalommal Néth véletlenül az ősóceánba köpött. Az istenek undorodva visszautasították ezt a köpetet. És akkor az egy száz könyök hosszú kígyóvá változott, akit Apophisznak neveztek.
Amikor aztán minden elem a helyére került a teremtés során Neith úgy döntött, hogy visszavonul Szaiszba. Megint Ihet tehénné változott, és Ré-t a szarvai közé vette, hogy megvédelmezze ellenségeitől.
Az Újbirodalomtól az istenek és az emberek anyját egyaránt benne látták. Neith és Szerket az, aki az uralkodó isteni származását bemutató jelenetben - Hatsepszut Deir el-Bahari temploma, luxori templom - tartja az ágyat a királynőnek, és Amonnak. Az Óbirodalomban Szobek krokodilisten anyjaként tisztelték.
Alsó-Egyiptom egyik legfontosabb istensége. Gyakran viseli a fején Alsó-Egyiptom vörös koronáját, amelynek oltalmazója is volt. Alsó-Egyiptom megszemélyesítőjének is tartották. Szaiszi templomát néha a "méh háza" jelzővel illették, a méh pedig fontos uralkodói szimbólum lett. A titulatúrában az "Felső- és Alsó Egyiptom királya" névben a méh jelöli Alsó-Egyiptomot.
Neith 16 cm magas aranyberakásokkal díszített bronzszobra a szaiszi korból, lelőhelye ismeretlen.
Forrás: A berlini Ägyptisches Museum vezetőkatalógusának (Verlag Philipp von Zabern, Mainz, 1991) 228. oldala. Fényképezte: Jürgen Liepe.
Mindezek mellett Neith istennő már az Óbirodalom idejétől a túlvilághoz is szorosan kapcsolódik. A piramisszövegek szerint Oziriszt vigyázza, Ízisszel, Nephtüsszel és Szerkettel együtt. A négy istennőt a koporsó egy-egy oldalával azonosították. A kanópuszok őreinek, a Hórusz-fiúknak is védelmezői. Neithet a koporsó keleti oldalával azonosították, és a sakálfejű Duamutefet védelmezte, aki az elhunyt gyomrát őrizte. Ugyanakkor a halott egyik bírája is volt, amikor annak szíve mérlegre került Maat-nak, az igazság istennőjének tollával szemben. Mivel Néithet tartották a szövés feltalálójának, ő felelt a múmiapólyáért és a halotti lepelért a temetési szertartás során.
Nes-su-tefnut szarkofágja, kr.e. 300. Kunsthistorisches Museum, Bécs.
Ábrázolásban legkorábban a szimbóluma jelenik meg a predinasztikus korban. Az első emberalakú ábrázolása a koradinasztikus kor óta fordul elő. Először a két íjat viseli a fején. Vörös-koronában csak az 5. dinasztia korától ábrázolják, először Uszerkaf abu-gurobi templomában. Leggyakrabban was jogart és aknhot tart a kezében, de ábrázolják íjjal, és nyíllal, vagy szigonnyal a kezében is. Állati formában is ábrázolhatták. Szaiszi fesztiválja során térdelő, szarvai között napkorongot viselő tehénként jelenítették meg. Kígyó formában is megjelenítették. Amuletteken megjelenik krokodilt szoptatva, illetve előfordul, hogy krokodilfejű nőalak.
Az istennő népszerűsége a koradinasztikus időkben azt sugallja, hogy az egyiptomi kultúra kezdete óta tisztelték. Az egyik legkorábbi szentélyábrázolás valószínűleg az ő szentélyét ábrázolja. Aha király (1. din.) egyik Abüdoszból származó elefántcsont táblájáról van szó, melyet ezen a honlapon tutdtok megtekinteni: http://xoomer.virgilio.it/_XOOM/francescoraf/hesyra/2aha.htm
Az Óbirodalomban Memphiszben is volt szentélye, a piramisszövegek pedig Mendész úrnőjének nevezik, ami arra utal, hogy ott is fontos szerepet játszott.
A Közép- és Újbirodalomban úgy tűnik Neith elvesztette korábbi népszerűségét, de a 19. diasztia idején, amikor a székhely áthelyeződött a Nílus-deltába visszanyerte azt.
A 26. dinasztia idején az istennő jelentősége megnőtt, mivel ezen dinasztia uralkodóinak székhelye Neith alsó-egyiptomi kultuszközpontja, Szaisz (a mai Sa el-Hagar) volt. Felső-Egyiptomban a kultuszközpontja Eszna városában volt, ahol nyár évszak harmadik hónapjának 13. napján minden évben megtartották nagy fesztiválját.
|
Neith leggyakoribb jelzői hieroglif írással |
Átirat |
Fordítás |
|
|
nb.t sAw |
Szaisz úrnője |
|
|
nb.t pD.t |
Az íj úrnője |
|
|
Hn.t wAD wr |
A Nagy Zöld úrnője |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
