Bizonyára hozzájárul az álomfejtés újabb térhódításához az is, hogy létjogosultságát a pszichológia tudományosan is igazolta, olyannyira, hogy egyes terápiáknak az álmok analízise is a részévé vált. Az álmok segítségével tárják fel a páciens lelkiállapotát, problémáit. Nem lehetetlen, hogy éppen az álmok világa lesz az összekötő láncszem a realitás és az érzékelésen túli világ között.
Különös utat járt be az álomfejtés a kezdeti rácsodálkozástól legújabb kori diadalmenetéig. Az ókorban az álomfejtést a művészetek közé sorolták, és az álomfejtők megbecsült tagjai voltak az ókori társadalmaknak. Az ókor hanyatlása, az ókori birodalmak bukása után az álomfejtés tudományát a sámánok, varázslók, boszorkányok őrizgették, ami így egészen a múlt század elejéig a babonaság tárgykörébe tartozott. Hivatalosan legalábbis bolondságnak minősítették az álmok értelmezését. A népi hagyományok azonban nem sokat törődtek a hivatalos minősítéssel, ezért is tudta néhány tudós - még ha csak ujjgyakorlatként is - az álmok világába visszanyúlva behatóan tanulmányozni az álmok jelentését.
Az első nagy rendszerező elme, aki a kezdetben talán képtelenségnek tűnő tudományos módszerességgel vette górcső alá az álmokat, Sigmund Freud bécsi orvos-pszichiáter volt. Természetesen a tudósok korábban is nyilvánítottak véleményt álomügyben, de az első tudományos értékű átfogó művet, az Álomfejtést (Die Traumdeutung, 1900.) Freudnak köszönhetjük. Freud pedig ennek a munkának köszönheti az analízis kifejlesztését, annak a tudományos módszernek a magalapozását, amelyre a terápiás pszichoanalízisek és a tudományos álomfejtések ma is épülnek.
Freud óta egészen napjainkig számos nagy elme bizonyította az álomfejtés létjogosultságát mindennapi életünkben. Carl Gustav Jung, svájci orvos például megengedte magának azt a luxust, hogy meglássa Freud nézeteinek hiányosságát, és ebből kiindulva tovább fejlessze - egyebek között - az álomértelmezés tudományos módszerét. Ő volt az, aki megsejtette, hogy az álmok különös szimbólumai, képei mögött egy különös világ, a tudatalatti húzódik meg.
Napjainkban egyre világosabbá válik, hogy az álmok többfunkciós adatbázisként működnek az emberi elme számára. Az intuíció segítségével feltárják a várható jövőbeli eseményeket, segítenek a döntések meghozatalában, és legfőképpen egyéni személyiségfejlesztő módszerrel szolgálnak.
Míg a személyiségfejlesztő módszerek az általános emberi vonatkozásokon alapulva működnek, addig az álmok azt is érzékelik, hogy az álmodó miben és miért tér el attól, amilyen igazán lehetne, és ami hozzá segítené őt a teljesebb, céltudatosabb, ezáltal boldogabb élethez, sőt egyéni megoldással is szolgálnak. Ma már számtalan, az álomra épülő, és az álmot felhasználó módszer létezik, amit akár tanfolyami keretek között, akár egyénileg is elsajátíthatnak az érdeklődők. Ide tartozik az álomdiagnosztika, a tudatos álmodás, az álomprogramozás vagy akár az agykontrollból jól ismert álomüzenet-küldés is.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az álmok végső soron az ezotéria, a testen kívüli érzékelések birodalmába tartoznak. Ezoterikus körökben alapelvként ismeretes, hogy mindenki a saját egyéni útján jut el a tökéletes, isteni részéhez, a középponthoz, ám az, hogy az egyéni úthoz egyéni módszerek is kellenek, azt a legtöbb ezoterikus iskola figyelmen kívül hagyja, és épp úgy, mint a vallások, ezek az ezoterikus iskolák is egyetlen boldogító lehetőségnek mutatják magukat.
Csak az utóbbi időkben merült fel az a lehetőség, ami pedig évezredek óta az emberek rendelkezésére áll, hogy az egyedi, személyre szabott módszereket az álmokból merítsék az emberek.
A legújabb, és egyes álomfejtők által egyre inkább hangoztatott felismerés, hogy az álmok úgy is kifejtik áldásos hatásukat, ha az álmodó nem tudja megfejteni őket. Elég, ha csak elgondolkodik rajta, ha intenzívebben foglalkozik az álommal, és megpróbálja megfejteni. Nem baj - állítják a legújabb felismerés hívei - ha nem sikerül. A fontos, hogy foglalkozzunk vele, és hagyjuk, hogy álmaink hassanak ránk.
|