|
Egyiptomi halottkultusz...
Kalypszo 2006.08.27. 08:47
 Mumia..
Mumifikálás..
Halottak könyve..
Koporsók és szarkofágok..
Túlvilág..
| Mumifikálás |
 |
|
A mumifikálás hosszadalmas technikai eljárásának és szertartásainak az volt a célja, hogy tartósítsák a gazdag egyiptomiak testét. Azért dolgozták ki ezt az eljárást, mert úgy gondolták, hogy ha a lelkük nem találja meg és nem ismeri fel az emberi formáját, nem juthatnak tovább a túlvilágra.
A mumifikálás első lépéseként a holttest oldalán vágott nyíláson át eltávolították a belső szerveket. A szívet – amelyet az intelligencia és az életerő központjának tartottak – megtartották, az agyat az orron keresztül kikaparták és eldobták. A többi szervet kanópuszedényekbe helyezték.
Ezután a testet megtöltötték és befedték száraz nátronnal. Miután a só 40 nap alatt minden nedvességet kiszívott, a testet megtöltötték gyantába áztatott vászonnal, nátronnal és illatos fűszerekkel, majd lezárták nyílásait. Végül gyantával borították, bepólyálták és a papok amuletteket helyeztek el a rétegek között.
A teljes folyamat – melyet bonyolult varázsigék és imák kísértek – mintegy 70 napig tartott. Az így tartósított testek évezredekig megmaradtak.
| Halottak Könyve |
 |
|
A Halottak könyve azokra a halotti szövegekre hivatkozik, amelyeket az ókori egyiptomiak 'a fényre való kilépés varázsigéjének' neveztek. A jóval korábbi szövegeken alapuló könyv mintegy 200 varázsigét tartalmazott, de végleges változata nem volt.
A Holtak könyve az Óbirodalom piramisszövegeiből fejlődött ki – a világ legősibb halotti szövegeiből. Ezeket a varázsigéket és szertartásokat csak a legmagasabb rangú egyiptomiak sírjának falára írták fel. A Középbirodalom idején ezek a titkok már mindenki számára, aki szertartásos temetést engedhetett meg magának, elérhetők voltak. A szövegeket a koporsók belső falára írták, hogy a múmiák elolvashassák azokat. Végül ezekből a koporsószövegekből állt össze a Halottak könyve, melyet széles körben használtak az Újbirodalom idején.
Az egyiptomiak számára a szív volt az élet központja, ezért négy varázsige is az elhunyt szívének védelmezéséről szólt. A 23. varázsige, a 'Száj megnyitása' döntő fontosságú volt, mert visszaadta a múmiának a túlvilági életben fontos szerepet játszó életfunkcióit.
| |
|
 |
|
|
 |
|
|
| Koporsók és szarkofágok |
|
|
A koporsók és szarkofágok két szempontból is fontosak voltak: megvédték a múmiát a pusztulástól, illetve státusszimbólumként szolgáltak. A gazdag egyiptomiak múmiái több egymásba helyezett, ragyogóan kifestett és gazdagon díszített ember alakú koporsóban feküdtek, a koporsókat pedig egy nagy, szögletes szarkofágba zárták.
Az első koporsók egyszerű faládák voltak, amelyeket szemek (hogy az elhunyt kiláthasson) és koporsószövegek díszítettek. Esetenként egy ajtót is festettek rájuk, hogy az elhunyt majd 'kiléphessen' rajta.
A Középbirodalom idején már többnyire ember alakú koporsókat használtak, amelyeket a múmiapólyára emlékeztető módon vízszintes és függőleges hieroglifasorokkal díszítettek. A koporsókat kívül-belül gazdagon temetési jelenetekkel, koporsószövegekkel, istenek és istennők képeivel valamint szárnyas szkarabeuszokkal festették ki (a királyokét aranyozták). A koporsó hátára festett fehér 'hátgerinc' az elhunyt őseit sorolta fel.
A belső koporsóban a múmiát gyakran még egy ember alakú, festett fatábla is fedte. Végül az egymásba ágyazott koporsókat egy szögletes szarkofágba helyezték, amelynek a tetején a sakálfejű Anubisz ült védelmezőn.
| |
|
|
 |
|
|
| Túlvilág |
|
|
Az egyiptomiak úgy hitték, hogy minden ember a fizikai test mellett rendelkezik egy 'ká'-val – életerővel, amely fennmarad a halál után is. A 'ká'-nak mindarra szüksége van, amire az élőknek, az élelem mellett a szórakozásra és mesterségének a szerszámaira is. Ezért helyezték el ezeket az élelmiszereket és tárgyakat a sírokban.
A halál utáni élet eléréséhez fontos volt, hogy a 'ká' újra egyesüljön a fizikai testtel, ezért balzsamozták be a holttesteket. De mivel a fizikai test nem juthatott el a sírból az alvilágba, az ember 'bá'-jának (a személyiségének) kellett ezt az utat megtennie.
Amikor a 'bá' és a 'ká' egyesült, elindulhattak a végső égi állomás felé, a napfény és a csillagok közé, ahol az elhunytak 'akh'-ként (vagy lélekként) támadtak fel, és elnyerték az öröklétet.
| |
|
 |
|
|
|
|
| |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
