|
A Jézus történet
2006.12.09. 22:27
A történeti Jézus
Jézus életéről való ismereteink írott forrásait i. sz. I-II. századi római és zsidó írásos feljegyzések – mint például Josephus Flavius –, a négy, nagyobb keresztény egyházak által hitelesnek tekintett (kanonizált, ún. krif), és számos, általuk nem elfogadott (apokrif) irat képezi. A világi és egyházi történészek egy része egyetért abban, hogy a négy elfogadott evangélium alapját képező iratok Jézus életének emlékeként íródtak, ezért elfogadják, hogy Jézus életének az evangéliumokban olvasható leírása alapot nyújt Jézus életének és halálának történeti kutatásához.
Történészek más része vitatja, hogy létezett Jézus vagy hozzá hasonló személy [1],[2], a Jézus létezését elfogadók egy része pedig megosztott az evangéliumok beszámolóinak történetiségét illetően. Úgy vélik, hogy ezek nem tekinthetők a kérdéses események őszinte és tárgyilagos leírásának, hiszen azokat Jézus követői írták le és szerkesztették tovább. Leginkább Jézus feltámadásában, és más, az evangéliumokban említett csodákban kételkednek.
Van a történészeknek egy olyan része is, akik nem vitatják, hogy létezhetett egy Jézus nevű vallásreformer vagy szabadságharcos, akit kivégeztek. Viszont úgy gondolják, hogy Jézus élettörténetének a túlnyomó többsége korát megelőző korok vallásaiban, mitoszaiban is szerepelt [3]. Szerintük, ha létezett is Jézus, az élettörténetét kiszínezték, felnagyították és csodás elemeket szőttek bele.
Ez alapján kétségbevonják azt, hogy ezek a történetek eredetiek, és hitelesek. E szerint az evangéliumok többé-kevésbé átvételekből, túlzásokból, kiszínezésekből és kevés, vagy semennyi valóságból álló mítoszok. Acharaya (1999) és Mach (1989) arra példa, hogy bizonyos nézetek szerint az Újtestamentum nem hiteles, esetleg Jézus nem is létezett. Jackson (1985) a keresztény mítosz gyökereit kutatja más vallásokban, és ezzel hitelességét kritizálja (eredeti kiadás a 20. sz. elején). Vermes Géza kiemelkedő magyar Jézus-kutató, az envangéliumok árnyalt, mértéktartó, nagyon részletes történelmi elemzéseiről írt számos könyvet.
A kereszténység kialakulásának kutatásában fontos esemény volt, az ún. holt tengeri, vagy más néven qumráni tekercsek felfedezése. A tekercsek és az abban leírtak bizonyíthatóan régebbiek voltak, mint Jézus állítólagos kora, és tartalmazták az esszénus tanítások jó részét. Az esszénus hagyományokat sokan rokonítják Jézus közösségének hagyományaihoz, sőt, bizonyos nézetek szerint Jézus maga is járt a qumráni kolostorban. A tekercsek anyagára támaszkodva a nemzetközi szakirodalomban megjelentek olyan tanulmányok is, amelyek szerint a kereszténység a Qumránban élő esszénus szektától és nem Jézustól eredeztethető.
Mások szerint a keresztény evangéliumok nemcsak a judaizmusból merítettek, hanem a perzsa zoroasztrizmusból, Izisz és Ozirisz vallásából és a pogány görög filozófiai tradiciókból. Jézus irodalmi élettörénete a legerősebben Mithrász élettörténetével mutat egyezőségeket.
A i. sz. I. században elhunyt Yuz Asaf vallástanítót, akinek mauzóleuma az indiai Khanyarban található, tisztelői és követői - az ahmadik, egy 3-4 milliós lélekszámú vallási csoport - a történeti Jézussal azonosítják.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
