|
Vallásos nézőpontok
2006.12.09. 22:27
Keresztény
Ravennai Krisztus ábrázolás
Az Újszövetség, és az arra épülő hagyományok alapján a legtöbb mai keresztény azon a hiten van, hogy Jézus az Ószövetségben megjövendölt és várt Messiás (görög szóval Krisztus), a „Felkent Megváltó” (János evangéliuma 4:25-26), az Isten Fia. A Szentháromságban hívők (vagyis a legtöbb keresztény egyház) hite szerint egyenlő Istennel, az Atya fia, azonban nem egyenlő az Atyával, hanem az Atyával és a Szentlélekkel együtt az Isten egyik megjelenési formája, aki elküldte az emberiségnek a Szentlelket, hogy a benne hívők örök életet nyerjenek (János evangéliuma 3:16). A keresztények hitvallásaikban is megemlékeznek Jézusról. A legtöbb hitvallás tartalmazza a következő megállapításokat:
- Jézus a láthatatlan Isten képmása, aki által és akire nézve teremtetett minden.
- Valóságos Isten, aki az emberiség megváltásáért emberi testet öltött magára.
- Istenségére nézve öröktől fogva az Atyától való.
- Emberi létére nézve az időnek teljességében Szentlélektől fogantatva, Szűz Máriától született.
- Hiszik, hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása kegyelemből, Jézus Krisztusnak, az Atya Isten egyszülött Fiának közbenjáró áldozata által történt.
- Az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen vállalva, kereszthalálával teljes engesztelést szerzett.
- Jézus halála után feltámadt (harmadnapon), majd fölment a mennyországba (ahol az Atya jobbján van).
Hiszik, hogy Isten minden bűnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által szerzett megváltást. Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy elutasítja ezt a fölajánlott kegyelmet.
A keresztény teológia Jézussal kapcsolatos kérdéseit először a 325-ben tartott niceai zsinat határozta meg. A legtöbb keresztény közösség egyetért ebben (katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták stb.).
A krisztológia nevű tudományág azzal foglalkozik, hogy ki volt (vagy éppen nem volt) Jézus a hittudomány szempontjából. A krisztológiai érvelés Isten létezését Jézus létezése, és saját magáról való kijelentései alapján kísérli meg bizonyítani.
A Jézus istenségét érintő kérdéseket az ún. Egyetemes zsinatokon tárgyalták és szavazták meg. Az első ilyen zsinatot I. Konstantin tartotta 325-ben a kis-ázsiai Niceában a birodalom egységének fenntartására, de a döntést az eredetileg hitelvi vitát a politika eszközévé is formálta. Ezen zsinatok során egy a korábbinál egységesebb egyház formálódott, amelynek során bizonyos eltérő szektákat felszámoltak (ld. ariánusok).
A fővonalban lévő kereszténységen kívül álló néhány, magát szintén keresztényeknek valló csoport – mint pl. a Jehova Tanúi, unitáriusok és a Keresztény Tudósok stb. – nem hisznek Jézus istenségében, csupán Istentől megihletettnek tartják. Más, magukat szintén kereszténynek valló közösségek (például a mormonok) szintén eltérően vélekednek Jézus isteni mivoltáról.
-
Muszlim
A muzulmánok Jézust az iszlámnak a Koránban megjövendölt egyik prófétájának tartják. Az iszlámot követő muszlimok azon a nézeten vannak, hogy Jézus (akit ők Iszának neveznek) Izráel egyik prófétája és maga a Messiás volt ugyan, de a csodákat Jézuson keresztül Isten maga vitte végbe. Ők a Jézus istenségébe vetett minden hitet az iszlám egyistenhitével összeegyeztethetetlen eretnekségnek tartanak. Az ettől eltérő, egyes síita és szunnita hittudósok által eretnekségnek tekintett muszlim hitek közé tartozik a Ahmadijja Muszlim Dzsamaat (a 19. század végén élt, Qadianból származó Mirza Ghulam Ahmadot követő muzulmán közösség.) Az ő hitük szerint Jézus küldetése nem egyszerű tanítás és jövendölés volt csupán, hanem a zsidó nép (az elveszett tíz törzset beleértve) hitének megújítása. Ennek alapján ők azt tartják, hogy Jézus nem halt meg keresztre feszítésekor, és Ahmadot a Mohamed próféta által is megjövendölt visszatért Jézusnak tekintették. Az 1844-ben a perzsa Szijjid `Alí-Muhammad (aki később „Báb”-nak – arabul „Kapu” – hívta magát) által alapított Bahá'í Hit Jézust a Mózestől Krisnán, Buddhán és Zoroaszteren keresztül Mohamedig, és Bábig terjedő sorban az Isten által elküldött apostolnak tekinti és Isten testbeni megnyilatkozásának tartja.
Zsidó
A zsidóság általában Jézust egy hamis messiásnak véli és a vallásos zsidók még mindig várják az igazi Messiás eljövetelét. Sokan közülük Jézust csupán egy jelentéktelen csodatevőnek, vagy bukott lázadónak tekintik, de néhányan elismerik hogy nagy tanító volt. Némely hittudós úgy hiszi, hogy a zsidó Talmud (lényegében az Ószövetségben is olvasható, Kr. e. 600-ban szerkesztett törvények könyve) Jézust Jesunak (héberül ישו azaz a „yemach shemo vezichro” héber kifejezés betűszója amit „felejtsd el a nevét”-nek lehetne fordítani) hívja, ami nagyon közel áll a Jesua személynévhez (vagy éppenséggel annak egy szójátékaként tekinthető.) Sokan elutasítják ezt a nézetet.
Az egyetlen máig létező ősi zsidó eredetű gnosztikus szekta, a mandeusok (vagy "szábeusok" [4]) képviselői Jézust álprófétának tekintik, saját vallási irányzatukat pedig Keresztelő Szent János azon tanítványaitól eredeztetik, akik nem követték Jézust.
Hindu
A hinduizmus megosztott Jézus megítélésében. Némelyek úgy tartják, hogy ő csak egy ember volt, mások nagy gurunak vagy jóginak vélik, megint mások pedig egy avatárnak (istenség földi megtestesülése) gondolják. Vannak, akik Jézust a Teozófia Felemeltetett Mesterének, vagy annak egy hajtásának tartják, és bizonyos elméletek úgy vélik, hogy gyermekkorát egészen a nyilvános munkájának elkezdéséig (azaz 6-től 29 éves koráig) Egyiptomban töltötte a görög Hermész és az egyiptomi Thot istenek rejtett (okkult) tudományai, valamint a Himalájában a miszticizmus tanulmányozásával.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
