|
Jézushoz kapcsolódó egyéb ismeretek
2006.12.09. 22:30
Jézushoz kapcsolódó egyéb ismeretek
Neve
Jézus Józsué után kapta a nevét. A név eredeti héber formája ugyanis Jésua (ישׁוע), ami az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben szereplő nagy zsidó vezető, Józsué nevének. Ez a zsidók között akkoriban igen gyakori személynév a hosszabb Jehósua (יהושע) alakban is szerepel az Ószövetségben. A név jelentése „az Úr a Megváltó” vagy szó szerint: „Jahve megvált”.
A Jésua név betű szerinti átírása volt a görög Ιησους (Jészúsz) a Szeptuagintában. Ez terjedt el azután a kereszténységgel együtt az egyes nyelvekben, így a magyarban Jézus alakban.
A muzulmánok Jézust Isza (عيسى) néven ismerik.
Jézus apai neve „ben Juszef” azaz „József fia” lehetett. Jézust teljes arámi nevén tehát Jésua ben Juszefként ismerhették.
A keresztények sokszor Názáreti Jézusnak is hívják. Ez édesanyja, Mária szülővárosa.
-
Születésének és keresztre feszítésének dátumai
A keresztre feszített Jézus
Jézus születésének és keresztre feszítésének adatait legrészletesebben az evangéliumok tartalmazzák, de mivel azok a történelmi események dokumentálása helyett egy filozófia és vallás terjesztésére íródtak, Jézus születésének és keresztre feszítésének pontos dátumát illetően jelentős viták alakultak ki még a keresztény hittudósok között is.
Máté evangéliuma Jézus születését Heródes király – aki elrendelte a két év alatti kisgyermekek lemészárolását (Máté 2:16) – idejére teszi. A zsidó történész, Josephus beszámolója szerint röviddel Heródes halála előtt holdfogyatkozás volt. Asztronómusok ezt Kr. e. 4–re teszik, ami alapján Jézus legvalószínűbben Kr. e. 6-ban született. Lukács evangéliuma viszont Jézus születését a szíriai Cirénius helytartósága alatt tartott népszámlálás idejére teszi. Josephus szerint ez Kr. u. 6-ban történt. E két eltérő beszámoló közötti ellentmondások feloldására számos magyarázat született. Némelyek azt gondolták, hogy Josephus tévedett, és Ciréniusnak volt egy másik, rövidebb uralkodása Heródes idején is, vagy hogy Josephus a népszámlálás befejezési idejéről számolt be. Mindenesetre Jézus születésének pontos dátuma történelmileg ellenőrizhetetlen.
Születésnapja
Egy tradícionális ábrázolás Jézus betlehemi születéséről.
Nemrégiben kelet-ázsiai történészek kiszámították, hogy a Halley-üstökös a Han-dinasztia idején 70 napig volt látható Kr. e. 6-ban. Sokan úgy vélik, hogy ez az égi jelenség lehetett vagy volt a Máté 2-ben megemlített „Csillag” ami a háromkirályokat Betlehembe vezette. Ez azonban a télidő helyett nyárra helyezi a születés idejét. Ezzel értenek egyet azok is, akik azt mondják, hogy nehéz elképzelni azt, hogy a pásztorok télen, (Lukács 2:8 szerint) a szabad ég alatt őrizték volna nyájukat. E számítások mellett számos jelképes okfejtések, más különböző eredményeket is produkáltak. Mindezek ellenére Jézus legvalószínűbben október és március között született.
A kultúrtörténelmi kutatások eredményeiből úgy lehet érteni, hogy a Jézus születéséről való megemlékezés csak a második században alakult ki. Az antiochiai Teofiliusz (171–183) egy feljegyzésében megemlíti, hogy a gaulok azt állítják, hogy mivel ők az Úr születéséről december 25-én emlékeznek meg, úgy a húsvétot március 25-én kellene megtartaniuk. 202-ben Hippolitusz a Dániel könyvéhez írt magyarázatában azt írta, hogy Jézus Augustus császár 42. évében, december 25-én, egy szerdai napon született Betlehemben. (Számunkra esetleg feltűnő módon nem írt semmilyen ünneplésről.) Az akkori kor szellemét egyébként jól tükrözi az, hogy Órigenész a 245-ben, Mózes harmadik könyvéről írt nyolc hitszónoklatában erőteljesen elítéli Jézus születése megünneplésének még a gondolatát is. A következő évszázad során azonban az ősi pogány szokások lassan-lassan fellazították ezeket a józan életszemléleteket.
A görögkeleti egyházakban a zsidó hanuka („Fények Lakomája”) folytatásaként ünnepelték Istennek emberi formában való megjelenését. Ez a január 6-án tartott ünnepi lakoma eredetileg az istenség láthatóvá válását (teofánia) (mint pl. Ésaiás 6:1, vagy az égő csipkebokor) ünnepelte és Epifániának (Vízkereszt = a Szentlélek galamb formájában való leereszkedése Jézus megkeresztelésekor) hívták, valamint magába foglalta a Jézus születéséről, a Háromkirályok látogatásáról, Jézus gyermekkoráról és megkereszteléséről való megemlékezéseket.
Rómában a téli napfordulónak hagyományosan nagy jeletőséget tulajdonítottak és az év e legrövidebb napján ünnepelték a nap visszatérését, ami a Julianus-féle naptárban december 24-re esett, ugyanúgy, mint az ősi pogány napisten, Mithrász fesztiválja. Ez a hagyomány nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Epifánia római megfelelőjét a 4. század elejére már hivatalosan is ezen a napon ünnepelték, mint Jézus születésének napját. Annak ellenére, hogy a szírek és örmények (akik kitartottak a január 6-án tartott vendégség mellett) a rómaiakat napimádó bálványimádással vádolták, a római császár 400-ban birodalmi parancsában elrendelte, hogy a színházak vízkeresztkor, húsvétkor és karácsonykor zárva legyenek. Továbbá I.(Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Jézus születésnapjává, ami addig a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésnapja, illetve annak ünnepnapja volt.
A keleti és nyugati szokások közötti ezen különbségek idővel kialakították a tizenkét napos karácsonyi ünnepet, ami a Jézus születésének a latin december 25-től a bizánci január 6-ig tartott, és magába foglalta a hanuka keresztény megfelelőjét, az Epifániát, a Háromkirályokat és a Vízkeresztet is. Magyarországon még mindig kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk egymásnak, annak ellenére, hogy sokaknak nem tűnik fel az ünnepek többes száma.
Keresztre feszítésének időpontja
A keresztre feszítés időpontját érintő viták sem lesznek valószínűleg soha eldöntve. A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus (egybehangzó) evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. Az előzőek leírása szerint az Utolsó Vacsora egyértelműen a zsidó Húsvéti Bárány elfogyasztását jelentette (2Móz12 emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt. János azonban úgy írja le ezt a történetet, hogy az arimátiai József – Pilátus engedélyével – Jézus holttestét még az ünnepi előkészületek előtt helyezte el a közeli új sírba (Ján19:42), ami azt jelenti, hogy az Utolsó Vacsorát legkésőbb a zsidó Húsvét előtti estén tartotta Jézus tanítványaival. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos kísérlet történt, de a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy (Ján13:1 alapján) Jézus tudta, hogy eljött az utolsó órája és emiatt az Utolsó Vacsorát előbbre hozta keddre vagy szerdára (ilyen módon több idő juthatott a keresztre feszítés előtti eseményekre is.)
A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.) Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint Sejánusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Sejánus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) Ha azonban elfogadjuk azt, hogy Tiberius uralkodását sokan Augustus császár halála előtti hatalmával kezdik (Kr. u. 11), akkor Keresztelő Szent János munkásságának kezdetét Kr. u. 26-ra lehet tenni, ami Jézus halálának legvalószínűbb időpontját Kr. u. 30. április 7-re teszi. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a zsidók időszámításukat a Nap és a Hold járására alapozták, dátumaikat holdfázisokban fejezték ki, és a mai naptárakat csak a Kr. u. 5. században kezdték el számításokra alapozni, a korábbi dátumokat, és hogy azok a hét melyik napjára estek, pontosan meghatározni csaknem lehetetlen.
A feltámadás
Az Újszövetség, különösen az evangéliumok tanítása szerint Jézust a keresztre feszítését követő harmadik napon Isten feltámasztotta. „Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.” (Máté 12:40) Ez az az esemény, amit a keresztény szóhasználatban „Jézus Krisztus feltámadása”–ként említenek, amit a legtöbb keresztény minden évben húsvétkor megünnepel és amit egy, a hitük központját képező történelmi tényeként kezelnek.
A feltámadás olyan nagy jelentőségű a kereszténység számára, hogy I. Konstanin idején a hét hetedik napja (Sabbath azaz szombat) helyett a hét első napja, vasárnap lett a hét fő istentiszteleti napja. Ennek eredete a Máté 12:40-ben olvasható „három nap, három éjjel”-ben keresendő: Jézus pénteken halt meg, naplemente előtt, így vasárnap éjszakán kellett feltámadnia, azaz mikor Mária Magdolna a hét első napján kiment a sírhoz (Ján20:1), az hétfőn volt (Ennek Máté 28:1 ellent mond: eszerint vasárnap reggel támadt fel az Úr.) Bizonyos mai keresztény szekták a Sabbathnak ezt az önkényes áthelyezését a 2Móz31:14 alapján („Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közűl.”) Isten előtt irtózatos bűnnek tartják, és némelyek a Fenevad Bélyegének vélik.
Meg kell azonban említeni azt is, hogy némely szabadelvű, liberális keresztény nem fogadja el Krisztus testbeni feltámadásának tényét (mint például John Shelby Spong), a nem keresztények pedig Jézus feltámadását különböző fokon csupán hitregének, képzelt dolognak, vagy egyszerű kitalálásnak vélik. Emellett a mormonok hite szerint Jézus feltámadása után a világ minden részén – Amerikát is beleértve – megjelent a benne hívőknek.
Ereklyék
Számos, Jézushoz kapcsolódó ereklye van. Ezeket sokan tisztelik, mások mind valódiságukban, mind a nekik tulajdonitott hatásokban kételkednek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
