|
Karácsonyi szokások Olaszországban
Kalypszo 2006.12.09. 23:10
Karácsonyi szokások Olaszországban
Olaszországban a karácsonyfát már dec.8-ától kezdve díszítik. Emiatt nemigen hasznŕlatos az adventi koszorú. Nagyon népszerű viszont a betlehemi jászol készítése, nemcsak a templomokban, de az otthonokban is. Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia (S.Lucia), a Télapó (Babbo Natale), illetve a Befana hozza. Korábban vidéken használatos volt a mi betlehemezésünkhöz hasonló népszokás.
Betlehemi jászol
Az első jászol készítését Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják, de ez nem egészen helyes. A szentre, 1222 karácsonyán Betlehemben járván, nagy hatást tett az ottani karácsonyi liturgia. Visszatérvén, engedélyt kért a pápától, hogy hasonló módon ünnepelhesse meg a karácsonyt a következő évben. Mivel azonban az akkori egyház tiltotta az előadásokat, a pápa csak azt engedélyezte, hogy templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. Szent Ferenc a szalmával bélelt barlangba egy jászlat állított, élő állatokkal, amely mintegy háttérképként szolgált, miközben a szent prédikált a környékről összegyűlt híveknek.
A mai értelemben vett első jászlat Arnolfo di Cambio készítette márványból 1283-ban és ma is látható a római Santa Maria Maggiore bazilikában. Az ötletet hamarosan más templomok is átvették, saját változatukat megvalósítva.
A barokk és rokokó korban a jászolkészítés elterjedt az egész országban, a templomokból a házakba is eljutott, profán elemekkel bővülve. A hagyományos szereplőket kiegészítő, az adott kor divatjának megfelően öltöztetett alakok sokszor hétköznapi jeleneteket, mesterségeket, stb. ábrázoltak, gyakran háttérben szorítva az eredeti figurákat. A jászolkészítés önálló, jövedelmező mesterséggé fejlődött. A jászolkészítés fő központjai Genova, Nápoly és Szicília voltak. A gazdagok és az egyháziak versengtek, hogy egymást felülmúlják. Egyes jászlak nagyon fényűzőek voltak (arannyal, drágakövekkel díszítve), távol a karácsony igazi szellemétől. A népies változatban az alkalmazott anyagok természetesen sokkal egyszerűebbek. Genovában fa, Nápolyban főleg terrakotta, Szicíliában terrakotta, gipsz vagy viasz szolgált az alakok megformálásához. Sok jászol valóságos képzőművészeti alkotásnak számít. A jászolok gyakran mechanikus elemeket is tartalmaznak (pl. működő malmok, vagy patakok; változó megvilágítás, amely a nappal és éjszaka váltakozását utánozza). Nápolyban nagyon látogatott a jászoljairól híres S.Gregorio Armeno utca.
Olasz karácsonyi édességek és eredetük
Panettone
 |
Magas, kerekded sütemény, mazsolával és kandírozott gyümölccsel gazdagítva. A legenda szerint Ludovico il Moro udvarában találta fel egy Toni nevű, magát szakácsnak rögtönző szolga. A sütemény rögtön elnyerte az asztalnál ülők tetszését, valaki felkiáltott: Éljen Toni süteménye! Innen a név: panettone (pane di Toni - Toni kenyere) |
Pandoro
 |
Csillag alapú, magas, kúpszerű, kuglófra emlékeztető foszlós kalács. Veronából származik, a színe aranysárga, valószínű innen ered a neve: pan di oro = aranykenyér. Mások szerint a nevét onnan szerezte, hogy a fényűző velencei gazdagok asztalán vékony aranylemezkékkel díszítve tálalták. |
Torrone
 |
Hosszúkás és lapos, ostyába burkolt édesség, cukormasszába ágyazott manduladarabokkal. Több változata is van, puha vagy kemény cukorból, ostya helyett csokoládéval bevonva, illetve a mi mogyorós csokinkhoz hasonló variáns is létezik. A legenda szerint a cremonai cukrászok nászajándéka volt Bianca Maria Visconti és Francesco Sforza esküvőjére (1441). Nevét a város Torrazzo nevű tornyáról szerezte. |
Panforte
 |
A panforte Sienából származik, a XII. században készítették először a város kolostorjaiban. Erősen fűszerezett (innen a neve: forte = erős), liszt, mandula, cukor és méz hozzáadásával készített, ostyába burkolt kerek, lapos édesség, amelyet torta módjára szokás felvágni. |
Befana
|
A Befana (az Epiphania = születés szóból) egy csúf, de jóindulatú boszorkány, amely Vízkereszt napján érkezik seprűnyélen, a kéményen keresztül bejutva a házakba ajándékot (főleg zoknialakú csomagba rejtett édességet) hoz a gyerekeknek. A hagyomány szerint a Befana a Szentestén nem akart a pásztorokkal együtt Jézus keresésére indulni, csak később ért oda az ajándékokkal és már üresen találta a jászlat. Így azóta is bolyong, és keresi a gyermekekben a kis Jézust, ajándékait osztogatva. Hasonló hagyomány létezik orosz földön is (Bábuska). |
 |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
