|
A kereszténység történelmi kinyilatkoztatáson alapuló dogmatikus vallás. Alapítója, Jézus Krisztus a római uralom alatt élő zsidóság megváltót váró légkörében lépett fel i.sz. 30 körül. Jézus üzenetét elsősorban (de nem kizárólagosan) a zsidókhoz, Isten választott népéhez intézte. Tanítása beilleszkedett az ószövetségi kinyilatkoztatás kereteibe, de sok tekintetben forradalmasította, túllépte azt. Jézus a legfőbb parancsolatot az Isten és az embertárs iránti szeretetben határozta meg. Isten országának eljöttét hirdette és megváltást ígért a bűnbánóknak és a megtérőknek. A keresztények hite szerint Jézus nem egyszerűen Isten küldötte volt, hanem maga a világot üdvözítő, megtestesült Isten.
A keresztények számára Krisztus az Isten által a patriarcháknak (ősatyáknak) megígért és a próféták által megjövendölt Messiás, Isten egyszülött fia, aki az emberiség megváltásáért öltött testet, hogy bűneikért szenvedjen, meghaljon, s az Ég haragját kiengesztelve, lehetővé tegye üdvözülésüket. Jézus Krisztus kereszthalála után harmadnapra feltámadt, negyven nap múlva felment a Mennybe, s pünkösdkor az apostolokhoz elküldte a Szentlelket, akik megerősödve hitben és bátorságban, előbb Jeruzsálemben, majd a távoli országokban is hirdetni kezdték Jézus tanításait. Az apostolok halálával a keresztény kinyilatkoztatás lezárult.
A kereszténység első gyülekezetei az i.sz. I. század közepe táján keletkeztek Palesztinában, amelyek hamarosan egyházzá szerveződtek. A kereszténység ezt követően elterjedt az egész Római Birodalom területén, majd az idők folyamán különböző felekezetekre szakadt. A XI. században bekövetkezett egyházszakadás következtében nyugaton a katolikus (latin) egyház lett egyeduralkodóvá, keleten pedig az ortodox (keleti) egyházak szilárdultak meg. A XVI. században a polgári fejlődéssel egyidejűleg új, reformált, protestáns keresztény egyházak jöttek létre, majd később megjelentek ezek elágazásai is.
A kereszténység világvallásként: világértelmezés (hit), magatartásmodell (erkölcs), istentiszteleti mód (liturgia) valamint szervezeti és közösségi forma (egyház). A kereszt, mint vallásos jelkép, Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeztet. Krisztus szenvedésének, a bűn és halál feletti győzelmének szimbóluma. Mivel Jézus kereszthalállal váltotta meg az emberiséget, a kereszt jelenti Jézus halálának hitben való elfogadását is, amelynek szentségi megalapozása a keresztség. Ennek az életben való megnyilvánulása pedig, a megfeszített Jézus tanításainak követése.
A kereszténység alaptanítása
A kereszténység lényege az Isten- és emberszeretet. Két legfőbb parancsolata: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből" és "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat".
A keresztény istenfogalom szerint Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Ő az egyetlen, öröktől fogva és mindörökké változatlanul, kizárólag önmagától létező, abszolút tökéletes lény, akitől minden függ. Személyes szellemi lény, aki mindenütt jelenvaló, mindentudó és mindenható. Végtelen tökéletességéből fakadó szeretetéből teremtette a világot, amit jóságával, bölcsességével és hatalmával irányít.
Az embert Isten "saját képmására" teremtette. Ádám - az emberiség ősapja - azonban megszegte Isten parancsát így el kellett hagynia eredeti lakhelyét, a Paradicsomot. A keresztények hite szerint ezért minden ember eredendően bűnös, és mindenkire ítélet vár. Az egyedüli kiutat Isten kegyelmének elfogadása jelenti, az ember ugyanis nem képes pusztán önerejéből üdvözülni. Isten azzal, hogy Krisztusként emberré lett, helyreállította a bűnbeeséssel megzavart üdvrendet: megváltotta az emberiséget a bűntől és annak büntetésétől, az örök kárhozattól. A Krisztusba vetett hit tehát az egyedüli lehetőség arra, hogy valaki elnyerje az üdvösséget.
Az egyház életébe való bekapcsolódás a szentségeken keresztül történik. A keresztségben megszentelő kegyelem által a megkeresztelt új életre születik és tagja lesz az egyháznak, amely Krisztus testét jelképezi. A keresztény egyház legfőbb szentsége az eucharisztia (a szentáldozás), melyet Krisztus kínszenvedésének előestéjén, az "utolsó vacsorán" mutatott be. Ez az Isten és az ember közötti új szövetség megpecsételése.
Isten az anyagi világon kívül szellemvilágot is teremtett. Az angyalok szolgáló szellemként Isten akaratát hajtják végre. Egy részük azonban gőgtől elvakultan a Sátán vezetésével elfordult Istentől, ők a gonosz szellemek (ördögök), akik az embereket kísértésekbe viszik és bűnökre csábítják.
A keresztény tanítás szerint a lélek a halál után elkövetett tetteinek megfelelően elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. Az igazak örök életre mennek, a bűnösök pedig a pokolba kerülnek. Egyes keresztény felekezetek szerint azok, akiknek halálukkor bocsánatos bűnük volt, a "tisztítótűzbe" (purgatórium) kerülnek, hogy ott szenvedéseik révén megtisztuljanak. Az idők végezetén Isten feltámasztja majd a halottakat, a lélek ismét egyesül korábbi testével és eljön az utolsó ítélet napja. A világ vége szoros összefüggésben áll Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelével, a paruziával. A régi világ megszűnik, és egy új világ kezdődik, melyben Isten uralkodása alatt igazság, szeretet és béke lesz a Földön.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
