|
Az asztrológia...
2007.01.27. 17:30
 Az asztrológia a planéták emberekre gyakorolt hatását vizsgáló tudomány. Az ember számára az egyik legjobb módszer, hogy megtanulja, ki ő, honnan jött és hová tart.
Az asztrológia feltárja a jellemet, és a jellem azonos a sorssal. Ha az ember megváltoztatja jellemét, ezzel megváltoztatja a sorsát is. Az asztrológia főleg az egészséget, betegséget, jellemanalízist, gyermek horoszkópokat, és emberi kapcsolatokat vizsgálja.
Az asztrológia csak tendenciákat jelez. Az ember akaratával irányíthatja sorsát, és ha azt dönti el, hogy halad az élet árjával, akkor a születési horoszkópban jelölt tendenciák érvényesülnek A szabad akarat gyakorlása teljes mértékben az egyéntől függ. A bölcs ember képes irányítani "csillagait". A balgát azok irányítják. Az asztrológia előrejelzéseket ad, és így az ember könnyebben felkészülhet, hogy tudjon megfelelni az életben adódó feladatoknak.
Fontos szem előtt tartani, hogy az úgynevezett "jó és rossz" konfigurációk nem a véletlen, vagy szerencse folytán adódnak, hanem múltbeli cselekedeteink eredményei - a horoszkóp megmutatja, mit tanultunk elmúlt életünkben, és így mire vagyunk hivatottak most. Ami ebből az életünkből hiányzik, az úgy szerezhető meg, hogy mindig elvégezzük az aktuális, vagy adódó feladatokat. A csillagok csak utat mutatnak, és nem kényszerítenek. Ahogy Geothe, a nagy misztikus mondta, "Ha az ember képes az önuralomra, akkor képes arra is, hogy megszabadítsa magát a korlátoktól".
Az ok-okozat törvénye ("amint vetsz, úgy aratsz") harmóniában áll a planétákkal. A lélek akkor születik le a fizikai világba, amikor a törvény és a planéták egymással harmóniában vannak. Az egó születésének idejét a "sors ura" oly pontosan szabja meg, hogy a horoszkóp - mely a sors órája - számon tartja azokat az adósságokat, amelyet az egó előző életeiben gyűjtött össze, és számon tartja azt az időt is, mikor ezeket az adósságokat meg kell fizetni, mikor az elvetett magokat le kell aratni. A végzet törvénye azonban nem egy vak törvény, mert az akaraterő mértékének megfelelően az egó bizonyos fokig módosíthatja ezt a törvényt.
Három asztrológiai faktor van, mely a csillagok üzenetét mutatja:
- a házak
- a jelek
- a planéták
Minden ház egy életterületet jelképez, a jegyek az ekliptika felosztásai, melyek házakhoz viszonyított helyzete utal az alapvető temperamentumunkra, az élethez való viszonyunkra, a planéták Isten küldöttei, melyek házakon és jeleken való átvonulása a lélek fejlődéséhez szükséges lehetőségeket adják, melyre egyéni fejlődésünk szempontjából van szükség. A planétákra tekintsünk úgy, mint a darab szereplőire. A jegyek a szerepeket jelentik és azt mutatják, hogyan alakít a "színész". A házak a különböző helyszíneket jelentik, a planéták szögkapcsolatai a tartalmat és az irányt jelölik. Minden egyes planéta meghatározott energiával rendelkezik. Ez az energia megnyilvánulhat pozitívan, vagy negatívan is. Az, hogy az energia milyen úton fejti ki hatását, azt egy adott bolygónak a többiekkel alkotott aspektusai határozzák meg.
Mivel a horoszkóp csak tendenciákat mutat, magának az Embernek a feladata eldönteni, hogyan használja ki a planetáris helyzetek hatásait. És ez saját akaraterejétől függ.
Ptolemaeus: Tetrabiblos
Áttekintés dr. Szepesi János első magyarnyelvű "Tetrabiblos" kiadása alapján:
Ptolemaeosz Klaudiosz isz. 100 körül született. Életének nagy részét Alexandriában töltötte és ott is halt meg 178 táján.
Fő műve a Magale syntaxis vagy Constructio Mathematica, amelyet általában arab nyelven rövidítve Almagest-ként emlegetnek. Ez 13 kötetben mutatja be a Ptolemaeoszi világképet.
Ptolemaeosz sokoldalú tudós volt. Az ő nevéhez fűződik többek között a Cosmographiae libri VIII című antik országismertető, valamint a háromkötetes Elementorium harmonicum, amely az akusztikáról szól. Az ókor egyik leghíresebb csillagásza és matematikusaként ismerik. Az akkori szokásoknak megfelelően jeles művelője volt az asztrológiának is.
Tetrabiblos vagy Quadripartitum című négykötetes művében foglalta össze kora asztrológiai tudományának tanításait, melyet napjaink asztrológusai is e tudomány alapjainak tekintenek. Műve 139 - 161 között készült Alexandriában.
A Tetrabiblost először X. Kasztíliai Alfonz (1252-1282) fordíttatta le arabról spanyolra. Ez volt az első hibákkal teli latin fordítás alapja is.
1484-ben Augsburgi Randolf jelentette meg először latinul.
Ezt követően 1551-ben Bázelben készült róla utánnyomás, míg az első, immár a fordítási hibáktól megtisztított kiadást Camerarius készítette el 1535-ben.
Dr. Szepesi megemlíti, hogy a görög és latin változatot Melanchton 1553-ban szerezte meg és nyomtatta ki, melynek első német fordítását dr. Pfaff Julius Wilhelm készítette el és adta ki az Astrologisches Jahrbuch 1822-23. évi kötetében. 1923-ban könyvben is megjelent Németországban M. Erich Winkel fordításában.
Ptolemaeosz könyve minden kétséget kizáróan meghatározó volt évszázadokon át az asztrológia fejlődésére. Munkájában megkísérelte összefoglalni az előző évszázadok asztrológiai tanításait és a korabeli tudományok eredményeivel támasztotta alá annak megállapításait.
Elődei (Nechepso/Petosiris, Vettius Valens vagy Firmicus Maternicus) műveiből átvette a tapasztalatokkal megalapozott tanításokat, megtisztítva az asztrológiát a vallásos, misztikus kinyilatkoztatásoktól.
Megfogalmazásai korának kultúráját tükrözik, így kifejezései a mai ember számára néha idegenül hatnak, mindez azonban semmit sem von le a mű értékéből. Az előző évszázadok és napjaink asztrológusainak többsége is Ptolemaeus Tetrabiblosára hivatkozik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
