|
Húsvéti hagyományok Belgiumban
2007.04.04. 21:56
A Hakendover-i zarándoklat legendája
Húsvéti hagyományok Belgiumban
A Hakendover-i zarándoklat legendája
Az ország keleti részén fekvő Hakendover városában 1432-ben szokatlan esemény történt. Három ifjú hajadon, akinek az ereiben nemesi vér csörgedezett, úgy döntött, lemond a világi hiúságról, és hátralévő életét remeteként tölti. A nemes gondolat kivitelezését csupán az hátráltatta, hogy ezidőtájt nem volt olyan egyházi intézmény, amely a kolostorok közösségi szellemétől eltérően gondolkodó lányokat támogatott volna templomépítési szándékuk megvalósításában. Ebből kifolyólag a három leendő remete saját templom építésébe fogott Heibout majd Steenberg lankáin. Az elhatározást tehát tett követte, eredmény viszont nem: a nappal fáradtságos munkával felépített templomot minden éjjel lerombolták az angyalok, Isten így tudatta újdonsült követőivel, hogy ezen a helyen nem kíván szentélyt látni. A három leány útmutatásért fohászkodott 12 nappalon és éjjelen keresztül, míg a 13. napon egy angyal szállt le hozzájuk és elvezette őket egy napfényben fürdő tisztásra, ahol egy templom alaprajzát látták kirajzolódni a földön. Ezen a helyen kellett hozzáfogniuk az építkezéshez és a 12 nap várakozás emlékére további 12 embert megbízniuk a kisegítő munkálatokkal, a 13. pedig, Isten felkérésére maga a Szentlélek volt. A Gondviselés következtében az építkezés nagyon gyorsan haladt és néhány héten belül már egy gyönyörű kápolna várta a messziről érkező zarándokokat.
Húsvéti hagyományok a XXI. században
A Hakendover-ben megrendezett húsvéti hagyományok minden bizonnyal az égiek szerencsés beavatkozásának, és a ma ismert zarándokhelyként nyilvántartott kegyhely felépítésének köszönhetőek. A templomban tartott több órás nagymise után a zarándokok, és az egykori keresztes hadjáratok emlékére lovon érkező helybeliek bőséges termésért fohászkodva végigjárják a tanyákat és a földeket. A legendák szerint voltak olyan gazdák, akik megtiltották, hogy a menet végigtapossa földjeiket, mivel meggyőződésük szerint a patkódobogás, és a csapatosan vonuló zarándokok nem szolgálnak a termés hasznára. A helyi krónikák viszont éppen az ellenkezőjét bizonyítják: az antiszociális /"antizarándok"/ hozzáállású termelőknek a földjén abban az évben semmi sem maradt meg, mivel visszautasították az Istenhez szóló áldáskérést. A kápolna közelében található egy árok, amely, többek között arról is nevezetes, hogy benne lévő földet az egyházi ünnepnapokon felszentelik, és a zarándokok /tetszőleges mennyiségben/ akár haza is vihetnek belőle. A néphit szerint az árokban található föld sok mindenre használható: ha kellő mennyiségben szétszórják a házban, megakadályozza a rágcsálók elterjedését, a vetőmag közé keverve bőséges termést biztosít, az állatok vizébe vegyítve viszont tökéletesen kiszűr minden fertőző betegséget. A város névadójának számító „hagedoorn"-nak nevezett fácska ágai is fontos szerepet töltenek be: ha ebből enni adnak azoknak az állatoknak, amelyek előszeretettel dézsmálják a gyümölcsfák hajtásait, rossz szokásukat azonnal megszünteti.
Tojásünnep Kruishoutem-ben
A néphit szerint a Flamand Alpok lábánál fekvő városka lakóit valaha „Eierjongens"-nak vagy Eierboeren-nek hívták. A különös szóösszetétel az egykori tojáskereskedőkre emlékeztet, akik évszázadokon keresztül öregbítették a helyiség hírnevét. Az első vásárra maga a Napkirály adott engedélyt 1670-ben, és biztosította a háztáji termékek, valamint az élő állat zavartalan forgalmazását. Kruishoutem egészen az első világháborúig, a környező falvak híres kereskedelmi központja volt, ahol nemcsak a belga, hanem a holland, német és francia tojástermelők remekei is eljutottak az igényes vásárlókhoz.
A mai húsvéti hagyományok a régi vásárok hangulatát idézik: húsvét szombatján, ünnepélyes keretek között nyitják meg a „tojásvásárt" és megválasztják a minden évben szokásos „Tojásherceget", aki tisztségét egy évig viseli. Húsvét vasárnapján körmenet indul a környéken található kastélyokba, ahol zenés, táncos rendezvények és kirakodóvásár fogadja az érdeklődőket, ugyancsak ezen a napon megválasztják a „Tojásherceg" méltó párját a „Tojáshercegnőt". Húsvét hétfő, az egyik legérdekesebbnek tűnő látványosságot, és szórakozási lehetőséget kínálja: a helység szimbólumát képviselő tojással a templom harangjának magasságába kell célozni, aki viszont nyerni szeretne, az folyamatosan követheti az apró ejtőernyőkre függesztett óriás papírtojásokat, amelyek az ünnepség megkezdésekor leengednek a templomablakból. A „tojásfogó" játék során mindenkinek az „aranytojás" megkaparintására kell törekednie, akinek ez sikerül 5000 belga franc üti a markát.
A „halszentelés"és az „Apostolok kenyere" Rupelmonde-ból
A Rupel torkolatánál fekvő városka valamikor római erődítmény volt, a középkorban viszont fontos halász, és kereskedővárossá fejlődött. Történt egyszer, hogy a halászok különös, rózsaszínes árnyalatú halfajtára bukkantak, amit szokatlan külső megjelenése miatt „májusi halnak" neveztek el. A babonás lakosság nagyon megijedt a furcsa zsákmány láttán és úgy vélték, hogy e nem mindennapi halfajta megjelenése Isten büntetése. Engesztelésként kosárba helyezték a kifogott példányokat és ünnepélyes körmenet keretében a templom oltárára helyezték, áldásért és kegyelemért könyörögve. A második világháború után a rózsaszín árnyalatú halak helyzete egy csapásra megoldódott: a nagymértékű környezetszennyezés miatt ez a faj /és sajnos egyéb fajok is/ kipusztult a folyóból. A helyiek szerint azonban, ez is a vízi démonok hibája.
Az „Apostolok kenyerének" legendája
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
