|
A tojásfestés
2007.04.05. 14:53
Tojás
A tojás is termékenység-szimbólum. Sárgája többnyire a Napot szimbolizálja, fehér héja a Fehér Istennõt, az egész pedig az újjászületést. Nem csoda, hogy a világ minden népének mitológiájában kiemelkedõen fontos helyet kapott.
Íme, egy példa a világ keletkezésére, részlet a Kalevalából.
Az írott tojásokon õsi szimbólumok figyelhetõk meg, melyek a világgal, a Földdel hozhatók összefüggésbe. (Pl. a négyes, nyolcas felosztás, szvasztika, meander-elemek, totemisztikus állatszimbólumok, növényi ornamentika.)
Õseink amulettként tisztelték a tavasszal gyûjtött és festett tojásokat. Különösen a piros színûnek tulajdonítottak különleges mágikus erõt. Az õsi idõk tojásgyûjtése, különbözõ madárfészkekben keresése is fellelhetõ a mai szokások közt: amikor gyermekeink számára Húsvéthétfõn festett tojásokat, csokinyuszikat rejtünk el a kert fái, bokrai alatt, vagy akinek erre nincs lehetõsége, a lakásban rejt el húsvéti tojásfészkeket, amit õk kitörõ örömmel kutatnak fel. A virágos, tojásos kosárka is a madárfészket szimbolizálja.
Tojásfestés
A tojásfestés kultikus cselekedet, melynek gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojás minden idõk minden kultúrájában a Nagy Istennõt, termékenység-elõsegítõ, új életet teremtõ tulajdonságát jelképezi.
Módszerek
Gombostûvel óvatosan kifúrjuk a tojás két végét és kifújjuk a belsejét. (Ha olyan díszt tervezünk, aminek a két végét apró kerek filclapocskákkal leragasztjuk, akkor nagyobb lyukat is fúrhatunk, ez egyszerûbb módszer: ehhez óvatosan dörzsöld csiszolópapírhoz a tojás két végét, körkörös mozgással, amíg annyira elvékonyodik a héja, hogy könnyûszerrel átszúrhatod a hártyáját.)
Miután kifújtad, óvatosan mosd ki a tojás belsejét langyos vízzel. Más leírások szerint a már kész hímes tojást fújjuk ki. Én ezt nem merem megkockáztatni. ;-)
Ha jó sokáig fõzöd a tojást, aztán hirtelen lehûtöd hideg vízben (hogy a hártyája belül elváljon a héjától), akkor szinte örökéletû lesz a tojás, nem kell attól félned, hogy megromlik. (Évek múlva ha megrázod, érezni fogod, hogy egy kis könnyû golyócska ugrál a közepében, ez lett a sárgájából. Ekkor már nem romlik.
A fehér héjúakon szebben mutatnak az élénk színek, de a barna héjúakon is érdekes, különleges színhatás érhetõ el, különösen a barna árnyalatokkal festve (pl. hagymahéja, tea). Nagyobb, látványosabb mintát írhatunk pl. libatojásra. (Már a strucctojás sem elérhetetlen :-)
Nem szabad meleg helyen tartani a kifújatlan hímes tojásokat, mert gáz képzõdhet bennük és szétrobbanhatnak, megbüdösödhetnek.
A méhviasszal írt tojásokat elég puha ronggyal átdörzsölni finoman, az így készült tojások még évek múlva is szépen kifényesíthetõk ezzel az egyszerû módszerrel. Egyébként szalonnabõrkével vagy hajlakkal fényesítheted ki õket.
Az írott tojásokhoz méhviaszra (vagy jobb híján paraffinra), gyertyára és írókára lesz szükségünk. Az íróka (keszice) elkészítése igen egyszerû. Sok helyen találhatsz róla leírást. Az enyém Rotring-ceruza nyelébõl és végébõl készült. A végét a nyélre merõlegesen dróttal erõsítettük jó alaposan, hogy ne mozogjon. (Segített a párom). Ebbe a kis "vályúba" olvasztjuk a viaszt, a gyertyaláng fölött, így folyamatosan írhatunk vele ill. gyorsan pótolhatjuk, ha kifogy. Mindig égjen mellettünk a gyertya, így tudunk folyamatosan dolgozni.
Irodalom:
Antalné Tankó Mária: Gyimesi írott tojások. Kolozsvár : Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1999, 64 p.
Rohlik Erzsébet, Monoriné: A varázserejû hímes tojás. [Bp : Neutron,] 1990, 94 p.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
