|
ÉBREDÉS
2007.04.15. 12:44
 Írta: Valentinyi Márta (harmony)
(2005)
ÉBREDÉS
Írta: Valentinyi Márta (harmony)
(2005)
késő éjjel elmerengtem
elmerültem tengerekben
édes álmok tengerében
olyan volt mint egy mesében
álmomban veled voltam
szeretettől meg is holtam
mert oly nagy volt szeretetem
elviselni lehetetlen
de te csókot adtál csendben
felébredtem s mostmár érzem
te is szeretsz, csak titokban
eljössz hozzám álmaimban
annyit vártam rá hogy érezd
szeretlek és ez a lényeg
itt a titok, nincs más hátra
éljünk tegnapról a mára
ha úgy érzed nem jó velem
menj csak tovább én megértem
csak azt kérem szelíden hogy
szeress engem mindegy hogy hogy
érző lény vagy sok sok vággyal
ki szemben úszik az árral
sötétségben fényt keresel
világosban el- elveszel
mire vágysz még mondd ki halkan
nem tudod hogy minden dallam
kettőnkről szól de nem érted
tudod meghalnék teérted
tudom hogy mi benned lakik
több annál mint ami látszik
lehet hogy csak némán nézel
mégis értem bármit érzel
olvasok a lelkedben
eltitkolnod lehetetlen
te vagy az kiért születtem
tudom azt hogy érted jöttem
tudom azt hogy egyek vagyunk
magunk után nyomot hagyunk
üzenetet fűnek fának
üzenetet a világnak
az igaz szerelem létezik
ki megismeri nem éhezik
te is keresd másik feled
Ő lesz az ki sosem feled.
Bár megfogadtam Isten előtt,
nem érintlek idő előtt,
Ha mi egymásért létezünk,
Isten megmutatja ezt nekünk,
Letöröl majd minden könnyet,
s felnyitja majd a nagy könyvet,
Megláthatod mit ír benne,
s a válasz bármi lenne,
én mindig szeretni foglak,
Barátomként vagy társamnak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
