 |
![Forrás: [origo]](http://www.babazo.hu/i/0509/20050907kislanysz1.jpg) |
 |
 Beteg volt

|
 |
Bármilyen nehéz is, ne szépíts. Ha például azt mondod: a nagyi hosszú útra ment, a gyerek azt fogja hinni, hogy már nem szereti őt, ráadásul el sem búcsúzott tőle. A szűkszavú "beteg volt" indoklás sem helyes, mert a gyerek hajlamos lesz azt hinni, hogy akár egy náthába is bele lehet pusztulni. Feltétlenül szót kell ejteni arról, hogy léteznek gyógyíthatatlan betegségek, de ezek szerencsére ritkák.
|
 |
|
 |
|
 |
 |

|
Nem könnyű a szülőnek, vajon hogy magyarázza meg a történteket?
Ha otthon éli meg egy családtag elvesztését, jóval természetesebb számára a halál. Ha viszont kórházban következik be a tragédia, csupán azt fogja érzékelni, hogy a szeretett rokon nem jön többé, és nem hoz több csokit.
Jó, ha már akkor beszélsz gyermekednek a halálról, amikor először tesz fel a témával kapcsolatos kérdéseket. Egy állati tetem láttán, vagy a temető mellett elhaladva, biztosan kíváncsiskodni fog. Ne kerüld ki a választ, hanem az ő szintjén adj magyarázatot.
Örök álom
Nem helyes azt mondani, hogy a halott örök álmot alszik, mert a gyerek este félni fog elaludni. Az igazság elkendőzése nem védi meg őt, sőt inkább fokozza félelmét. Ha a szülő elzárkózik, és nem beszél a halálról, a gyerek maga próbálja megmagyarázni az eseményeket, és persze gyakran téves következtetésre jut.
Értesd meg ezért, hogy a halál visszafordíthatatlan. Ha arra kérdez rá, vajon ő is meghalhat, ne kertelj: mindenki meghal egyszer, de ő még nagyon-nagyon sokáig élni fog!
Nehogy féljen
Érdemes arra is kitérni, hogy az élőlények változó ideig élnek. A lepkék például csak pár hétig, a fák viszont akár több száz évig. Ha még soha nem esett szó a halálról, és valaki hirtelen meghal a családban, a gyerek hajlamos kétségbeesni. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a törődésből neki is jusson. Érvelj: a nagyi már nagyon öreg volt, és olyan betegségben szenvedett, amit kizárólag idős emberek kapnak meg. Nehogy attól féljen, ő is így járhat hamarosan.
Csak türelem
Fölöttébb nehéz a helyzet, ha a gyerek édesanyját vagy édesapját veszti el. Ilyenkor még óvatosabbnak kell lenni. Fel lehet készülni, hogy a gyerek esetleg haragos lesz, bűntudatot érez, vagy éppen képtelen megvigasztalódni. Ha türelemmel közelítesz hozzá, végighallgatod és okosan vigasztalod, előbb-utóbb megbékél a helyzettel, elfogadodja a megváltoztathatatlant.
Halotti beszéd
Előfordul, hogy a gyerek erős bűntudatot érez, mert korábban esetleg az elhunyt halálát kívánta. Feltétlen meg kell magyarázni, hogy a legerősebb érzelmek sem képesek ölni, és senki sem halhat meg holmi óhajtásra. Mindig tartsa tiszteletben a gyerek bánatát. Ha képtelen megvigasztalódni, mert - például - macskáját elütötte az autó, várjd meg fájdalmai elmúlását. Ne sürgesd, és semmi esetre se mondd: "ugyan már, csak egy macska volt, holnap majd veszünk másikat!"
A ceremónia gyakran segít a fájdalom feldolgozásában. A cicát temessétek el a kert végében, és ne nevesd ki a gyereket, miközben kedvence felett elmondja a "halotti beszédet": Micu igazán bátor volt, és csak egyetlen madarat evett meg életében!
Nagyira emlékezve
Temetésre is bátran vidd el. A hatévesnél idősebb gyereknek segít, ha részt vehet a közös szertartáson. Könnyebben elfogadja a halál tényét, ha az elhunyt valamelyik pozitív szokását követheti. Például, ha a nagypapa etette a cinkéket, vegyél a gyereknek magot, és attól kezdve ő szórja a madáretetőbe. Minden alkalommal a madarakat etető nagyira fog emlékezni. |