|
„Kaltes-asszony szekerén”
http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/cikk-kaltess 2007.05.15. 15:20
 a szíriusziak szerepe az emberiség fejlődésében -
Számos kutató és szaktudós elgondolkodott már azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az emberiség ilyen hihetetlenül rövid idő alatt jutott el a kőbaltától a mai fejlettnek mondott technológiákig. Hisz egyáltalán nem indokolt az emberiség ilyen gyors ütemű fejlődése. Ugyanilyen érdekes kérdést vet fel már magának az emberi fajnak a keletkezése is a Földön. Ha valóban a majmoktól származnánk, akkor még mi is a fákon kellene, hogy ugráljunk, vagy a majmoknak kellene autóval, repülővel utazniuk. Ha azonban hajlandók leszünk tudomásul venni, hogy más civilizációk milyen komoly segítséget nyújtottak ehhez, akkor talán érthetőbbé válik a földi emberiség ugrásszerűen gyors fejlődése is.
Az egykori magyar és rokontörzsbeli rovósámánok által leírt őstörténetben, az Arvisurákban mindvégig említés történik a földönkívüliekről, illetve azok egy csoportjáról a kaltesiekről. Ezen írott emlékünkben szinte napjainkig folyamatosan végig lehet követni a földönkívüliekkel kapcsolatos eseményeket, hogy mikor milyen számban érkeztek ide csoportok és milyen céllal. Már csak azért is érdemes az Arvisurákat alapul venni, mivel az arvisura írásának a hagyománya is a földön kívülről származik, csakúgy, mint maga a rovásírás. Ugyanakkor ezen emlékek szerint nekünk magyaroknak, illetve a magyarok mindenkori szellemi vezetőinek különösen szoros kapcsolata volt velük.
Mi az Arvisura?
Az Arvisurák a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Először Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya kezdte el lejegyezni, még az özönvíz előtt, őseink akkori hazájában, az azóta elsüllyedt Ataiszon. A feljegyzések tőle kapták a nevüket, melynek jelentése Igazszólás. Az Arvisurákat agyag, kő vagy aranylapokra vésték rovásírással, melyet szintén ő tanított meg az emberiséggel. Így aztán a hagyomány továbbra sem szűnt meg, mert a Beavatott Központokban kiképzett rovósámánok azóta is folyamatosan megörökítik a hunokkal és rokon törzsekkel kapcsolatos minden fontos eseményt – bizony még napjainkban is!
1998-ban látott napvilágot Paál Zoltán: Arvisura – Igazszólás című kétkötetes monumentális gyűjteménye, a Püski Kiadó jóvoltából. Ez a hun-magyar törzsek Ószövetségének is tekinthető, mert a több mint 6000 évre visszatekintő írott, igaz történelmünket foglalja magában. S mi több a Bibliához hasonlóan az Arvisura is többszörösen kódolt szöveg, azaz túl az elsődleges mondanivalóin, a sorok mögött is fontos információk bújnak meg, mégpedig a teremtéstanra, a kozmikus tudásra vonatkozóan, melyet még csak kevesen látnak és értenek.
A kiadás alapjául szolgáló tekintélyes mennyiségű kéziratot a manysi nép fősámánja, Szalaváré Tura adta át a második világháború idején a palóc származású Paál Zoltánnak, aki maga is rovósámánná vált. Az Ural környékén őrzött rovások az egykori leghíresebb Beavatott Központ, Ordosz begyűjtött anyagából származnak. Természetesen ebben a könyvben nem szerepel az összes létező rovás, csupán annak egy része. Ezek többségét ugyanis még nem engedélyezték kiadni, hiszen olyan információkat tartalmaznak, melyre a mai emberiség még nincs felkészülve, megérve és sokakban ellenérzéseket váltana ki. Márpedig az Arvisuráknak nem ez a célja és rendeltetése.
Kaltes-asszony Birodalma
Az Arvisurák tanúsága szerint a földönkívüli civilizációk küldöttei abszolút segítő szándékkal érkeztek ide, hiszen nemhogy az akkori emberiségnél, de a mai legfejlettebbnek mondható civilizációknál is sokkal előrébb jártak – mind technikailag, mint szellemi szinten egyaránt. Ezen idegeneket csak mint Kaltes-asszony Birodalmából származó embereket emlegetik a rovásokban. Mindenkit szeretnék óva inteni attól a hibától, hogy Kaltes-asszonyt egy fejkendős néniként képzelje el, hiszen valójában ő egy magas szintű szellemi lény, akinek feladata az univerzum egy bizonyos szektorának a felügyelete. Ebben a bizonyos szektorban található - többek között - a Szíriusz-rendszer is, s leginkább erről a helyről érkeztek látogatók Joli-tórem (azaz a Gaia-ként is ismert szellemi lény, a Föld-anya) bolygójára, Földünkre. Azt, hogy Gaia, avagy Joli-tórem a Föld anyja, meg lehessen érteni, a következőket kell látni: minden lélek össze van kötve a Teremtőjével, azaz minden földi lélek fluidszálas összeköttetésben, kapcsolatban áll a Föld lelkével (Gaiával), a Föld pedig a Nappal, pontosabban a Napszeránnal, így alkotva egy hierarchikus rendszert. Mellesleg éppen ebből ered az őseink „napimádata”, ami abszolút nem egy bugyuta vak hitet jelentett, hanem óriási tudást.
Kaltes-asszony számos nép emlékezetében még ma is él. Ezt tanúsítja az alábbi idézet is, amely A három próféta könyvéből származik (a Fejsze tana):
„Mikor Jósua megérkezik Ádám jósbarlangjához, éppen Szíriusz-ünnepet tartanak, a nők kutyaálarcot viselnek (a Szíriusz a Nagy Kutya csillagkép főcsillaga), s a Nagy Istennő, Kaltes asszony tiszteletére ezen az éjszakán bárkinek odaadják magukat…
…Ezt mutatja meg Jósuának a főpapnő, majd azt mondja neki: tudom ki vagy, de lásd, mindazok, akik nem fogadják el Kaltes asszony hatalmát, azok bűnösök, és el is buknak.”
A kaltesiek tehát a Szíriusz-rendszerből jöttek. A Szíriusz-rendszer egyébként egy két napból és 14 bolygóból álló rendszer, a Nagy Kutya csillagkép Alfa csillaga. Ezt a székelyek már ősidők óta Sánta Katának nevezik, mivel a Szíriusz Alfa és Béta egy kettőscsillag, s ezek egymással kacsázó mozgást mutatnak az égen, ami viszont szabad szemmel nem látható. Igencsak elgondolkodtatónak tűnik, hogy vajon honnan eredhet ez az elnevezés, ha egyszer szemmel nem érzékelhető ez a jelenség. Nos, azt hiszem, az Arvisurák erre kellő magyarázattal szolgálnak. A Szíriusz-rendszer kb. 8,66 fényévre van tőlünk. Ebből talán értelemszerűen következik, hogy igencsak fejlett űrutazási technológiával rendelkezhettek már az első földreszálláskor is, hiszen ekkora távolságot, ráadásul rendszeresen megtenni aligha lehetne a mai földi technológiákkal. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon térugrást tudtak végrehajtani. Nem véletlen, hogy a rovások szerint mind szellemileg, mind technikailag kb. 10.000 évvel járnak előttünk.
Érdekes, hogy a rovósámánok leírásai szerint a kaltesiek biológiailag nagyon hasonlítanak a földi emberekhez, csak egy-két fejjel magasabbak. Mielőtt beavatkoztak volna az emberiség biológiájába, csak kétféle vércsoport létezett a bolygónkon, és a velük való genetikai keveredés folytán alakult ki négyféle vércsoport a Földön.
Más aspektusból is van kapcsolatunk a Szíriusz-rendszerrel, hisz egyes tudósok felfigyeltek arra, hogy a naprendszerünk sem egy egyenes mentén halad át az űrön, hanem egy un. csavarminta, azaz spirál szerint. Efféle spirális mozgás csak akkor mehet végbe, ha gravitációsan egy másik nagyobb testhez, rendszerhez kapcsolódunk, mint pl. egy másik naprendszer. A csillagászok tehát kutatni kezdtek, hogy mi gyakorolhat ilyen jellegű vonzást a naprendszerünkre. Végül azt kapták eredményül, hogy a Szíriusz A-val és a Szíriusz B-vel vagyunk kapcsolatban. Együtt mozgunk az űrben, egy rendszert alkotunk velük, érthető tehát, hogy bizonyos szinten a sorsunk is összefonódik az övékével.
A legelső szíriuszi emlékek
Először talán menjünk vissza az időben jó messzire, hiszen már az emberiség teremtésére vonatkozóan is napvilágra kerültek olyan információk, mely szerint a szíriusziak ebben igen komoly szerepet játszottak. Aki olvasta Zecharia Sitchin könyveit, azok számára ez ismert lehet. Sitchin összefoglalta az emberiség keletkezésének körülményeit, méghozzá a több mint 5000 éves sumér feljegyzések alapján. Ezek a táblák olyan eseményekről is beszámolnak, amelyek sokmillió évvel ezelőtt történtek, az emberi faj származását pedig kb. 300.000 évre vezetik vissza. Ezek szerint a Marduk bolygóról jött Nefilimek, valamint a Szíriusz B harmadik bolygójának lakói voltak a fajunk megteremtői. Az első emberek pedig Afrikában éltek, s érdekes módon ugyanerre a következtetésre jutottak azok a kutatók is, akik több száz méhlepény begyűjtésével végeztek genetikai vizsgálatokat és megállapították, hogy az egész emberiség egy ősanyától és 3 ősapától származik, mégpedig Afrikából. Gyökereinket pedig kb. 180 ezer évvel ezelőttre vezették vissza. Érdekes módon Szaúd-Arábiában úgy tartják, hogy ott van Éva ősanyánk sírja, ennek helye be is van jelölve és évről évre rengeteg ember zarándokol el ide. Ami viszont döbbenetes, hogy ez a bizonyos csontváz mintegy 120 méter hosszú!
A sumérok tehát úgy tudták, hogy a szíriusziaknak köszönhető a létünk, de nemcsak ők, hanem pl. a bolygó túlsó oldalán élő, közép-amerikai indiánok is hasonló ismeretekkel rendelkeznek az emberi faj eredetére vonatkozólag. Elbeszélésük szerint a bibliai Édenkert idején Neander-völgyi emberek éltek a Földön. Amikor az ember fejlődni kezdett, a feje egyre nagyobbá vált, az agy tömege fokozatos növekedésnek indult, mivel akkor még az agy tárolta el az összes genetikai információt. Ahogy a fejméretek nagyobbak és nagyobbak lettek, egyre komolyabb gondot okozott az utódok megszülése, olyannyira, hogy az egész faj továbbélése megkérdőjeleződött. Ekkor jöttek el a földönkívüliek, a Szíriuszról, a Plejádokról és az Orionról. Saját génjeiket egyesítették a földi emberek génjeivel, hogy mindkét faj fennmaradhasson, de egy olyan új formában, amely különbözött mindkét korábbi fajtól. Az emlékek, melyeket az agyunkban tároltunk, átkerültek a DNS-be, így az agy méretének nem kellett tovább növekednie. Ily módon valamennyien kettős ősiséggel és genetikus emlékekkel rendelkezünk. Valójában a DNS-nek is ezért van két ága. Eredetileg az egyik szál tartalmazta a mi földi emlékeinket, a másik pedig az égi őseinkét. Ez az újonnan létrehozott faj lett a homo sapiens. Az indiánok - mint látjuk - már rég magyarázattal szolgáltak a bizonyos „hiányzó láncszemre”, amely előtt tudósaink nagy része még ma is értetlenül áll. Ez tehát az oka annak is, hogy a bennszülött népek – szerte a világon, nemcsak Amerikában – eredetükkel kapcsolatban a csillagokról és az ősi égi istenekről beszélnek. A maják, a sziúk, a cherokee-k, csakúgy, mint pl. az indonéz, vagy ausztráliai őslakosok mind azt állítják, hogy a csillagokból származnak.
Földre érkező Kaltesi csoportok
A legelső földönkívüli leszállást az Arvisurák Kr. e. 12.600 körül említik, majd újabb csoportok érkeztek több hullámban is. Ennél azonban már jóval korábban itt kellett, hogy járjanak, mivel a Tűszerzés története idején, ami egyébként Kr.e. 13.508-ban volt, már fejlett városi képet festenek a szereplők köré, ugyanakkor az első ideérkező szíriuszi csoport még fán élő ősemberekkel találkozott. Ez érthető is, hiszen a fákon lakó majomemberek még aligha készíthettek bármiféle feljegyzést is különös látogatóikról, nyilvánvalóan erre csak jóval később, az írás megismerését követően kerülhetett sor. Ugyanakkor nem ők voltak az első földönkívüliek, akik kultúrát hoztak a Földre, ez csak egy újabb fejezetet jelentett számunkra. Mivel a Földön az egyes pólusváltással járó kataklizmák kényszerítő hatása miatt eléggé elvadult állapotok uralkodtak, így a földönkívüliek többnyire tanító, fejlődést elősegítő szándékkal érkeztek ide. Talán volt eset néhány ellenpéldára is, de a Földet körülvevő erős védelmi rendszernek köszönhetően szerencsére nem ez volt a jellemző.
Egy egykori rovósámánunk az alábbiakat jegyezte le a szíriusziak idelátogatásának okáról:
„A Világfelügyelő Aranyfejedelem hamar rájött, hogy Kaltes-asszony földjén az emberek sokkal okosabbak és fejlettebbek, mint Joli-tórem birodalmában. Annak is megtalálták a gyógymódját, hogy ne pusztuljanak el annyian a járványos betegségekben. Ezért Hadúr-tórem olyan repülőket szerkesztett, amelyiken Kaltes-asszony birodalmából Joli-tórem földjének tájait meglátogathatják. Ugyanis az ősvízből ott is olyan élőlények fejlődtek, mint Kaltes asszony földjén, csak az értelmük volt elmaradottabb. Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem által szerkesztett szekérrel látogatást tettek Joli-tórem földjére.”
Az egyes kaltesi csoportok különböző feladatok elvégzése céljából érkeztek ide:
Az első csoport (i.e. 12.788)
„A fáról leszállt, négykézláb szaladozó, de a fákon ügyesen mozgó emberkeverékeket 2 lábra állították. Idővel valamennyien emberekké váltak, de fenntartották az emberevést. Ez a csoport megszervezte a csoportokban való élést és vadászatot. Alacsonyabb szintű, szétforgácsolódott képességű beavatottaik voltak. Ezek az emberek hittek a tündérekben, ördögökben, különböző égi jelenségek szellemeiben és az istenekben.”
A második csoport (i.e. 12.679)
„Barlangokba kényszerítette a vérfertőzésben együtt élő, vadász-halász csoportokat. A téli, vagy esős évszakokban a barlangokban leltek menedéket, ahol már tartalék élelmet is gyűjthettek. Sövény és karám építésével önvédelemre is berendezkedtek. Az éghajlat-változások alatt a vadászok újabb barlangot kerestek és a csoportot minden ősszel áttelepítették. Bevezették az Isten mellett az ősök tiszteletét és nekik a barlangokban emléket állítottak.”
A harmadik csoport (i.e. 12.577).
„Ez a csoport a folyó vagy állóvizekben cölöpvárakat épített, s ez által az emberevést gyakorló első 2 csoport igen kevert beállítottságú tagjait igyekeztek maguktól távoltartani. Tisztelték a Vizek-Istenasszonyát és a kígyók, gyíkok, békák ördögfiókáit igyekeztek elkerülni. Hittek a lélek erejében.”
A negyedik csoport (i.e. 12.457)
„A kaltesi tudományokat hozta magával. Az első három csoporttal érkezőket rábírta arra, hogy a fákról, barlangokból és cölöpvárakból előmerészkedjenek és a dombtetőkön építsenek fából gerenda-várakat, földbevájt élelmiszer tárolókat és paticsházakat.
Hittek az élet-lélekben és a szabaddá lett lélekben. A kaltesi pap sámánokat képeztetett ki. Alsórendű papságként a sámánvilág volt az összekötő kapocs az Égiek és a földi lelkek között. Sámánjaik révületbe esve esetleg kevés légyölő-galóca segítségével igazságot hirdettek az Égiek nevében. Imádták a házi isteneiket, és az Égieket. A bűneiket meggyónták. A Szenthelyeken búcsúban vettek részt.”
Az ötödik csoport (i.e. 12.373)
„Már kegyhelyeket, keremeteket alkottak a közösségi, lelki-élet fejlesztésére. Harang jelzésével hívták az Istenben hívőket az Égi-igék meghallgatására. Szánták-bánták a bűneiket és a táltos, vagy pap hirdette az Égi-Atya kegyelmét. A papok és táltosok szerzetekbe tömörültek és a szerzetesek képezték ki a papságot és a táltosokat. Arbagjaik betegeket gyógyítottak, csonttöréseket és koponyalékelést is végeztek. Természetes gyógyfüvekkel csodaszereket készítettek. Szervezeteik vezéreket, táltosokat és tárkányokat képeztek ki.” (Megj.: tárkányok=kézművesek)
„Ennek a csoportnak a keretén belül akadtak olyan beavatottak, akik nemcsak tudták az Égi-járművet vezetni és szerelni, hanem az ércdúsulás fém anyagából megkíséreltek rezet, ónt és egyéb, dúsulásból előállítható fémeket olvasztani. Az Égi-jármű maradványait alkotó helyiségnek felhasználták. Így születtek meg a földmunkáló eszközeik és az Isten dicsőítésére hívó harangok. Az első tárkány Góg mesterember személyében a Kékleny-hegységben igen közkedvelt személyiség volt.” (Megj.: emlékezzünk Ady versére: „Góg és Magóg fia vagyok én”)
A hatodik csoport (i.e. 12.281)
„Már igyekezett a fémeszközöket és főként a szerszámokat szaporítani. Ezek segítségével új Templomgazdaságok épültek. Ünnepélyes alkalmakkal üstökben főztek és mellőzni lehetett a forraló köveket. Minden településen tűzőrzőket szerveztek és bevezették a 10 házas mezőgazdasági egységeket, amelyek egymástól futásnyi távolságra épültek. A Tizedek központjában a Század Bazárja volt a pateszikkal és a Lugal-nagyemberekkel, akik az élelmiszerek raktározásáról, valamint a tizedes faluk védelmezéséről gondoskodtak. Ehhez tartoztak még a háziasított állatok külső-gyűrűs karámjai és a bőrök-gyapjúk begyűjtő helyei, ahol egyben a csonteszközök szállításával is foglalkoztak, a vadászhalász kunyhók övezete, amely a százas falvak szövő-fonó és feldolgozó helyek tárkány megbízottját a munkájában támogatta.”
A hetedik csoport (i.e. 12.069)
„Kaltes-asszony Birodalmához hasonlóan megszervezte a 100 század kisfejedelemségét, amely a Templomgazdaságok és 10-es mezőgazdasági falvak mellett már a fémek előállításáról és az egymás közötti kereskedelemről is gondoskodott. Külső övezetekben alkották meg a keremetek sokaságát és a Tűzszerzési-ünnepélyek hegyi-összejöveteinek a Kegyhelyeit.
A legerősebb szellemi képességű beavatott lett a Tanfejedelem, aki az 1-től 25 erősségű beavatott fokú társadalom kiképzését minden téren irányította. Eleinte csupán pateszi, sámán és pap-képzések folytak, de később a tárkány és lovas-képzéseket is bevezették. Utána a testügyességi és gyógyító, majd legvégül a beavatottak képzését is elősegítették. Ezen nyolcas képzéseknél versengésekkel zárult a felnövekvő ifjúság képzése. A szellemi és testi tudásban és ügyességben, a szellemi másvilág, valamint újjászületés tudományában való versengésben az Öregek Tanácsa megállapította, hogy ki rendelkezik Égi és táltos hatalommal. Ezen kiváló tulajdonságokkal rendelkező első ifjút Ifjúsági Fejedelem hatalommal ruházták fel.”
A nyolcadik csoport (i.e. 11.867)
„Az ő érkezésükkor tisztázódott Kaltes-asszony Birodalmában a háborúmentes élet végső megoldása és a TEN Égi-eredetű, emberséges tanának végrehajtása. E feladat Joli-Tórem Földjén való betöltését Anyahita három legkisebb fia, Úrnak, Él-nek és Van-nak a kiképzése által véglegesítette.” (Megj.: Anyahitáék csoportja már a 11. csoport volt).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
