|
Üzengetések a túlvilágról
Forrás:http://www.csaladikor.co.yu/pages/2007/0301 2007.05.21. 10:29
 Az Énok-kulcsok titka
A túlvilággal való kapcsolatok lehetséges megteremtése elõtt van egy nagyon fontos mozzanat, mégpedig az, hogy az érdeklõdõ hisz-e egyáltalán a túlvilág létezésében. A túlvilággal kapcsolatosan ugyanis vannak nagyon régi feljegyzések, a Szentírásban például szó van arról, hogy Énok „elragadtatott” a Földrõl, nem halt meg, hanem fizikai lényként került át a túlvilágra.
Sokan természetesen kételkednek a bibliai leírás hitelességében, de nemrégen James J. Hurtak nevû doktor professzor is jelentkezett, hogy õ még 1963-ban „el lett ragadtatva”, sok túlvilági helyen járt Énok mesterrel, és azóta a földi világon õ gondoskodik az Énok-kulcsok lefordításáról és közzétételérõl. Énok ugyanis 64 kulcsban ismerteti az emberiség feladatát, magyarázza a számunkra elkövetkezõ idõ titkait stb. A 64 kulcs közül 12 már tíz évvel ezelõtt megjelent magyar nyelven, de a könyv elfogyott. Hogyan is írja le Hurtak professzor élményeit és „elragadtatásának” történetét? Errõl egyébként 2006 januárjában több napig tartó elõadást tartott Budapesten, mert elõkészületben van valamennyi Énok-kulcsnak a megjelentetése magyarul.
Egy túlvilági utazás története Hurtak professzor elmondta, hogy annak idején imája közben szobáját fény árasztotta el, és egy fenséges alak bontakozott ki ebbõl a világosságból. Közölte vele, hogy õ Ophanin Énok mester, és megkérdezte a professzortól, készen áll-e, hogy elmenjen vele az Atyához. Miután a professzor beleegyezését adta a túlvilági utazásba, egy fénymezõ vette körül és felragadtatott a mennyek országába.
Elõször a Muscida és a Merak csillagok tartományába mentek, itt elmondták neki, hogy a földi hatalom jelenlegi birtokosai magasabb mennyekbõl buktak alá. Õk most a Nagymedve csillagképként ismert határmezsgyén tartózkodnak, és innen ellenõrzik a bejáratot, amely a magasabb szintû mennybõl a helyi jellegû világegyetemükbe vezet. Látta, hogyan taszították le a korábbi korszakok mestereit ezekre a csillagokra, ahonnan most õk irányítják az alacsonyabb szinten létezõ bolygóvilágokat. Innen Hurtak professzor az Arcturus nevû csillagra került, ahol a Kilencek Tanácsa székel, itt hozzák a mi bolygótartományainkra vonatkozó döntéseket.
A földi professzor fizikai teste ezután átkerült különbözõ fénysûrûségû rétegeken, és így jutott el az Orionra. Az Orion ködben a Saip csillagra jutott, ott találkozott Metatronnal, aki az isteni Atya elé vezette. Itt közölték vele a feladatát, küldetésének a célját, utasították, hogy a Föld nevû bolygón mindenkit meg kell gyõznie arról, hogy az „idõ elérkezett”, és az üzeneteket a kulcsok formájában a harmadik szemébe vésték. A kulcsok ugyanis feltárják a magasabb rendû fejlõdés irányvonalát, és az emberek fejlõdésének az irányát.
Megmutatták neki az Atya házát, majd megismerkedett a Csillagrendszerek Tanácsának rendjével, uralkodásának hatásköreivel, majd közölték vele a Messiás eljövetelének idejét is.
A kulcsok célja, hogy az emberek megismerjék a tudományok fejlõdésének irányát. Mert az emberiségnek rá kell ébrednie arra, hogy az embereknek nemcsak egymással kell együttmûködniük, hanem az értelem többi megnyilvánulási formájával is. A kulcsok rendeltetése, hogy megvalósítsák a Föld nevû bolygó népeinek egységét a Melkizedek Testvériség 144 000 mesterének megérkezéséig, felkészítse õket arra, hogy befogadhassák a mestereket. A Testvériség célja, hogy megváltsa a szelídeket és az igazakat, hogy felvigye õket az értelem magasabb szintjeire, ahol majd új életet kezdhetnek.
A kulcsok mindenkire érvényesek Énok hangsúlyozta Hurtak professzornak, hogy a kulcsok nem csupán a Föld nevû bolygó lakóira vonatkoznak. A kulcsok célja, hogy felkészítsék az embereket arra, hogy más bolygókon is munkálkodhassanak, és hogy munkájuk összhangban álljon a magasabb szintû tanításokkal és szellemi igazságokkal. Az emberek nemcsak a bukott lényeket ismerhetik meg, akik olykor a Fölre látogatnak ûrhajóikkal, a világûrben ugyanis léteznek soha el nem bukott élõlények is.
Az Énok-kulcsok meglehetõsen összetett tanulmány, fizikai világunk lakói számára helyenként talán zavarosaknak tûnik. Viszont J. J. Hurtak professzor tevékenysége rámutat arra, hogy a szellemvilág olykor jelentkezik, és üzeneteket is tartogat számunkra. Már amennyire létezõnek fogadjuk el ezeket az üzenethordozókat.
A sámánok, varázslók, spiritiszták, halottlátók, szellemidézõk, médiumok, sõt a próféták is azt állítják magukról, hogy kapcsolatot tudnak teremteni a túlvilággal. Vannak olyan emberek is, akik képesek rövid kirándulást tenni a túlvilágon, és utána visszatérni fizikai testükbe. Tibetben ezeket az embereket deloknak nevezik. Õk üzenetvivõk, és igen népszerûek hazájukban. Tibeti nyelven a delok annyit jelent, hogy a halálból visszatért. Olyan ember a delok, aki látszólag belehal valamilyen betegségbe, és a bardóban, a túlvilág átmeneti régiójában találja magát. Túlvilági barangolása során meglátogatja a pokol régióit, ahol tanúja lesz a halottak feletti ítélkezéseknek és szenvedéseiknek. Néha a delok ellátogat a paradicsomba is vagy a Buddha-mezõkre, olykor egy istenség kíséretében, aki a delokot utazása során védelmezi, egyszersmind magyarázza is a látottakat. Egy hét elmúltával a magasabb rangú szellemi lények a delokot visszaküldik fizikai testébe, hogy a Halottak Urától üzenetet vigyen az élõ világba, hogy szellemi gyakorlatra és jótékony életre sarkallja õket.
A delokok létének a nyugati világ emberei nehezen adnak hitelt, õ viszont egész további életét azzal tölti, hogy újra és újra elmesélje élményeit, hogy másokat is elvezessen a bölcsesség ösvényére. A híres delokok életrajzát a szerzetesek leírják és Tibet-szerte énekesek adják elõ.
Egy delok vallomása Lingza Csökju híres delok, aki életrajzában elmondja, mi és hogyan történt vele. Egy napon észre sem vette, és máris halott volt. Arra eszmélt, hogy testén kívül van, és látta saját ágyát, sõt a ruháit is felismerte a halotton. Hiába igyekezett minden erejével családjának üzenni, hogy õ él, azok semmit sem észleltek, csak végezték a halotti szertartást. Emiatt nagyon haragudott. Az is felbõszítette, hogy rokonai nem adtak neki semmi enni- és innivalót. Csakhamar elhagyta házát és halotti ágyát, és mérhetetlen boldogság árasztotta el, amikor mestere elé érkezett. Annak meditációjára meg is nyugodott. Egy bizonyos idõ elmúltával hallotta, hogy valaki szólítja, felismerte apja hangját, és õ örömmel követte õt. A bardóba, a túlvilág átmeneti régiójába érkeztek, amely éppen olyan volt, mint bármelyik földi vidéki táj. A bardo a tibeti buddhizmusban egy olyan vidéknek a neve, amely a földi lét és a túlvilág között helyezkedik el. Onnan egy hídon át lehet eljutni a pokol régiójába, oda, ahol a Halál Ura a halottak jó és rossz cselekedeteit mérlegeli. Itt különféle emberekkel találkozott, akik elmesélték neki történetüket, sõt találkozott egy jógival is, aki azért látogatott el a pokolba, hogy megmentse a lelkeket. Végül Lingza Csökjut visszaküldték a földi világba, mert az égiek észrevették, hogy hiba csúszott a nyilvántartásukba, nevét és családját rosszul jegyezték be, és számára még nem érkezett el az idõ, hogy meghaljon. Ezért visszakerült fizikai testébe, amelybe már felgyógyultan ért vissza. Magával vitte azonban a Halottak Urának az üzenetét, és hátralevõ életét azzal tölti, hogy az élõknek túlvilági tapasztalatait meséli.
FÁY Gábor
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
