|
VAN-E TÚLVILÁG?
(Forrás: Tvr-hét 1996/26. szám) 2007.09.16. 17:43
Mi történik az emberrel a halála után? Erről egyelőre még korántsem lehet
eleget tudni, de ami már sejthető, vagy éppenséggel meg is tapasztalható, az
is nagyon megváltoztatja az eddigi világképünket. Mégpedig jobbra
változtatja.
Úgy látszik, nem ok nélkül hiszi minden népcsoport kezdettől fogva: a
halállal nem fejeződik be az, amit életnek neveznek. Csak másik állapotba,
másik világba jutnak, igaz, nem a test, hisz az itt marad. De minden
emberben van valami, ami átkerülhet abba a rejtélyes másik világba. Régebben
azt mondták, ez a lélek vagy szellem, ma tudatot mondunk - és senki sem
tudhatja, kinek van igaza e téren. Az sincs kizárva, hogy az embernek a
része, amely halhatatlan, nem is azonos az előbb említettekkel, annál sokkal
bonyolultabb és rejtettebb.
Ha valaki nem teljesen pusztul el, akkor van valamiféle folytatás. Az
egyház szerint a jó elnyeri jutalmát, a rossz a méltó büntetését, de lehet,
hogy nem így működik a rendszer. Igen - rendszer. Bizonyos jelek ugyanis
arra utalnak, hogy az a világ, amelyet az emberiség ismer, és amely
körülvesz itt a kozmoszban, itt a Földön, a városban, faluban - ez csak az
egyik fele az igazi nagy, teljes világnak. A másik feléről csak keveset
lehet tudni, ezért hisszük azt, hogy az általunk megtapasztalható, kis része
már az egész.
Pedig hát könnyen meglehet: a világ úgy működik, hogy az ember valamennyi
időt fizikai testben tölt fizikai szükségletekkel, fizikai módon mozogva a
többi ugyanilyen élőlény között. Születik, él, szeret, dolgozik,
betegeskedik, utazik, mozog, tevékenykedik - aztán meghal. Ez volt az egyik
szakasz. Akik majdnem meghaltak, de visszajöttek az utolsó másodpercekben,
azoknak a beszámolójából világosan kiderül: van másik térség, ahová a halál
után kerülünk.
Ha ez így van, léteznie kell a rendszernek, amelyben valamiféle szabály
diktálta körforgás érvényesül. Nem lehet véletlen, hogy mind a spiritiszták,
mind pedig a halálközeli élménnyel rendelkezők egybehangzóan állítják ennek
a másik világnak a létét. Mi több, még arra is szolgáltatnak bizonyítékot,
nem is egyet, hogy kapcsolatot lehet teremteni azzal a másik világgal. És
nemcsak a sokak által kinevetett asztaltáncoltatás, távírás és egyéb
"elavult" módszerekkel, nem is médiumon keresztül! A huszadik század műszaki
találmányai révén bebizonyosodott, hogy "valakik valahonnan" - akik jól
ismerik az emberiséget, mert állításuk szerint valaha itt éltek a Földön, és
ugyanolyan emberek voltak, mint mi -, szóval ezek a valakik szívesen veszik
fel velünk a kapcsolatot modern eszközökkel is. Számos kutató kedvű egyén
vett fel hangszalagra "túlvilágról" érkező üzenetet, beszédet, zenét a
"semmiből", az éterből. De felfigyeltek arra is, hogy megmagyarázhatatlan
módon "szellemek" kerülnek az adásba a rádióban, sőt a televízióban is. Új
tudományág kezd kialakulni, amelyet, persze a hivatalos tudomány mindeddig
nem hajlandó elismerni. Művelői viszont igyekeznek minél több jelet felfogni
ebből a rejtélyes, még megmagyarázhatatlan másik világból, és e jelek
megfejtésével, valamint az egész kommunikáció módjával és céljával
foglalkoznak.
Visszatérve a rendszerhez, az sincs kizárva, hogy a létünk több fokozatú.
Ma itt élünk, holnap más formában és más céllal valamelyik másik világban
(mondjuk mint űrlakók valamelyik másik naprendszer másik bolygóján), a
köztes időszakokban pedig "lélekként" vagy "tudatként" lebegünk valahol a
sorunkra várva az újabb megszületéshez. Minderre azonban még nagyon kevés a
bizonyíték. Csak szórványos jelei vannak annak, hogy a halállal nem pusztul
el teljesen és véglegesen az ember. Hogyan tovább? - ez ma még titok.
Nemere István
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
