|
A Taoizmus és a ji king
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=40&alrovat=2 2008.01.13. 21:19
Amíg a konfucianizmus a hagyomány társadalmi, morális és politikai aspektusát tartotta életben, addig a taoizmus az ezoterikus, az iniciatikus és a metafizikai tanításokat őrizte meg. Így a taoizmus gyűjtőneve lett mindazon irányzatoknak és szellemi áramlatoknak, amelyek a kínai tradíción belül az ember szellemi lehetőségeinek, a szabadságnak, az egészségnek, a hosszú életnek, az energia (chi) feletti uralomnak és a halhatatlanságnak (megvilágosodásnak vagy megszabadulásnak) a megvalósítását tűzték ki célul...A taoizmus
Amíg a konfucianizmus a hagyomány társadalmi, morális és politikai aspektusát tartotta életben, addig a taoizmus az ezoterikus, az iniciatikus és a metafizikai tanításokat őrizte meg. Így a taoizmus gyűjtőneve lett mindazon irányzatoknak és szellemi áramlatoknak, amelyek a kínai tradíción belül az ember szellemi lehetőségeinek, a szabadságnak, az egészségnek, a hosszú életnek, az energia (chi) feletti uralomnak és a halhatatlanságnak (megvilágosodásnak vagy megszabadulásnak) a megvalósítását tűzték ki célul.
Az idők során a taoizmus is két szinten bontakozott ki. A "filozofikus" vagy "metafizikus" taoizmus, tulajdonképpen a taoista ezotéria, amely születéssel (mint például Lao-ce esetében, akinél ezt jelezte, hogy - a legenda szerint - fehér hajjal született) vagy beavatás útján adódott át, taoista mágusok és "repülő" halhatatlanok sora adta tovább a Tao bölcsességét. A másik szint a "vallásos" taoizmus, az exotéria, s ennek vallási panteonjában ott találjuk a mágusok és halhatatlanok sorát. Legendáik hasonlóak az indiai sziddhák legendáihoz, ugyanolyan "üdvtörténetek", a halhatatlanná válásuk történeteit mesélik el. Ilyen mágus volt például Vej Po-jang, akire később még visszatérünk, vagy a "Nyolc Halhatatlan" (pa-hszien). S mivel a későbbiekben a vallási-mítoszi szinteket nem érintjük, ezért tegyünk egy rövid kitérőt a halhatatlanok közé.
A Nyolc Halhatatlan
A Nyolc Halhatatlan a Boldogok Szigetén lakik, ábrázolásokon együtt láthatók egy teraszon, amint a daruháton érkező Sou-hszinget, az Öröklét istenét, vagy más halhatatlant fogadnak. A nyolc közül az első Csung-li Csüan, a Han-korban (i. e. 206 - i. sz. 200) híres és győzedelmes hadvezér volt, de súlyos vereséget szenvedett a tibetiek ellen vívott csatában. Kétségbeesésében a hegyekbe ment, ahol egy taoista remete avatta be a halhatatlanság titkába. Kiváló alkimista lett, aki a higanyt és az ólmot "sárga és fehér ezüstté" tudta változtatni és birtokában volt a "bölcsek köve".
A második Csang Kuo-lao - a legendák szerint - eredetileg denevér volt, amely emberré változott. Tény, hogy senki sem látta őt fiatalon, több száz éves korában találkoztak vele először. Egy bambuszcsőben hordozta a "kibontható" fehér szőrű varázserejű szamarát. Több ízben "meghalt", majd miután elsiratták, feltámadt.
A harmadik halhatatlan Lü Tung-pin, szintén a hegyen találkozott egy taoista remetével, aki beavatta a titkokba. Varázserejű kardjával sárkányokat és tigriseket győzött le, s számos nagy hőstettet vitt végbe. Ugyanakkor olyan kedves történetek is megmaradtak róla, mint például az, hogy egyszer egy fogadóban fizetés helyett darvakat festett a falra, ezek sok látogatót vonzottak oda, de amikor az adósság ez által törlesztődött, a darvak életre keltek és elszálltak.
A negyedik Li Tie-kuaj, a Vasbotos Li, akinek fura külsejét a következő legenda meséli el. Amikor Li elindult, hogy találkozzon Lao-ce-vel, s mesterével egy utazást tegyenek az égben, megszabadult a testétől, levetette ezt a külső burkot, s egyik tanítványára bízta. "Ha hét nap múlva sem térnék vissza, égesd el a testemet" - búcsúzott el a tanítványától. Hat napon át engedelmesen várta a tanítvány a mesterét, de a hetedik napon váratlanul hírül hozták neki, hogy anyja súlyosan megbetegedett. Tisztelettudó fiúként nem habozott, hazaindult, de előbb elégette a mester testét, még a kitűzött idő előtt. Az égből visszatért Li csak egy maréknyi hamut talált. Lelkének némi töprengés után bele kellett költöznie egy éppen akkor meghalt sánta koldus testébe. Íme ezért sántít a halhatatlan Li, s ezért ábrázolják mindig egy vasból készült bottal.
Az ötödik halhatatlan Han Hsziang-ce alkimista, aki az első két halhatatlan tanítványa volt.
A hatodik Cao Kuo-csiu, egy császárné öccse volt, aki a császári udvarnál intrikákkal töltött évek után erdőbe vonult és remete lett. Itt találkozott az első két halhatatlannal, akik maguk közé fogadták.
A hetedik a "tantrikus" taoista, Lan Cej-ho volt, a bolondos félkegyelmű kínai típusa. A piacokon járkált és rögtönzött dalokat énekelt. Gyakran látták részegen és állandó nevetség tárgya volt, ám kedvessége és jósága miatt mégis mindenki szerette és tisztelte. Lányos kinézését és fiatalságát öreg korára is megőrizte és látták a felhők hátán repülni.
A nyolcadik halhatatlan egy leány lett, Ho Hszien-ku, aki életében nem fogyasztott földi ételeket és magányban töltötte napjait. Nagy jós hírében állt, őt szintén látták egy felhőn repülni.
A vallásos taoizmusban templomokat emeltek és kultuszokat alapítottak a nyolc halhatatlan tiszteletére, legendájukat a régi Kínában szinte mindenki ismerte.
A taoizmus, mint vallás
A "titkos" taoista tanok vallássá szervezodése fokozatosan ment végbe. Az i.sz. II. században taoista mesterek összeállították a Magasztos Béke szent könyvét (Taj-ping king), aminek alapján Csang Csiao megalapította a Magasztos Béke Tana nevű vallási mozgalmat, melynek hatalmas tömegek lettek követői. A vallássá alakulás következő állomásaként ez az irányzat egyesült az Öt Méro Rizs Tana (Vu-tou-mi-tao) taoista irányzattal, amelyet a nagy taoista mágus, Csang Tao-ling alapított, és unokája Csang Lu, az Ég helytartója, a Mennyei mester (tien-si), a "taoista pápa" által lett egy hatalmas mozgalommá és vallási szervezetté. A Mennyei mester "trónja" kétezer éven keresztül öröklődött át, s bár l927-ben a kínai kommunisták alakulatai megpróbálták felszámolni a taoista vallást, s ki is szorították Kínából, de megszüntetni nem tudták. Az 1894-ben született 63. Mennyei mester 1949. decemberében Tajvan szigetére szökött, ahol kijelölte utódját, a 64. Mennyei mestert, aki a mai napig is a taoista egyház feje.
Lao-ce
A taoizmus első pátriárkája, Lao-ce (i.e. 570-490), aki Csou fővárosának, Lo-nak levéltári alkalmazottja, történetíró és filozófus volt. Életének nagy részét magányban töltötte, majd 81 éves korában Nyugatra, a Tibettel határos Kun-lun hegységbe távozott. Bármennyire is szerette önmagát az ismeretlenségben tartani, a Han-ku-i hegyszorosban lévo határkapu felügyelője, Jin Hsi felismerte a Mestert: "Te eltávozol és nem láthatunk többé. Hadd ragaszkodjam hát ahhoz, hogy előbb egy könyvet állíts össze nekem". Kérésére Lao-ce összefoglalja a taoizmus lényegét, lediktálja a 81 fejezetből és több mint ötezer jelből álló tanítását, majd eltűnik a hegyekben. Többé nem látták, bár a taoisták szerint ma is ott él valahol fenn a csúcsok közelében.
A 81 versből álló tanítást a hegyszoros őre lejegyezte és Öreg Mester vagy Öreg Gyerek (Lao-ce) címmel az utókorra hagyta. Ez a két fejezetből álló szöveg kapta később az Öreg mesternek a Tao-ról és a Tö-ről szóló tanítása (Tao-tö-king) címet. Magyarul is megjelent több fordítása. Lao-ce és a másik két legismertebb taoista mester, Lie-ce és Csuang-ce a taoizmus három ősguruja, a taoizmus első három pátriárkája. Lao-ce életéről nagyon keveset tudni, mert "nagyon szerette a homályt, és szándékosan eltüntette élete minden nyomát". S ez lesz a jellemző Lao-ce minden követőjére, mert a bölcs (emelkedett, valódi) ember (seng-zsen) "elrejti valódi lényét", "nem hagy nyomot maga után". A beavatott "hímzett selyemruhája fölött egyszerű vászonruhát is visel", és a Tao-hoz igazodik, nem a világhoz. "Végtelenül kicsiny abban, ami által még emberi, végtelenül nagy abban, ami által egy az éggel", és - ahogy a Ji King kommentár mondja róla - "az általa létrehozott változások világosan láthatók, mint a tigris csíkjai". A valódi ember "nem ismeri sem az élet szeretetét, sem a halál gyűlöletét: az életbe belépés nem szerez örömet neki, az elmenetel nem kelt benne semminemű ellenállást". "A Tao-hoz igazodik tervkészítés nélkül". A bölcs (seng) másik típusa az uralkodó, "aki nem mozog", és aki az ég és a föld közötti kapcsolatot fenntartja.
Vej-vu-vej
A Tao-hoz való igazodás alapvető taoista attitűd, amely a nem-cselekvő cselekvésben (vej-vu-vej), az "égi elrendelés" aktív befogadásában valósul meg. "Hagyd, hogy minden magától alakuljon" - mondja Csuang-ce, mert még az Ég is a Tao-t követi. Ez a taoista beállítottság is összecseng az indiai sziddhák természetes és spontán (szahadzsa) útjával, mindkettő "hagyja a dolgokat a saját útján menni", miáltal nem a szokások vagy egy individuális rendező elv érvényesül, hanem a Tao: "Csendben ül, semmit nem csinál, tavaszok jönnek, és a füvek önmaguktól növekednek". Ez a látszólagos nem-cselekvés (vu vej) azonban belső aktivitást takar, olyan aktivitást, amely nem a világ dolgaira és folyamataira, hanem a szellemi útra, a legfőbb elvre, az egyetemes törvényre, azaz a Tao-ra irányul.
Konfuciusz úgy tanította, hogy "cselekedni kell a tudás és az erény birtokában". A taoisták nem-cselekvő cselekvése a tudás és az erény birtokában végrehajtott "befelé" fordulás, önmegismerés és önleigázás. "A Tao szülte az egyet (csi), az egy szülte a kettőt (jang-csi és jin-csi). A kettő szülte a hármat (Ég, Ember, Föld), és a három szülte az összes létezőt (a tízezer, azaz minden dolgot, van-vu)." Minden a Tao-ból származik és minden abba tér vissza, ám maga a Tao megnevezhetetlen és érzékszervekkel fel nem fogható. "A Tao örök és nincsen neve", és "a Tao, mely szavakkal kifejezhető, nem az örök Tao".
Mindazonáltal a Tao jelentései a következők lehetnek: 1. Az Út, amin a világmindenség mozog, ugyanakkor az Út, ami önmagába vezet és amit az embernek be kell járni, azaz szellemi Úton lenni. 2. A megnevezhetetlen Elv, a Nagy Egy vagy a Nagy Ok (taj-csi). 3. A Tan (dharma), vagy törvény, a mindenség legbensőbb törvénye, amihez ha igazodik az ember, akkor a halhatatlanságot is elérheti még ebben a testben. A pecsétírásos ősi forma etimológiája alapján: Fej szerint haladni, vagyis az Értelem fényénél haladni, a Tan szerint élni.
A Tao a Nagy Világos energia (Tai-Jang-csi) és a Nagy Sötét energia (Tai-Jin-csi) áramlásából és ezek egyensúlyából áll. Az egyensúly megbomlásából jön létre a "tízezer dolog" (van-vu), azaz a létforgatag, az örvénylés, a szamszára világa. A taoista praxis ezért a világos és sötét energia (csi) folytonos áramlásában és változásában megvalósított állandóságot, a poláris ellentétek játékában megvalósított középponti uralmat célozza meg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
