|
Azték vallás
Kalypszo 2006.10.14. 18:53
 Kik is voltak az aztékok?
Azték vallás
Kik is voltak az aztékok?
 E népcsoport játszotta a főszerepet Amerika felfedezése (1492), majd meghódítása idején a Mexikói-fennsík akkori népei között . Vallásuk és kultúrájuk megőrizte és egybefogta a terület korábbi hagyományait.
Első csoportjuk - a nahuatlacák- északról érkezett a mai Mexikó vidékére. Nevük érthető és világos beszédű népet jelent. A krónikák szerint 7 törzsük, 7 barlangból indult el i.sz. 820-ban. Útjuk viszontagságokkal, csodákkal, mesékkel teli, történeteik hasonlatosak a zsidó nép ószövetségi vándorlásaihoz. Izrael fiaihoz hasonlóan ez a nép is megtalálta az "Ígéret földjét", méghozzá a 902. esztendőben. Ezen az útjukon hitük szerint bálványuk vezette őket.
 Vándorlásaik során egyszer gyönyörű tavat és körülötte egy idillien szép ligetet találtak. Sokan közülük - szemben bálványuk akaratával - úgy gondolták, ez megfelelő hely lesz számukra, itt kell letelepedni. A sértett bálvány reggelre bosszút állt az engedetleneken. A tábor egyik felében, ahol azok aludtak, akik maradni akartak, mindenkit elpusztított. Felszakított mellel és kiszakított szívvel feküdtek ott a szerencsétlenek. /Az aztékok későbbi szertartásaikon hasonló áldozati formulát alkalmaztak, amelynek eredetét innen származtatják./
A többiek aztán újra felkerekedtek, s lassan útjuk végére, a mai Mexikó földjére érkeztek. Itt már lakott előttük egy másik nép, akiket vadászó életmódjuk miatt chicimecakoknak (=vadásznépnek) neveztek el. A chicimecakok elsősorban a hegyekben laktak, ezért az érkezők a síkságokat népesítették be. Fővárosukat (Tenochtitlan-t) azon a helyen alapították, ahol - mondáik szerint - megtalálták a bálványuk által előre leírt követ. E kőből egy fügekaktusz sarjadt, amelynek tetején egy színes tollú madarakat széttépő sas fészkelt. Más források szerint a sas csőrében kígyót tartott. (Mexikó címerében tovább él a szájában kígyót tartó sasmadár, az aztékok emléke.)
Az aztékok története évszámokban (németül), a letelepedésüktől a spanyol hódítók megjelenéséig.
Hogyan éltek?
 A XV-XVI. századra az aztékok nagy, erős, despotikus államot hoztak létre, jelentős katonai erővel. A mai Közép-Mexikó szinte minden népét leigázták, így végül 4-5000 kisebb adófizető állam fölött uralkodtak. Ezeket ők látták el nyersanyaggal és különböző árucikkekkel. A harc lételemük volt. Minden felnőtt férfi számára kötelező volt a hadba vonulás, a fiúgyermekeket pedig már 5 éves koruktól katonai iskolákban nevelték.
Gyakran hadjáratot indítottak, ha nem volt elég feláldozni való fogoly, vagy rabszolga, és nagy ünnep közeledett. A háborút egyébként szent dolognak tartották. Még a hadüzenetet vivő futároknak is előjogaik voltak. Mindaddig nem bánthatta senki őket, amíg főutakon közlekedtek, a nagyvárosokban pedig lakoma és pihenőhely várta őket.
 Amikor nem háborúztak, akkor szorgalmas, földművelő életet éltek. Annak ellenére, hogy vallási szokásaik mai szemmel kegyetlennek és barbárnak tűnnek, szigorú erkölcsi normák között éltek. Ha valaki eltulajdonított egy darab földet, vagy többet művelt, mint ami járt neki (családtag/adott nagyságú földterület), akkor súlyosan, akár halállal is büntethették. Egyébként kiváló mezőgazdászok voltak, öntöztek, mocsarakat csapoltak le, a tavak közepére szigeteket építettek. Hieroglif írásrendszert használtak, de írott emlékeik nagy része elpusztult a spanyol hódítások alatt. Naptárrendszerük fejlettebb volt, mint a Gergely-naptár. 
Gúla alakú piramisaik pedig az egyiptomi piramisokkal vetekednek, és építészeti remeklésük ma is csodaszámba megy.
Az azték papok
A hatalom "tartóoszlopai" ebben az igen fejlett kultúrában a vallás irányítói, a papok voltak. Érdekes kettősséget mutatnak: egyik oldalon századokat megelőző találmányaik, zseniális alkotásaik, másik oldalon démoni sötétséget, rémséges misztériumot árasztó vallási szertartásaik. Csillagászaik ragyogó megfigyelései, s mellette papjaik zavaros következtetései a világvégéről. Ismerjük kimagasló orvosi tevékenységüket (ismerték a helyi érzéstelenítést, a narkózist, bonyolult sebészeti beavatkozásokat, használták a kinint), és emellett varázslóik ráolvasásait, mágikus gyógyító formuláit.
Az azték papok a társadalmi ranglétrán fontos, és igen magas pozíciót töltöttek be, azonban elvárták tőlük a szűzies, tiszta életmódot és azt, hogy folyamatosan sanyargassák testüket. Ők állapították meg, mely időpontok szerencsések az áldozati rítusok végrehajtására, mikor érik el velük a legtöbb kegyet isteneiknél; mikor ajánlatos háborúba indulni, s mikor legvalószínűbb a kudarc. Ismerniük kellett az asztrológiát és az asztronómiát, de ők voltak az írástudók, s így a tudomány legfőbb birtokosai is. Ők ismerték legbehatóbban a vallási rituálékat, és az azték isteneket is.
Az azték "panteon" (=istenek kara)
Népes istencsoport uralta az aztékok életét. Szinte minden napra beiktattak valamilyen vallási ünnepet. A hívők kellőképpen tisztelték papjaikat, majdnem annyira féltek tőlük, mint maguktól az istenektől.
Az azték vallás alapja a napistenbe vetett hit. Ő HUITZILOPOCHTLI: a főisten, a fő bálvány, a háborúk ura, a nemzet oltalmazója. Neki áldoztak embereket, s az áldozatok szíve, vére is őt illette. Mondáik szerint érte teremtődött az első 400 ember a világon, mégpedig azért, hogy az ő táplálékai legyenek. Ünnepei májusban, július végén és a téli napéjegyenlőségkor voltak.
 Ezen napisten elődje: QUETZALKOATE volt, akit a maják Tollaskígyónak is neveztek. Ő volt a Nappal legközelebbi kapcsolatban, ő a teremtő. Neki köszönhetik az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, s keletre menekült. Az aztékok innen sokáig visszavárták, de mivel nem akarták a többi isten kegyeit elveszíteni, inkább nekik hódoltak tovább. Quetzalkoate tisztelete mégis megmaradt, elsősorban a kereskedők körében, akik igazi istenüknek továbbra is a Tollaskígyót tisztelték.
TEZCATLIPOKA a négy Irány, a Nap, a Hold, s a rossz termés, a szárazság istene. TLALOK a jó termésé és az esőé. CENTEOTL az istenek anyja, a termékenység istennője. XILONEN pedig a kukoricatermés patrónája volt.
A felsorolt isteneken, istennőkön kívül még számos bálványt tiszteltek, amelyek száma jóval meghaladta a kétszázat. Minden azték családban őriztek olyan kis istenszobrokat, amelyeket oltalmazójuknak tekintették.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
