|
Szenvedélyes, plátói és döntésen alapuló szerelem
Kalypszo 2007.02.14. 21:19
"A szerelem erős, mint a halál, makacs féltékenység, amely fogva tart, mint a sír, dühöngő tűzvész, amit semmi nem tud kioltani" - mondta Salamon király. Emily Dickenson azt vallotta, hogy pusztán a lelkében jelen lévő szerelmi érzés boldoggá teszi. Sokak számára azonban a szerelem nem egy érzés, hanem egy dön
Plátói szerelem
Míg a szerelemben valami hajt, hogy cselekedjünk, a plátói szerelem esetében megelégszünk annyival, hogy csupán van. Nem érezzük szükségét annak, hogy adnunk kell valamit szerelmünknek, és nem érzünk késztetést arra sem, hogy érintkezzünk vele. Belső ügyünknek tekintjük, és tulajdonképpen passzív állapot. Egy édes, békés, tartalmas állapota a boldogságnak. Nincs fájdalom és nincs vágyódás, nem akarjuk mindenáron kifejezni érzéseinket szerelmünk tárgyának. És mivel nem kell kimondani semmit, nincs kockázat sem. Nem adjuk ki magunkat, tehát nem vagyunk sebezhetők. A fájdalom és kockázat hiánya pedig biztosítja számunkra azt, hogy megmaradunk a boldogság állapotában. A plátói szerelem állapotában arra sincs szükségünk, hogy kapjunk valamit szerelmünk tárgyától. Ha ő nincs tudatában annak, mit érzünk iránta, akkor számunkra mindegy, tovább szerethetünk. A szerelem az érték, amit érzünk, nem a személy, aki iránt így érzünk. A plátói szerelem tehát bensőnk legmélyén nyugvó szeretetérzés egy személy iránt, ami tartalmas, békés lelkiállapotot inspirál.
Szenvedélyes szerelem
A "szeretlek" szóban benne van az "én", a "téged" és az ige, ami tulajdonképpen cselekvést jelent. És ahhoz, hogy elégedett vagy kielégített legyen szeretetigénye, a szenvedélyesen szeretőnek oda kell adnia magát, cselekvésre van szüksége. Azonban a szenvedélyes szerelem akkor is létezik, ha kielégítetlen, viszonzatlan, és ilyenkor gyötrő vágyódás és fájdalom. Fáj és éget, beteggé teszi "viselőjét". A viszonzatlan szenvedélyes szerelemben leledző személy megkínzott lélekké válik. Elengedhetetlen késztetést érez arra, hogy kifejezze érzéseit a szerelme tárgyát jelentő személynek, és nem lel nyugalomra addig, amíg ezt meg nem teheti.
A szenvedélyes szerelem birtokolja viselőjét. Akarata ellenére uralmába keríti. Az ember ilyenkor nem szerelembe esik, hanem a szerelem "zuhan rá", és az embernek nem sok választása marad. Megpróbálhatja felvenni vele a harcot, ellenállhat, hiszen valószínűleg nem sokat tud szerelme tárgyáról, arról, hogy mennyire értékes ember, hogy megérdemli-e azt, hogy szeressék. A szenvedélyes szerelem "áldozata" idegennek, irracionálisnak és veszélyesnek érzi a hirtelen támadt érzéseket, mert egy nála erősebb valami legyőzte, hatalmába kerítette. Elvette a szívét, és másnak adta. Ezért folyton késztetést érez arra, hogy egyesüljön azzal, akinél a szíve van, hogy újra és újra találkozhasson saját szívével. Már más birtokolja szívét, és nem lát kiutat arra, hogy visszakaphassa. Sebezhető, mert szívét összetörhetik, eldobhatják.
A döntésen alapuló szerelem
A szerelem nem egy érzelem, hanem egy döntés?
Szerelembe esni annyit jelent, mint odaadni a szívünket szerelmünk tárgyának.
De megbízhatunk benne?
Megsebezhet, összetörheti szívünket?
Ezek a kérdések merülnek fel elsőként, amikor szerelemmel közeledünk valaki felé. Ez a közeledés-elkerülés fázisa, vívódással teli állapot. Időbe telik, amíg engedjük, hogy szerelmünk tárgya "szerelembe ejtsen". De akkor már úgy érezzük, hogy szabadon átengedhetjük neki szívünket. A döntésen alapuló szerelemben - bár nagyon racionálisan hangzik - lehetőségünk van megválasztani azt, hogy akarjuk-e, hogy szeressenek és szeressünk. Nem úgy, mint a szenvedélyes szerelemben, ahol nincs más lehetőségünk, csak szeretni. A döntésen alapuló szerelemben a szerelmes azért esik szerelembe, mert szerelme tárgya meggyőzi (tetteivel, életmódjával, lelki értékeivel, stb.), érdemes arra, hogy szerelmét, szívét neki adja.
A döntésen alapuló szerelem kondíciókon alapszik. Akkor adjuk ki magunkat és szívünket, ha úgy érezzük, a másik megérdemli, méltó rá, kiérdemelte szerelmünket. Sokan nem tartják igaz szerelemnek, mert nem feltétlen érzelem, nem önzetlen. Viszont nagyon is emberi. Megvonhatjuk bármikor, amikor úgy érezzük, becsaptak. Észérveken és a szív döntésein alapszik, és nem öli meg a lelkünket. A döntésen alapuló szerelem olyan szerelem, amit szabadon adhatunk szerelmünk tárgyának, saját belátásunk szerint.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
