|
Elfáradt szerelem
Kalypszo 2007.02.14. 21:26
 A házasságban, párkapcsolatokban egy idő után megjelenik a megszokás, az unalom. A hétköznapok egyhangúsága azonban nem törvényszerű. Mi okozza a problémákat, és hogyan vigyünk életet a kapcsolatba?
Éhes vagy? - kérdezi a feleség a hazatérő férjtől. Igazából nem tudni, miért fürkészi, mit akar megtudni. Valószínűleg mindent. Azt, hogy milyen napja volt, minek örült, mit gondolt. Mégsem kérdezi meg, csak szótlanul kimeri a levest. Megszokott mozdulatok, nap mint nap. Egyik sem tesz azért, hogy néha más legyen.
A válási statisztikák szerint a leggyakoribb válóok az eltérő életstílus, az egymástól különböző érdeklődési kör, a megértés hiánya. Ebbe a három kategóriába azonban az égvilágon minden belefér! Mitől van az, hogy két ember, aki korábban egy test, egy lélek volt, egyszeriben rájön, hogy már semmi sem köti őket egymáshoz és többé nem akarnak együtt élni? Mi változott meg és mikor, hogy egyre több időt töltenek egymástól távol - a munkahelyükön, a barátokkal, a focipályán? Mitől kezdték unni a kapcsolatot, mitől fordultak más nő (férfi) felé?
Bizonyára van olyan házasság, amelyben a házasfelek életük végéig hűek egymáshoz. De biztosan nem sok, mert a második leggyakoribb válóok a hűtlenség. Általában ún. kompenzációs hűtlenségről van szó: az egyik partnernek olyan külső kapcsolata van, amelyikben megtalálja azt, ami a házasságban hiányzik neki. Sok ilyen kötelék amúgy teljesen szabályszerűen működik. A pár példásan neveli a közös gyerekeket, egészen a felnőttkorig. Ezekben a házasságokban azonban egymás mellett, nem egymással élnek a házasfelek.
A férfiaknak valahogy sokkal kevesebb problémát okoz az effajta (érzelmi és szexuális) kettősség. A legtöbb esetben eszükbe sem jut elhagyni a feleségüket. A nők hamarabb elveszítik a fejüket, könnyebben esnek szerelembe. Ilyenkor a földet is kifordítanák a négy sarkából. A válóperek kétharmadát a nők kezdeményezik - pedig ők azok, akik többet veszítenek.
Paradox, hogy a korábbi házasság romjain felépülő új házasság is ugyanilyen törvények szerint változik. Megtörténhet, hogy ez is oda fajul, ahová az előbbi - vagyis csődöt mond. Ez nem függ attól, hogy 18 éves korunkban meggondoltan vagy meggondolatlanul választottuk-e ki társunkat, hogy azonosak voltak-e a kedvteléseink. Mert mind a férfiak, mind a nők az idők folyamán rengeteget változnak.
A mindennapok letörlik a varázsport a legkedvesebb közös szokásokról is. Eltűnik a lelkesedés, amelyet akkor éreztünk, amikor a párunkkal találkoztunk. Ha unalmasnak találjuk a könyvet, amelyet olvasunk, akkor félretesszük. Ha nem érdekel a munka, amelyet végzünk, igyekszünk abbahagyni. A férjet, feleséget azonban nem lehet egyszerűen betenni a fiókba. (Bár a válás épp erre ad alkalmat.)
Mi tesz élővé egy kiegyensúlyozott, szép kapcsolatot? Nem más, mint a folyamatos kommunikáció! A kapcsolatot életben kell tartani, különben elhervad, mint a nem öntözött virág. Véssük eszünkbe azokat a perceket, amelyek szépek voltak. S hogy mindig legyen mire emlékezni, szakítsunk időt arra, hogy bizonyos órákat kettesben töltsünk - gyerekek és feladatok nélkül. Ilyenkor csak egymással foglalkozzunk. Hisz minden nő támaszt keres a férfiban. Éreznie kell, hogy a férfi tiszteli őt, a többi nő fölé emeli. Ha ezt megkapja tőle, emberfeletti tettekre képes a férfiért és a családért. Mert a bajok ott kezdődnek, mikor a férfi használati tárgynak kezdi tekinteni a nőt.
Úgyhogy tegyük félre a Donald kacsás pamut hálóinget! A szexis fehérnemű nagyon beszédes, és felébreszti kedvesünk fantáziáját.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
