Kérlek a társalgóba csak olyant írj másról, amit magadról sem tartanál sértőnek. Más nickjét nevét ne használd, ha valamit írsz vállald a nevedet. A trágársággal magadat minősíted. Köszönöm, hogy betartod.
Amióta világ a világ, a nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke.
Amikor valakiben tudatosul, hogy várandós, akkor érzelmi reakciói meglehetősen összetettek lesznek. Van, aki tragédiaként éli meg az eseményt, más pedig boldogságban fürödve éppen a bőréből ugrana ki. Ugyanis amióta világ a világ, a nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke.
Senki sem azzal a makacs elhatározással esik teherbe, hogy azután a magzata életének mesterségesen vettessen véget. Mert, ha valaki az abortusz mellett dönt, akkor biztosan súlyos ítélethozatalt követően teszi azt. Dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzor erről a következőket írta: "A terhesség-megszakítás nem mindig helyes döntés, de nem minden esetben rossz választás."
A középkorban másként látták Az emberiség történetében mindaddig születésszabályozásként alkalmazták a terhesség-megszakítást, illetve a csecsemőgyilkosságot, mielőtt a kereszténység első századaiban mindkét cselekedetet mélységesen el nem ítélték. Igaz, Aquinói Szent Tamás, a középkor egyik legnagyobb gondolkodója vitatta a születendő fiúgyermek teljes mértékű ember voltát a 40., a leánygyermekét a fogantatás utáni 80. napig. Azután évszázadokon át az abortusz tiltásánál nemcsak az élet tisztelete, hanem például a népességszám növelésének akarata, a férj családfői jogai, az anya egészsége, sőt életének védelme játszott fontos szerepet. Mindössze az utóbbi évtizedekben vált az abortuszviták középpontjává a magzat ember voltának kérdése. A heves szópárbajok érvei között a két véglet: A magzat nem "erkölcsi személy", az anya a saját teste felett szabadon rendelkezhet. Ezzel szembe áll a másik vélemény, mely szerint, amennyiben az anyának törvényes kötelessége a gyermekét úgy gondoznia, hogy azzal annak életét és egészségét biztosítsa, akkor miért nem lesz neki kötelező ugyanez a gyermeke születése előtt?
Eltérő intézkedések Az Egyesült Államokban máig heves politikai küzdelmek zajlanak az abortusszal kapcsolatban. 1973-ban az USA Legfelsőbb Bírósága egy per során kimondta, hogy az abortuszhoz való jog korlátlanul érvényesülhet, a születendő gyermek élete nem érdemel jogi védelmet. Az azóta eltelt időben az egyes államokban - eltérő módon - sorra születtek meg az abortuszt korlátozó rendelkezések. Napjainkra például az úgynevezett késői terhesség-megszakítás gyakorlata került a viták középpontjába. Az amerikai politikai elit 1960-90 között elsősorban úgy vélekedett, hogy a harmadik világ szegénységét leginkább a népességszaporulat visszafogásával lehet enyhíteni. A következő állomás 1994 volt, amikor is a Kairói Népesedési Világkonferencián az abortusztól "megtagadták" azt a jogát, hogy családtervezési módszer legyen. Tavaly az ENSZ Közgyűlésén elfogadott Akcióprogramban a terhesség-megszakítás visszaszorítására más születéskorlátozó módszerek bevezetését ajánlották.
Őszintén az abortuszról
2/2. oldal
Amióta világ a világ, a nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke.
h i r d e t é s
Bevált módszerek A fejlett világban az utóbbi két évtizedben csökkent ugyan a terhesség-megszakítások száma, de még így is riasztóan magas. A pozitív jelenség elsősorban a tabletta, illetve a spirál használatának a korábbiaknál szélesebb körű ismertségével és alkalmazásával magyarázható. Statisztikailag bizonyított, hogy e két megoldás hatékonyabb születéskorlátozó módszer, mint az eddig "bevált" óvszer, a naptárszámolás vagy a megszakított közösülés volt. Ugyanakkor tény, hogy a spirálnak és a tablettának vannak negatív hatásai. Egyesek szerint a leghatékonyabb fogamzásgátló módszernek csak az óvszer és a természetes családtervezés tekinthető. Felmerül a kérdés: társadalmak mely rétegeinél és a világon hol alkalmazzák leggyakrabban a nem kívánt terhesség művi megszakítását? Elsősorban Ázsiában és Európában, a Balkán-félsziget államaiban jellemző az abortusz a viszonylag idősebb, házas nők körében. Erre az lehet a magyarázat, hogy ott a nők csak bizonyos számú gyerek után nem kívánnak több kicsit. (Az egyéb születésszabályozó módszerekhez korlátozottan juthatnak hozzá, vagy ha mégis, akkor azok hatékonysága viszonylag alacsony.) Miután az említett térségekben korán házasodnak, a fiatalok körében az abortusz viszonylag ritka.
Dél-Amerikában másként csinálják Az ifjú, nem házas nők terhesség-megszakítása elsősorban az angolszász területeken, Fekete-Afrika országaiban, valamint Latin-Amerikában gyakori. A jelenség háttere talán az élettársi kapcsolatok bizonytalan, támaszt nem nyújtó voltával magyarázható, Afrikában pedig azzal, hogy a kórházon kívül végzett terhesség-megszakításokról nincs adat. Az angolszász országokban - különösen az Egyesült Államokban - az abortuszok gyakorisága a fiatalok körében kiemelkedően magas. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a társadalmi normák egyszerre tiltják és engedik is a tinédzserkori szexuális életet, a labilis, alkalmi kapcsolatokat. Esetleg, mert a tévé- és mozifilmek a szexualitást társadalmi, biológiai összefüggéseiből kiragadva ábrázolják, reklámozzák. Az ifjak azért nem használnak rendszeresen születéskorlátozó módszereket - tablettát, óvszert -, mert ezzel demonstrálnák, hogy tudatosan készülnek egy-egy aktusra, arra, amit, mint házasságon kívüli viszonyt, amúgy elutasítanak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Amióta világ a világ, a nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen, illetve, hogy ne legyen gyereke.
Senki sem azzal a makacs elhatározással esik teherbe, hogy azután a magzata életének mesterségesen vettessen véget. Mert, ha valaki az abortusz mellett dönt, akkor biztosan súlyos ítélethozatalt követően teszi azt. Dr. Rákóczi István szülész-nőgyógyász professzor erről a következőket írta: "A terhesség-megszakítás nem mindig helyes döntés, de nem minden esetben rossz választás." 
