|
A teljesség törvénye
A teljesség törvénye
Miként a Nap és a Hold sem tud visszatükröződni a zavaros vízben, azonképpen a mindenható sem tud visszatükröződni egy olyan szívben, amely az „én" és az „enyém" ideájától zavaros.
Sri Ramanakrisna
A teljesség törvénye azt jelenti, hogy az élet teljessége szellemi örökségként áll rendelkezésünkre, éspedig minden pillanatban. Csakhogy hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk külső és belső gazdagságunkat korlátok közé szorítja. Mihelyt azonban az ember felismeri Igaz Valóját, és birtokba veszi szellemi örökségét, a teljesség törvénye manifesztálódni fog az életében. Aki ezt a törvényt teljes egészében megérti, az többé semmiben nem fog hiányt szenvedni. Jézus mondta: „Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van." (Máté 13,12) Amikor felismerjük, hogy az élet kész a teljességre, azzal már meg is jelenítjük. Ennek a felismerésnek azonban csak akkor van értelme, ha ettől kezdve egész életünket a „belső teljesség" megnyilatkozásává tesszük. Aki azonban ezt a „belső teljességet" nem ismeri fel, saját maga áll sikereinek útjába, megakadályozván, hogy az élet teljessége manifesztálódhasson. Ilyenkor már mit sem segít a nagy igyekezet, a görcsös pozitív gondolkodás vagy a rebbenő ima, az élet ugyanis fisak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Ismerjük hát fel, hogy legbensőbb természetünk szerint gazdagok és
sikeresek vagyunk! Ha ennek a felismerésnek az értelmében élünk, az élet teljességét mágnesként fogjuk magunkhoz vonzani. Számtalan út és lehetőség van. Mindaz, ami velünk történik, valójában lehetőség arra, hogy rajtunk keresztül a teljesség megnyilvánulhasson. Ne hagyjuk, hogy a külső kép megzavarjon bennünket, mert még ott is vannak lehetőségek, ahol nyomát se látjuk. Bármennyire is úgy tűnik, hogy a külső realitás ellentmondásban áll a belső képekkel, bármilyen súlyosnak tűnnek a körülmények, a teljesség igenlésével fölébe emelkedünk és átváltoztatjuk.
Csakhogy semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyvást arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt. Vagy ha mindezt „karmikus" okokra hivatkozva jogosnak tartjuk. Magát a karmát is bármely percben megváltoztathatjuk, és senki sem kényszerít bennünket arra, hogy továbbra is tudattalan magatartásminták áldozatai maradjunk. Gyakran azonban úgy érezzük, nem érdemeljük meg, hogy valóban a teljességben éljünk, ezzel azonban megakadályozzuk, hogy megmutatkozzék, amit az élet számunkra készséggel felkínál.
Az elfogadás azonban csupán a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki csak a törvény egyik felére figyel, önzésével érvényteleníti a törvényt: „Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, nem is arat." A teljesség törvénye ugyanis csak olyan mértékben lehet hatékony, amilyen mértékben mi megnyitjuk magunkat, hogy rajtunk keresztül a teljesség manifesztálódhasson.
Úgy tudom megnyitni magam, hogy felöldok magamban minden olyan tudatos vagy tudattalan gondolatot, amely korlátaimra vagy hiányosságaimra vonatkozik, nehogy én magam akadályozzam a törvény érvényesülését. Megnyitom magam, és adok mindent, ami csak tőlem telik, s bár közülünk sokan már az anyagiakról is nehezen mondanak le, ennél sokkal fontosabb, hogy egoizmusunktól megszabaduljunk, és minden erőnkkel az egész szolgálatába álljunk. A teremtés szolgálatának óhaja a szeretetből fakad.
Ahhoz, hogy a teljességnek maradéktalanul részese lehessek, kis énemet át kell adnom Igaz Valómnak, a bennem lakozó Istennek. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, (...) akkor bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek" (Ján. 15, 7).
Ezt a hozzáállást akkor is meg kellene őriznünk, amikor már sikeressé váltunk, és bőségben, teljességben élünk. Csak így tud áradni a bőség, csak így tudjuk nemcsak elérni, hanem meg is tartani, sőt megsokszorozni, bölcs szokássá tenni. Csak így tudjuk megnyitni magunkat, hogy az élet rajtunk keresztül a maga sokféleségében kifejezésre juthasson, és mások hasznára is szolgálhasson. Akkor lesz a bőség, a teljesség állandó vendég nálunk, ha megértjük, hogy mi is teremtők vagyunk, és a világ jobbításában magunk is hathatósan részt veszünk.
A bőség, a teljesség természetesen nemcsak azt jelenti, hogy van mindig elég pénzünk, bár természetesen ez is hozzátartozik, és azzal, hogy megvetjük a pénzt, elzárjuk magunkat a bőség áradása elől. Ám a bőség leginkább mégiscsak a láthatatlan hétköznapi eseményekben mutatkozik meg, harmonikus kapcsolatainkban éppúgy, mint szellemi felismeréseink tömegében. Aki a teljességben él, annak mindig minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy létét tökéletesen kifejezésre juttassa. A mindenbe beletartoznak a leckék is, amelyeket az élet kínál számunkra, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Aki a teljességben él, az valóban bőségben, teljességben éli életét, és élete minden aspektusa harmóniában van.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
