"...te és én idegenek maradunk egymás
és saját magunk számára egy életre, addig a napig,
melyen, ha megszólalsz, hangodat a magaménak fogom hallani,
s én majd előtted állok abban a hitben, hogy tükörbe nézek."
(Kahlil Gibran)
Gyere vissza máskor nézelődni, gyönyörködni. De kérlek! Írj a vendégkönyvbe ha erre jársz, mert szeretném tudni hogy kit érdekel ez a téma!
A lélek a legértékesebb részünk, mert képes az igaszságot és a szeretetet felfogni...
Isten áldjon!
Ha bármi kérdésed lenne ezzel a témával kapcsolatban megtalálsz itt engem, mindig elérhető vagyok:
az e-mail címem:
kalypszo5@gmail.com
az oldal szerkesztője:
Kalypszo
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(János Evangéliuma: 3. 16.)
Ha megtetszene az oldal, akkor nyugodtan vigyétek el a banneremet:
Reményik Sándor
Egy lélek.
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserun kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szotték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktol fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedbol kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötro Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Reményik Sándor
Isten
Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot.
Uram, én békén hagylak az imámmal,
De Te se kívánj a szívemtől semmit,
Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor
Mosta le rólam a Te törvényeid.
Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,
Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,
Olyan igaz, hogy én formállak Téged
És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.
Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,
Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,
Amíg csillagbetűkbe írva látlak:
Uram, lesz még találkozásom Véled.
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Mihály Arkangyal:
Az ősi Föld éneke
I.
Én vagyok az ősi Föld,
Évmilliók óta létezem,
Az a mélységes béke, melyet most érzel,
Az ősi Föld békéje.
Nem kell sietned,
Haladj lassan, fogadd el békeajándékom.
Jól ismerlek, te is ősi lélek vagy.
Tested minden csillagszülött sejtje
Az idők kezdete óta létezik.
Te magad vagy a végtelen és örökkévaló
Szellem és Anyag.
Őrzöm emlékét minden életidődnek,
Amit ezen az ősi földön töltöttél.
Jól ismerlek,
”Én üdvözöltelek, amikor ide érkeztél.
Szeretett barátom,
Emlékszem álmaidra és vágyaidra,
Semmi sem veszett el.
Öleltelek, tápláltalak.
Jól ismersz,
Én vagyok az ősi Föld,
Hadd daloljak neked békés napokon át,
Évezredeken át, mikor csak a szél susog.
Drága gyermekek,
Nem kell sietnetek,
Érezzétek békémet,
Mely az ősi Föld békéje.
II.
Ahogy nézlek titeket, Csillagszülötteket,
Ahogy jöttök és mentek,
Látom és érzem, hogy áramlotok az élettel
Tudom, mikor érzem a békét veletek…
Mikor ünneplitek az isteni életáramlatot,
Mikor megértitek
A Nagy Égi Anya létspiráljait,
Mikor tisztelettel éltek,
Tisztelitek az öregeket és a bölcseket,
Legyenek bár emberek, állatok, növények vagy sziklák.
Tudjátok, hol a helyetek az univerzumban,
És tudjátok, hogy annyit kaptok, amennyit adtok.
Megértitek az időspirál napjainak áramlását,
Tisztelitek, akik sok napot láttak
Vezetitek, akik még keveset.
Megbecsülitek a változásokat és átalakulásokat az életetekben,
Támogatjátok ezt másokban.
Megbecsültök engem és gyermekeimet,
Ha magatokat megbecsülitek.
De ha megfeledkezve erről csak átrohantok az életen,
A tettvágy rettegésében,
Akkor nem találkozhatunk.
Akkor nem adhatom át nektek tökéletes békém ajándékát.
Lassuljatok le, embergyermekek,
És figyeljetek a tökéletes béke ősi dalára.
III.
Az ősi Föld férfi:
Az anyag kemény és ellenálló…
A galaktikus központ nő:
Az energia fény, áramlás, hajlékonyság…
Találkozásukkor
A Galaktikus Istennő
Átöleli és beburkolja a Földet.
Szenvedélyük és extázisuk hullámai
Azok a fény és energiahullámok,
Melyeket most érzel…
Szenvedélyük részese lehetsz,
Ha rátalálsz magadban
Az Ég és Föld házasságának szenvedélyére…
Álljatok két lábbal a Földön, szeretteim,
De érjetek el a csillagokig…
Legyetek hasonlatosak az óriási fákhoz…
Belegyökerezve a földbe, ám magatokba szíva a fényt…”
/Forrás: www.shaumbra.vire.hu /
Előre a mozdulatlanságban,
Látod magad, amint új útra térsz.
Lényed kétellyel teli: Lehet? S hova? Miért?
Körülölel, lényeddé válik,
Elringat.
Érzed amint haladsz előre a mozdulatlanságban-
Az időn túli öröklétben,
A forráshoz.
Sötét, mégis fénnyel teli,
Mozgó, noha mozdulatlan,
Feledés, örökkévaló.
Puha csönd, tiszta hang,
Sugárzó tudat, mindez, s aztán
A mély gyökerű bánat, hogy maradnod muszály.
Hogy élhetsz tovább a beteljesületlen tudással?
A határon túli időtlenség emlékével-
Mely mégis megvígasztal,
Hogy egyszer majd visszatérsz a fényhez,
A forráshoz, s az úthoz.
Fran Shervood
Egy halálközeli élmény túlélője
http://p69.xcore.hu/flash.html
http://p69.xcore.hu/flash2.html
A barátaimmal:) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
