[Későbbi] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1] [Archívum]
Szia!! Kellemes és szép hétvégét kivánok! Ildike. |
| Szép hétvégét kívánok: Vejne :-)
|
|
Kedves Kalypszó!
Nagyon békés és boldog hétvégét kívánok neked!
Nagyon sok szeretettel:
Mercedes
Drága Kalypszó!
Sok szeretettel gondolok rád és kérlek nagyon vigyázz magadra!
Köszönöm, hogy soha sem feledkezel meg rólam, köszönöm a gyönyörű verseid, amelyet, ha megengeded nagyon szívesen feltenném a Tündérkert oldalamra.:)
Ma módomban lesz Szt. Germain elixírjét megkóstolni, persze sajnos nem személyesen tőle.:D
Pussz Mercedes
|
|
|
“Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.”
(Tatiosz)
Szeretettel gondolok Rád, ha nem is tudok minden nap írni!
További szép napot és békés estét kívánok!
semilin
CLUB |
 |
"...eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, érzed mindenki szeret..
nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz...
sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább...
szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
a boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!"
szép estét puszi Margó |
Vegyél tizenkét hónapot.
Gondosan tísztitsd meg a keserüségtöl,
Kicsinyességtől,félelemtől,haragtól.
Aztán oszd fel a hónapokat 30-31 napra.
Minden napot készítsd el egyrészt munkából,
Három részt jóakaratból és egy gyüszünyi derűből.
Mindenhhez adj három evőkalnyi optimizmust.
Egy csipetnyi ironiát,egy késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát öntsd le szeretettel.
A kész étket mindig díszitsd fel apró,
Figyelmességekkel.
És tálald fel mosolygós arccal.
Szép álmokat, neked, szép holnapot.
Szeretettel gondolok rád.Luna |
| Vegyél tizenkét hónapot.
Gondosan tísztitsd meg a keserüségtöl,
Kicsinyességtől,félelemtől,haragtól.
Aztán oszd fel a hónapokat 30-31 napra.
Minden napot készítsd el egyrészt munkából,
Három részt jóakaratból és egy gyüszünyi derűből.
Mindenhhez adj három evőkalnyi optimizmust.
Egy csipetnyi ironiát,egy késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát öntsd le szeretettel.
A kész étket mindig díszitsd fel apró,
Figyelmességekkel.
És tálald fel mosolygós arccal.
Szép álmokat, neked, szép holnapot.
Szeretettel gondolok rád.Luna
|
|
Szeretettel ölellek: anci46 |
Hideg ősz süvölt végig a kertek alatt.
Fázós sietséggel repülnek fészkük felé a madarak.
Még érzem, ahogy karod pihen a vállamon,
De tudom, hogy ezentúl egyedül álmodom.
Megfognám a kezed és kérnélek, hogy maradj
De némák a sóhajok, némák a szavak.
Még pár lépés és búcsút intesz,
S én majd erősnek mutatom magamat.
Nem akarom, hogy láss összeroppanni,
A fájdalom mázsás súlya alatt.
Ereimbe csordul az ősz vére,
Hűvöse lassan a szívemig ér.
Ködként vesz körül a bánat,
Fekete tűzzel ég köröttem az éj..
szeretettel ölellek Margó |
"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedéseket segíti elõ, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti õket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyûjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.
Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjérõl.
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívbõl, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derûsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok Őt dicsérje."
Áldott, békés hetet kívánok!
semilin |
Hideg reggel volt.
Megfagyott a pókháló az ágakon.
Mosolyt csalt e furcsa csipke,
S szép lett az őszi elmúlás, a tél;
Ajkamon még édes csók csillogott,
Fülemben bársony sóhajtás zenélt.
Tette dolgát a bús vén November,
Nevettem rajta, s szerettem is tán,
Forró ölelésben ért a reggel,
S tudtam, az ölelő kar visszavár.
Hideg reggel van.
Megfagyott a pókháló az ágakon.
Mosolyt csal e furcsa csipke,
Szomorút, melyet mély sóhaj kísér,
Vacogva húzom össze kabátom,
S mint ezer könny, hull a fákról a dér.
Összegyűrten, egyedül ébredtem,
S idekint a természet gyásza várt,
Léptem lemondón koppan a csendben,
Már nem hiszem a mesei csodát.
Hideg reggel van.
Megfagyott a pókháló a szívemen.
Kati és Macsekok |
|
Drága Kalypszom! Kívánok kellemes, napos hetet! Szeretettel gondolok Rád, ölellek, Nyúlmami |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
