IMÁDSÁG
Szép Ernő
Ki ülsz az égben a vihar felett
Én Istenem, hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem, itt szavam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.
A népekkel ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.
Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáljad, szeresd.
Szeresd, vigyázz rá, istenem, atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.
Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér.
Hogy nem szokott senkit sem bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.
Édes Istenem te tudod magad,
A bárány nem ártatlanabb.
Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.
Te látod életét minden tanyán,
Te hallod hogy beszél: édes anyám.
Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a füvesen.
Te tudod a nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőllőnket, tudod, a hegyen.
S keserű könnyeink, tudod, Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan.
S hogy víg esztendőt várunk mindenér
S hisszük, hogy lesz még szőllő, lágykenyér.
Óh, keljetek a magyart védeni
Ti istenek fényes cselédei:
Uradnak mondd el aranyarcú Nap,
Mondd el szerelmes délibábodat.
Dícsérjed a Balatont tiszta Hold,
Hisz szebb tükröd a földön sohse volt.
Csillagok értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg
Szerteszét este mennyi mécs ragyog…
Könyörögjetek értünk csillagok.
SZERETETTEL GONDOLOK RÁD ÖLEL MARGÓ |