Az inga nem varázsol, csupán egy segédeszköz, amely jelez. Tulajdonképpen az agy és a test az a különleges, finom és érzékeny műszer, amely a változásokat érzékeli, rögzíti. Az inga formája többféle lehet. A legjobb, ha kerek, lengés közben ugyanis ennek van a legkisebb légellenállása. Ami az anyagot illeti, a legelterjedtebb a fémből (réz, vas) készült, egyesek mégis az ezüstre és az aranyra esküsznek. A zsinór legyen természetes anyagú, semleges színű (fekete vagy fehér), és húsz centi hosszú. Ha úgy döntöttél, hogy kipróbálod magad, szerezz be egy saját ingát, hiszen a szerkentyű csak a tulajdonosának válaszol. Ha valaki más mégis hozzáérne, tartsd vízsugár alá, hogy megtisztuljon az illető rezgéseitől.
Gyakran látni ingázókat, akik zsinegre kötött kis nehezéket lóbálnak, és annak viselkedéséből különböző következtetésekre jutnak. Ezt a technikát misztikus köd burkolja. Mint gyakorló ingázó, el szeretném oszlatni a kételyeket, és tisztáznám ezt a kérdést. Az ingával való munka nem a kevesek privilégiuma, nem a kiválasztottak tudománya, hanem egyszerű energetikai módszer, amit bárki megtanulhat és alkalmazhat.
Az ingázás legegyszerűbb formája a polaritás-vizsgálat.
Minden élőlény és élettelen dolog bizonyos energiatérrel, aurával rendelkezik. Az aurák mérete néhány centimétertől több méteresig terjedhet. Ha két energiatér összeér, azaz találkozik, hatással vannak egymásra: felerősítik egymást (pozitív), lecsökken az aurájuk (negatív), vagy nem történik semmi (semleges).
Mikor az ingázó az ingáját a vizsgálandó tárgy fölé helyezi, az aurája megnő (pozitív), lecsökken (negatív), vagy változatlan marad (semleges). A mért adatok csak a mérő személyére nézve érvényesek, ha valaki más méri ugyanazt a tárgyat, lehetséges, hogy más lesz az eredmény.
Ezzel az egyszerű módszerrel bárki meg tudja állapítani, hogy például milyen élelem, szín, ékszer, ruha stb. hasznos neki (pozitív), vagy mitől kell óvakodnia (negatív).
A mérés technikája: egy zsinegre rákötünk egy nehezéket, s a zsineget tartva figyeljük, hogy a súly merre mozdul el, és milyen mozgást végez. Ha elsőre nem mozdul meg, ne keseredjünk el, próbáljuk újra. Amikor már jól mozog az ingánk, rátérhetünk a következő szakaszra.
Magunkban felszólítjuk ingánkat, hogy mutassa meg a pozitív, a negatív és a semleges mozgást. Ezt több napig gyakoroljuk, és ha az eredmény mindig ugyanaz, akkor következhet az "éles bevetés".
Először nézzük végig főbb táplálékainkat, majd, ha ez már jól megy, tudásunkat felhasználhatjuk az élet bármely területén. Fontos, hogy először legfeljebb öt percig ingázzunk, később fokozatosan emelhetjük a munkaidőt, legfeljebb napi 30 percre.
Ha a polaritás ingázást megtanuljuk, olyan hatalmat kapunk a kezünkbe, amelyet felhasználhatunk boldogulásunk érdekében.
Péter István |
AJÁNLOM AZ OLDALT
