[1473-1454] [1453-1434] [1433-1414] [1413-1394] [1393-1374] [1373-1354] [1353-1334] [1333-1314] [1313-1294] [1293-1274] [1273-1254] [1253-1234] [1233-1214] [1213-1194] [1193-1174] [1173-1154] [1153-1134] [1133-1114] [1113-1094] [1093-1074] [1073-1054] [1053-1034] [1033-1014] [1013-994] [993-974] [973-954] [953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [Korábbi] [Archívum]

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"
A Talmud
Szeretettel:Napsi
|
Kedves Kalypszó!
Véletlenül keveredtem oldaladra, de nagyon megtetszett. Rengeteg érdekes téma kínálja magát, amibe ezennel el is kezdem beleásni magam.
Gratulálok szépen szerkesztett oldaladhoz, üdvözöllek Valery
Nagyon köszönöm Valery és örülök neki, hogy találtál magadnak olvasnivalót:) Ha bármiben tudok segíteni írj ide a vendégkönyvbe, vagy az e-mailomra kalypszo5@gmail.com
Szeretettel: kalypszo |
Vass Albert..
Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

|

"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."
Ne haragudj, hogy az utóbbi időben kicsit eltűntem, de több hete (közel egy hónapig) gondok voltak a gépemmel, nagyon sokan kerestük a problémákat illetve megoldásokat, többször volt újratelepítve, többször volt szerelőnél mint nálam, de sajnos végül nem lehetett megmenteni, ki kellett cseréltetni... Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz. Remélem jól vagy és minden rendben Veled!
Kívánok csodás pihentető hétvégét és békés, nyugodt napokat! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska |

|

|

|

|
Két ember gyalogolt a forró sivatagban . Összevitatkoztak. Erre az egyik pofonvágta a másikat.Aki kapta a pofont , homokba írta: " Ma a legjobb barátom lekevert egyet! "Továbbmenve, találtak egy oázist és egy kis tóba bementek fürdeni.Aki a pofont kapta nem volt jó úszó és elkezdett fuldoklani.A másik azonnal kimentette.Akkor az kõbe véste: " Ma a legjobb barátom megmentette az életem."Miért tette ezeket?Ha valaki megbánt, a homokba írdd, hogy könnyen elfújja a szél. Ha jót tesz veled valaki, azt vésdd kõbe , hogy soha ne törölhesse el semmi.!Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, jószerencsédet kõbevésni!Azt mondják: Egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz egy pillanat mûve. Megszeretni elég egy nap, elfelejteni kevés egy élet! Engem sok csodálatos ember megtisztelt barátságával, tekintsétek úgy , mintha létezéseteket kõbe véstem volna !
Kicsit eltüntem , volt egy kis problémám,Ha nem jönnék még egy kis ideig ennek tudható. De mindig szeretettel gondolok rád.Puszi.Luna
|
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

|
Szia!
Véletlenül jutottam el ide , és csak el szerettem volna mondani , hogy elképesztően klassz az oldalad! Andi |

Csodálatos napot:)
Kati és Macsekok |

Mindig csak adni
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.
/Ismeretlen költő/
Csodás őszi szép napokat kívánunk sok-sok szeretettel.
Angyali öleléssel puszil:Magdi és Domi.
|

Hiszek a napban, ha nem is látom fényét.
Hiszek a szeretetben , ha nem is érzem sehol.
Hiszek Istenben akkor is, ha halgat.
Szeretettel: Kalypszo
|

Gyönyörű hétvégét kívánok!
Szeretettel ölellek,
Kékecske/Icus.
|

 |
“Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön;
talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit,
elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.
S mégis, a szomorúság megszépíti az életet.
Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal
mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel,
az élet és minden tünemény reménytelen
mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök
fantomjai után koslatva. Először is,
az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak
igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán:
a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,
s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.
A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent,
mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak
lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál,
dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas,
milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne
egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne
a világ szomorúság nélkül!”

Kati és Macsekok |

Reményik Sándor
Gondolatok az imádkozásról
Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott.
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér, Te hogy gondolod ezeket?
Miért imádkozol?…
Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,
És apjokért, a Te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutolsó sorban.
De miért, de miért?
Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,
S a világokat tengelyük körül
Forgatja örök-egy forgással,
Akihez a Te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?
Mit tudod Te, mit tudom én,
Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!…
Amit elvégzett, meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima, fohász,
Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén?…
Ó, de úgy-e a remény, a remény?
Vagy talán Te is úgy imádkozol,
Mint én, mint én?
Hitetlenül, süketen és vakon,
Csak, mert valamit még próbálni kell,
S mert mást nem tudok, hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.
Ó, tudom, Te nem így imádkozol
Az érzéketlen csillagok alatt.
--------------------------------------------------------------
Szerencsében,sikerekben
gazdag napot:)
Kati és Macsekok |
|